Jegelhet az OPEC

Az OPEC-miniszterek januárban és márciusban gyorsan megállapodtak a termelési kvóták csökkentéséről, ám az ellenkező előjelű döntés a jelek szerint még hónapokig késhet. Így -- csakúgy, mint június 5-én -- várhatóan ma, az idei negyedik bécsi találkozón sem látnak elég okot a kínálat bővítésére. Pedig az összejövetel eredeti célja, a június 4. óta szünetelő iraki olajszállítások pótlása, egyelőre nem veszített időszerűségéből. Az ENSZ BT tudniillik tegnap lapzártáig nem hozott Bagdadnak tetsző határozatot, így változatlanul bizonytalan, hogy mikor indul újra a hivatalos iraki olajexport. Bagdad makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy az "olajat élelmiszerért" programot változatlan feltételekkel hosszabbítsák meg újabb hat hónapra, és végleg tegyenek le az ellenőrzés szigorításáról.
Az OPEC szerint azonban a világpiacon nem hiányzik különösebben a korábban napi kétmillió barrelt meghaladó iraki olajkínálat. A legnagyobb felvevőpiac, az USA fogyasztása például gyengült, miközben kereskedelmi készletei tovább nőttek, és már 7 százalékkal meghaladják az egy évvel korábbi szintjüket. A tőzsdei ár 26 dollár, az OPEC jelzőára pedig 24, azaz a megcélzott 22--28 dolláros ársáv alsó felébe süllyedt a múlt héten. Az OPEC-miniszterek ezért valószínűleg a szeptember végi soros üléséig elnapolják a kínálati politika felülvizsgálatát.
Erre az elemzők szerint nagy szükség lesz, hiszen a harmadik és a negyedik negyedévben újra erősödhet a globális kereslet. A londoni székhelyű CGES szerint az év vége felé 30 dollár fölé lendülhetnek a barrelenkénti árak, ha addig nem emelik a termelési kvótákat.
Az 1960-ban alapított kartellé a világ bizonyított kőolajtartalékainak háromnegyede és a jelenlegi világkínálat közel negyven százaléka. Politikája ezért érezhetően kihat a mindenkori árszintre. Az 1999. évi és az idei kvótaszűkítések nyomán az olajárak 20 dollár felett tartósultak, amire a nyolcvanas évek közepe óta nem volt példa. Ez még akkor is kellemetlenül érinti a felhasználókat, ha az OPEC-körökben szívesen hivatkoznak arra, hogy az inflációt kiszűrve a barrelenkénti olajárak tulajdonképpen nem érik el 14 dollárt.