Lengyel acélpiaci védővámok
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságLengyelország a jövő héttől hét hónapra 10-25 százalékos acélvédővámokat kíván bevezetni tíz termékcsoportra. Közöttük lesznek a lapos- és hengerelt acélok különböző méret- és minőségi kategóriái - jelentette a Bloomberg, helyi lapértesülésre hivatkozva. A több mint 30 ezer főt foglalkoztató lengyel állami acélipar forgalma ugyanis 12 százalékkal gyengült az első negyedévben, erősen veszélyeztetve a munkahelyek fennmaradását. Ez utóbbinak pedig kiemelt fontosságot tulajdonítanak Varsóban, hiszen a munkanélküliek aránya júniusban országosan már meghaladta a 17 százalékot.
Az Európai Unió (EU) ugyanakkor további kapacitásleépítést vár a lengyel acélipartól, amelynek termelése az elmúlt tíz évben 20 millióról már mintegy 11 millió tonnára apadt - derül ki a Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósításából. Brüsszel ettől teszi függővé a jövőbeni támogatást. A varsói kormány állítólag szeptemberben ismerteti az ezzel kapcsolatos új koncepcióját. A lengyel lapok természetesen a lengyel konkurenciától tartó uniós gyártók mesterkedését látják a brüsszeli nyomás mögött. Ám az EU illetékesei nem az import növekedésében, hanem elsősorban abban látják a lengyel acélágazat eladósodásának okát, hogy - számos szanálási próbálkozás, tőkeinjekció ellenére - a korábban igen keresett sziléziai acél minősége messze elmarad a megkívánt mértéktől. Főleg az autógyártásban igényelt minőségi laposacélok hiányoznak.
A lengyel acélművek ezért a múlt évben már csak a belső szükséglet 54 százalékát fedezhették a 2000. évi 68 százalékhoz képest. A helyi termelés 10,5-ről 8,8 millió tonnára csökkent, míg az ágazat vesztesége mintegy 40 százalékkal (1,3 milliárd zlotyra) duzzadt. Az idén a nemzetközi acélipari válság lassan véget ér, a világtermelés az első fél évben már 4 százalékkal bővült, ám lengyelországé további 10 százalékkal szűkült.
Az idén - Polskie Huty Stali (PHS) néven júniusban bejegyzett - közös holdingtársaság alá vonták ugyan a négy legnagyobb, a lengyel termelés több mint kétharmadát adó acéltársaságot, ám azóta sem sikerült egységes üzleti tervet kidolgozniuk, a szinergikus hatásokat kihasználandó.
