A forint tartós, 10 százalékos erősödése a magyar export 15-20 százalékát közvetlenül veszélyezteti -- derül ki az MKIK GVI felméréséből. A legrosszabb a helyzet az élelmiszer-, a textil- és a gépiparban. A kisebb vállalatokat jóval érzékenyebben érinti a forint felértékelődése, mint a nagyokat. A cégek többsége ismeri a hatridős devizaügyletek kockázatmérséklő szerepét, de eddig nem alkalmazta.
Az export jövedelmezősége
A forint erősödésével kapcsolatos hatások legfontosabb kérdése, hogy a vállalati jövedelmezőség rövid távon mennyire bírja el a forintban mért exportbevételek csökkenését, illetve középtávon milyen hatásokkal jár (fejlesztések, beruházások szempontjából) a vállalatok különböző csoportjaiban.
A kérdőív egyik legfontosabb kérdése ezért azt firtatta, hogy mekkora a vállalat kivitelben (illetve bérmunkán) elért nyereséghányada. A mintában szereplő vállalatok több mint fele nyilatkozott úgy, hogy az exporton elért jövedelem nem éri el a 10 százalékot. Ez az általuk 2000-ben lebonyolított kivitel pontosan 60 százalékát tette ki. A kikérdezés által érintett export 60 százaléka tehát 10 százaléknál nagyobb árfolyam-emelkedés mellett kifejezetten veszteségessé válik. A kivitel 26 százalékát lebonyolító vállalatok jeleztek 10--15 százalék közötti nyereséget az exporton, s a kivitelnek csupán 9,5 százaléka valósult meg 15 százalék feletti nyereségráta mellett.
A kivitelen 10 százalék alatti nyereséget elérő vállalatok közül azok, amelyek többet importálnak, mint exportálnak, az árfolyamváltozás által akkor is kedvezően érintettek, ha az exporton elért nyereségük alacsony. Azok a cégek ugyanakkor, amelyek a kivitel mellett a belöldi piacon is értékesítenek, tehát több lábon állnak, elméletileg kevésbé vannak egyoldalúan kitéve a forintban mért exportárak változásának. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezek helyzete sokkal kedvezőbb lenne, hiszen az import olcsóbbodásával a hazai árverseny is erősödik. A felmérésben szereplő vállalatok exportjának körülbelül az egyharmada tekinthető a leginkább veszélyeztetettnek, amennyiben a forint körülbelül 10 százalékos felértékelődése hosszabb távon fennmarad. Ha figyelembe vesszük azt a fent leírt tényt, hogy a mintában szereplő vállalatok a gazdaság egészéhez képest körülbelül kétszeresen nettó exportőri pozícióban vannak, akkor az a következtetés adódik, hogy a nemzetgazdaságra vetítve a kivitel mintegy 15-20 százaléka közvetlenül veszélyben van. A jövedelmezőség csökkenése azonban középtávon az exportáló vállalati szektor többi részében is visszavetheti a normális gazdálkodást: a fejlesztési-beruházási tevékenység mérséklődéséhez vezethet.
Ágazati különbségek
A vállalatok válaszainak tanúsága szerint a legrosszabb helyzet az élelmiszer-, a textil- és a gépiparban alakulhat ki. Az élelmiszer-feldolgozó vállalatok helyzetét az is nehezíti, hogy esetükben alacsony az importalapanyagok aránya: a mintában egy vállalat kivételével valamennyi élelmiszer-feldolgozó nettó exportőr volt. Az élelmiszer-ipari ágazatban az átlagosnál lényegesen magasabb a 10 százalék alatti export-nyereséghányaddal dolgozó vállalatok számszerű aránya (70,4 százalék). Ami pedig a kivitel értékét illeti, a mintánkban szereplő élelmiszer-ipari exportnak a vállalatok száma alapján mértnél is magasabb aránya, majdnem az egésze (95,4 százaléka) 10 százalék alatti nyereség mellett valósul meg. Ebben az ágazatban tehát a jelentős exportot lebonyolító nagyvállalatok rosszabb helyzetben vannak, mint a kisebb cégek, noha az ágazatok többségére éppen ennek a fordítottja jellemző.
A textil-, bőripari cégek körében is elenyésző a nettó importőr vállalatok aránya, túlnyomó részük bérmunkát végez, amin nagyon alacsony nyereség képződik. Számukat tekintve a vállalatok ebben az ágazatban számoltak be a legmagasabb arányban (80,9 százalék) 10 százalék alatti exportjövedelemzőségről. Az export értékét nézve azonban lényegesen alacsonyabb ez az arány, mindössze 53,4 százalék, ami azt jelzi, hogy ebben az ágazatban csak a kisvállalatok vannak különösen rossz helyzetben. A nagyvállalatok esetében az átlagosnál magasabb a 10 százalék feletti, és jóval magasabb a 15 százalékos nyereséghányadról beszámolók aránya. Ennek oka az, hogy néhány (szám szerint hat), jelentős kivitelt lebonyolító textilipari cég igen kedvező exportjövedelmezőségről számolt be. A vállalatok többsége azonban meglehetősen rossz helyzetet jelzett. A textiliparban tehát -- az élelmiszeriparral ellentétben -- a nagyvállalatoknak az ágazat átlagánál kedvezőbb exportjövedelmezősége erősen felfelé húzza az átlagot.
Kifejezetten kedvezőtlen helyzetről számoltak be a gépipari cégek. A társaságok több mint kétharmada jelzett 10 százalék alatti export-nyereségrátát, s az ezekhez a vállalatokhoz tartozó tényleges kivitel alapján a veszélyeztetett kör még nagyobb, a teljes gépipari kivitel majdnem 74 százaléka. A vállalatok száma és exportja szerint mért jövedelmezőségmegoszlás tehát nem tér el egymástól lényegesen, ami azt jelzi, hogy nincs számottevő különbség a különböző méretű vállalatok helyzete között.
Kisvállalat, nagyvállalat
A felmérés alapjában véve igazolta azt a feltevést, hogy a kisvállalkozásokat a forint erősödése kedvezőtlenebbül érinti, mint a nagyokat, bizonyos mértékig azonban árnyalta is ezt az állítást. A vállalatok nettó exportőri pozíciója a nettó árbevétel emelkedésével párhuzamosan egyre inkább csökken. A 100 millió forintos exportbevétel alatti kisebb társaságok még túlnyomórészt nettó exportőrök, az ötmilliárd forint feletti exportot lebonyolítók csoportjában viszont már majdnem 20 százalékot tesz ki a nettó importőr vállalatok aránya. Ez a tény már önmagában is kedvezőbb helyzetet jelez a nagyobb vállalatok körében.
A kisvállalatok hátrányát növeli, hogy jóval kisebb arányban van devizaadósságuk, mint a nagyvállalatoknak (jelentős részüknek semmilyen hitele nincs). Aki ugyanis a sávszélesítés előtt devizában denominált hitelt vett fel, jelentős árelőnyhöz jutott az árfolyam erősödése következtében, hiszen most kevesebb forintért tudja megvásárolni a hitelek törlesztéséhez szükséges devizát.
Az árfolyam-ingadozások kivédésének eszközei
A vállalatok szám szerint 57 százaléka ismeri a határidős devizaügyletek árfolyamkockázat-mérséklő szerepét. Az export értékében mérve ugyanez a megoszlás úgy változik, hogy a kivitel 85 százaléka olyan vállalatok keretében zajlik le, amelyben ismerik a határidős devizaügyletek jelentőségét, s csupán 15 százalék olyanban, ahol nem. Ez az eltérés abból fakad, hogy a nagyobb volumenű kivitelt lebonyolító nagyvállalatok körében ismertebb ez a konstrukció. Jóval kevesebb azonban azon vállalatok aránya, amelyek alkalmazzák is ezt az eszközt: szám szerint a cégek mindössze 12 százaléka, a kivitel értéke szerint az export 30 százaléka jut olyan cégekre, amelyek kötöttek már ilyen ügyletet.
A kisvállalatok kisebb összegű exportszerződéseinek árfolyamkockázat elleni védelmét nemcsak a védelem szükségességének az eddigi hiánya korlátozta, hanem a határidős ügyletek kötésének viszonylag magas állandó költségei is.
Arra a kérdésre, hogy a vállalatok a jelenlegi helyzetben milyen megoldásokat látnak esélyesnek a jövedelmezőség fenntartására, a vállalatok legnagyobb számban két opciót jelöltek meg: megkísérlik exportáraikat emelni, illetve költségeiket csökkenteni. Sokan azonban mindkét megoldás esélyét igen kétségesnek ítélték. A vállalatok mintegy 10 százaléka jegyezte meg, hogy ebben az évben már nincs lehetősége a szerződéses exportár megváltoztatására. Lehetséges, sőt valószínű, hogy ennél magasabb az ilyen helyzet aránya, csaknem mindegyik vállalat hozzáfűzte a válaszhoz ezt a megjegyzést. A bérmunkát végzők szinte egyöntetűen azt jelezték, hogy semmi esély nincs a bérmunkadíj emelésére, mivel a kelet-európai verseny óriási, s a tevékenység szinte napok alatt átvihető egy másik országba. A textilipari bérmunkát végzők körében kivétel nélkül ez volt az álláspont.
Ami pedig a termelési költségek csökkentését illeti, több vállalat ezt az opciót azzal a megjegyzéssel választotta, hogy költségeit oly módon próbálja meg csökkenteni, hozgy hazai beszállítóit importtal váltja fel. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a forint hirtelen erősödésének a kedvezőtlen értékesítési hatásai nem csak a közvetlenül exportra termelőket érinti, hanem feltehetőleg átterjed a nekik beszállítókra is.