A multik a bővítés nyertesei

A kelet-közép-európai országok uniós csatlakozásából az EU-bázisú multinacionális vállalatok húzhatják a legnagyobb hasznot, miután számukra a minőségi, csomagolási, környezeti és egyéb követelményekhez való alkalmazkodás költsége alacsony lesz, ugyanakkor a még fennálló kereskedelmi és adminisztratív korlátozások megszűnése jelentős lehetőségeket kínál - vélekednek az Economist Intelligence Unit (EIU) és az Ernst and Young szakértői. Az EU-bővítés üzleti hatásairól kiadott tanulmány szerint az új tagországokban működő beszállítók piaci lehetőségei is fokozatosan javulhatnak, és általában nőni fog a külföldi partnerekkel való összefogás irányába ható nyomás. A helyi vállalatok közül azok előtt áll biztató jövő, amelyek már jelen vannak a tizenötök piacán; ezek egy része uniós szinten is jelentékeny szereplővé tornázhatja fel magát.

A "későn ébredőknek" ezzel szemben növekvő marketingköltségekkel és erősödő versennyel kell szembenézniük - figyelmeztetnek az elemzők. A tagjelölteknél működő forráshiányos vállalkozások számára ezért az egységes belső piac komoly veszélyt jelent. A verseny erősödése, a kormányzati védelem lehetőségének megszűnése és az új szabályokhoz való alkalmazkodás költségei számos helyi cég csődjéhez fog vezetni. Mindezek miatt az új tagországok vállalati szektora még jobban betagolódik majd a multinacionális ellátási láncolatokba - jósolja a tanulmány.

Az üzleti lehetőségek szempontjából kulcsfontosságú lesz a csatlakozó országok gazdasági növekedésének, a fogyasztók jövedelmi helyzetének alakulása. E téren minden elemző derűlátó, bár általában hozzáteszik: a növekedési többlet nem a belépés után azonnal, hanem csak fokozatosan fog megjelenni. Az EIU-Ernst and Young tanulmány tíz év alatt 5-9 százalékpontra teszi a pótlólagos GDP-bővülés várható mértékét. Az Európai Bizottság, illetve lapunk saját korábbi számításai ezzel egybevágóan arról szóltak, hogy Magyarország 2013-2015 körül érheti el az immár kibővített unió átlagos egy főre jutó GDP-szintjének 75 százalékát, azaz ekkor léphet ki az ország az EU "szegényházából" (VG, 2001. december 7., 1. o.).

Bár az EU-hoz való csatlakozás csökkenti a politikai és makrogazdasági kockázatokat, továbbá az üzleti tranzakciós költségeket, ám nem szabad a külföldi működőtőke-beruházások hirtelen megugrására számítani - vélik az elemzés készítői. A térségben fantáziát látó cégek nagy része már jelen van, és ezek közül egyesek kifejezetten rosszul járhatnak az uniós csatlakozással, hiszen véget érnek a számukra korábban biztosított, nem EU-konform beruházási kedvezmények. Idővel azonban változhat a beruházások jellege: az olcsó, munkaintenzív termelés helyett a magas technológiai szintű projektek kerülhetnek előtérbe, mint az az élenjáró tagjelölteknél (például Magyarországon) máris megfigyelhető. Összességében azonban a térség még legalább két évtizeden át az unió termelés szempontjából olcsó részének fog számítani - teszik hozzá.

A kereskedelemben rövid távon szintén csekély csatlakozási hatásra lehet számítani. A még meglévő korlátozások ugyan fokozatosan megszűnnek, ám a schengeni térséghez való csatlakozás, tehát a vámellenőrzéseknek a zavartalan áruforgalom szempontjából fontos megszüntetése az új tagok esetében legalább fél évtizedig elhúzódhat. Középtávon mindenesetre bővülhet a kereskedelmi forgalom nemcsak a tizenötök és a mostani tagjelöltek, hanem utóbbiak egymás közötti viszonylatában is. Az EIU és az Ernst and Young szerint a harmadik országokkal szembeni vámszabályok EU-konformmá tétele általában alacsonyabb ipari és magasabb mezőgazdasági vámtételeket eredményez.

Takács Gábor