Igen fontos "küszöbértékek"

A pénzintézetek bizonyára végeznek olyan számításokat (is), amelyek azt próbálják feltárni, hogy egy-egy termék "fogyása" mennyire függ össze annak árával. A nagyobb összefüggések áttekintéséhez érdemes a bankrendszer egészére vonatkozó adatokkal számolni. A precíz elemzést persze nehezíti, hogy a különböző alkategóriákat nem vagy csak rövid idő távlatában tudjuk így megkülönböztetni.

A hitelfelvételi kedv és a kamatok összefüggéseit grafikonon ábrázolva már első ránézésre is kimutatható a lakáskölcsönöknél. Ennél a kategóriánál is megállapítható azonban, hogy a kapcsolat nem folyamatosan szoros. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy tapasztalható valamiféle "küszöbérték". A kamatcsökkenés viszonylag hosszú ideig szinte teljesen hatástalan marad, amikor viszont ezt az értéket átlépi, akkor a kölcsönfelvétel növekedése ugrásszerűen jelentkezik (átlagban tehát igen szorossá válik a korreláció).

A havi ingatlanhitel-felvételt és az átlagos kamatszintet 1997-től 2002. január 1-jéig vizsgálva a két adatsor 87 százalékos a korrelá-ciós együttható. Amennyiben azonban az előbb említett szakaszosságot figyelembe vesszük, akkor egyértelműen kimutatható: a 22 százalék körüli kamatszint számított jelentős határvonalnak. Amikor ugyanis az átlagkamat ez alá szállt, a korreláció már meghaladta a 90 százalékot.

Ilyen szoros kapcsolat mindenképpen arra csábít, hogy megpróbáljunk valamilyen függvényt illeszteni a számokhoz annak érdekében, hogy a hitelfelvétel jövőbeni (a kamatok által befolyásolt) alakulását megbecsülhessük. Erre a rendelkezésre álló csekély számú adat miatt egyelőre túl nagy merészség lenne vállalkozni, de néhány következtetés így is levonható. Az átlagkamatot független, a hitelfelvételt pedig függő változóként pontdiagramon ábrázolva kirajzolódik egy olyan trend, amely arra utal, hogy a hitelfelvétel további igen jelentős kamatcsökkenés nélkül nagyjából a jelenlegi (16, esetleg 18 milliárd forint körüli) szinten stabilizálódhat.

A fogyasztási hiteleknél az ugyanebben az időszakban mért korreláció is meglehetősen szoros, megközelíti a 77 százalékot. Ebben az esetben azonban ez csak a gyanútlan szemlélő becsapására szolgál. Szintekre bontva a folyamatot (ami, mint ismételten megjegyezzük, az elemzéshez igencsak rövid időtávot ölel át), már igen csekély kapcsolat mutatható ki. Még akkor is, ha a szezonális ingadozásokat igyekszünk kiszűrni. Csábító - bár egyelőre minden alapot nélkülöző - feltételezés, hogy a 22 százalékos kamatszint ennél a hiteltípusnál is vízválasztó lehet.

Ez véleményünk szerint nem mond ellent annak, amit a pénzintézeteknél vallanak, vagyis: a hitelfelvételi kedv igazán csupán a havi törlesztőrészletek nagyságától függ. Bizonyos kamatszint alatt ugyanis ezek a törlesztő-

részletek egyszerre jobban vállalhatóvá válnak. Persze mindezt befolyásolja még - többek között - a reáljövedelmek és az inflációs várakozások alakulása, de az általános gazdasági közérzet is.

A lakosság eladósodottsági szintje pillanatnyilag egyébként igen alacsony. Tartósan kedvező gazdasági hatások eredményeként a kölcsönfelvétel havi nagysága tehát jelentősen megugorhat. Ezután pedig a kamatszint befolyása valószínűleg igen jelentősen csökken majd. A korrelációs tényezőket akkor egészen biztosan máshol kell elsősorban keresni. Azt azonban, hogy az alapvető változás milyen kamatoknál következik be, ma még nem tudjuk megítélni.

B. Varga Judit