Pesten vételre csábíthat az esés
Az amerikai piacok volatilitásából jól látható, hogy továbbra is igen ingatag a tőzsdék helyzete. Szakértők szerint a következő napok legkritikusabb kérdése az, hogy az amerikai háztartások folytatják-e pénzük kivonását a részvényekből.
Az idei év első négy hónapjában úgy csökkent lassan a részvények értéke a tengerentúlon, hogy közben a részvényalapokba nettó beáramlás volt megfigyelhető. Májusban jött az első figyelmeztető jel, amikor a korábban megszokott 15-20 milliárd dollár helyett csak 6,5 milliárd folyt be, az is nagyrészt nemzetközi alapokba. Júniusban teljesen megfordult a trend, 11,1 milliárd távozott, az utóbbi hetek omlásának egyik legfőbb előidézőjeként pedig július első két hetében már mintegy 23 milliárdot vontak ki e befektetők. (A legfrissebb becslések szerint a hónap teljes kivonása elérheti a 60 milliárd dollárt.) Ezzel párhuzamosan a befektetők megrohanták a kötvényalapokat, ami az állampapírhozamok fundamentális ok nélküli drasztikus esését okozta.
A hazai helyzet már csak azért is más, mert a részvényalapokban levő összeg annyira csekély, hogy nem tudja befolyásolni a tőzsdei ármozgásokat. A külföldiek eladásai okozta esés ugyan kivonásra késztethetné a hazai kisbefektetőket, de ettől nem tart Fatér Gyula, a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetségének (Bamosz) elnöke. A hazai részvénykonstrukciók a tavaly szeptemberi árfolyamokhoz képest még mindig nyereséget tudnak felmutatni, tehát nem egyértelmű csökkenő trendről, hanem inkább a tőzsdei árfolyamok jelentős volatilitásáról van szó. A megmaradt lakossági befektetők pedig már vannak annyira szofisztikáltak, hogy ne a mögöttes piac esésekor likvidálják értékpapírjaikat. A szakember szerint az sem zárható ki, hogy némi tőkebeáramlás lesz a részvényalapokba.
A nagyobb részvénykitettségű termékeknél egyébként jelentősebb az intézményi - elsősorban nyugdíjpénztári - befektetők aránya, ami a piac egészében csak 20 százalék. Ezek az invesztíciók eleve hosszú távúak, és itt is elképzelhető, hogy a befektetéskezelők forgatási céllal növelik majd a nyugdíjpénztárak részvénykitettségét.
A nem megfelelő ismeretekkel meghozott, nagyobb arányú lakossági befektetési döntésre legutóbb 1999 őszén volt példa a Budapest Növekedési Részvény Alap esetében. Az 1998-as tőzsdeválság előtt 185 százalékos árfolyamon lévő befektetési jegy ugyanis csak bő egy év múltán tért vissza erre az értékre. A veszteség megszűnésére a legtöbb jegytulajdonos - a folyamatosan emelkedő árfolyamok ellenére - visszaváltással reagált, holott az alap egy jegyre jutó nettó eszközértéke a BUX indexszel együtt 2000 márciusában ért történelmi csúcsára. Az alapban azonban ekkor már csak 17 milliárd forint maradt, míg fél évvel azelőtt még 21 milliárd forint volt. (ÁG-FRI)
