Gyenge dollár és erős euró
Az év vége közeledtével egyre-másra születnek a devizapiac idei teljesítményét értékelő elemzések, de az idősorok magyarázatán túl a jövő évre várható tendenciákat is igyekeznek megjósolni a szakértők.
A politikusok is feltűnően sokat foglalkoznak a nemzeti devizákkal az utóbbi időben. A japán pénzügyi vezetők a jen további gyengülését tartanák kedvezőnek, az eurózónában pedig az erős deviza a kívánatos. Mindkét fizetőeszköz szereplésébe persze az elsődleges referenciaként szolgáló dollárnak is jelentős beleszólása lehet, utóbbi azonban egyelőre támogatni látszik az említett célokat.
Az amerikai fizetőeszköz esetében alacsonyabb árfolyamra számítanak a BNP Paribas elemzői az év hátralevő részében. Véleményük szerint a dollár gyengesége nemcsak az euróval szemben mutatkozik majd meg, de a jen sem fog tudni olyan mértékben devalválódni, mint azt az ázsiai ország pénzügyi vezetése kívánatosnak tartaná. A jelenség elsődleges okaként az Egyesült Államokba irányuló külföldi működőtőke-befektetések (FDI) volumenének csökkenése említhető. A tőkeáramlás irányát az amerikai gazdaságnak 2001 óta nem sikerült megfordítania, az azóta is elsősorban az eurózónát preferálja.
Az USA fizetési mérlegének deficitje folyamatosan növekszik, a pénzügyi eszközök továbbra is túlértékeltek. A költségvetési kiadások a világ legtöbb vezető gazdaságában elszaladtak, de a mérleg a legnagyobb, a 2,4 százalékos többlet felől az 1,7 százalékos hiány irányába ható kilengést a tengerentúlon mutatta. A hiány a BNP szerint jövőre is növekszik. Mivel pedig a kiadások túlnyomó részét a kormányzat a kötvény-piacon keresztül finanszírozza, az állampapírok hozamai a közeljövőben várhatóan ismét kulcsszerepet játszanak a dollár árfolyamának alakulásában. Külön érdekessége az USA kötvénypiacának, hogy amíg a vállalati papírok esetében az eurózóna hozamelőnye pár év alatt 210 bázispontról 20 köré mérséklődött, addig a rés az állampapíroknál továbbra is meghatározó maradt.
A marzs fennmaradásában természetesen az Európai Központi Banknak (EKB) is jelentős szerepe volt. Az infláció megugrásától való túlzott félelem okán a pénzintézet vezetése sokáig halogatta az irányadó kamatszint újabb csökkentését. Sokan éppen ezzel hozták összefüggésbe az euró gyengeségét, a BNP elemzői szerint alaptalanul. Az európai pénz gyengülése 1999-ben és 2000-ben ugyanis éppen egy erős hitelkeresleti időszakban volt meghatározó, mely kihelyezések túlnyomó részét akkor még az eurózónán kívül használták fel. Az ezt lehetővé tevő strukturális elégtelenségeket a jelen tapasztalatok szerint az unió vezetése azóta orvosolta, a tőkeáram irányát az elmúlt két évben sikerült is megfordítani. A várakozásokat az eurózóna és az USA gazdasági kilátása körüli spekulációk, illetve a két térség viszonylatában csökkenő kamatmarzs hatásai határozhatják meg. A Morgan Stanley elemzői az euró/dollár árfolyamot az év végére a 0,98-1,02 dollár közötti sávba várják. Az euró novemberben lépte át a paritást, amit az unió gazdasági vezetése részéről egyelőre szokatlan csend övez, ami azt mutatja, hogy ma már Európa számára is egy erősebb deviza a kívánatos.
A jent érintő japán gazdaságpolitikai kijelentések jóval nagyobb visszhangot keltettek az elmúlt hónapban. A japán gazdasági vezetés álláspontja szerint a deviza gyengítése lassan az egyetlen eszköz marad a gazdaság talpra állítására. Shiokawa pénzügyminiszter a napokban 150-160 jenes kívánt dollárárfolyamról beszélt, később azonban ezen kijelentését finomítani igyekezett. A BNP elemzői szerint a japán fizetőeszköz gyengítése irányába ható direkt beavatkozás az idei évben már nem várható. Ha lesz is ilyen lépés, az legkorábban a jövő év elején következhet be. A 150 jen körüli árfolyamnál hosszabb távon sokkal valószínűbb egy 120-130 jen körüli dollárérték - állítják a Morgan Stanleynél. A bankszektor gyengesége, a hihetetlen mértékű költségvetési deifcit nem ad elegendő mozgásteret a kormányzatnak egy ennél jelentősebb gyengítéshez, így jobb híján retorikai úton próbálkoznak eredményt elérni. A devizakereskedők mind ez idáig igen rugalmasan reagáltak az éppen aktuális kijelentésekre, így a jen árfolyama az elmúlt hetekben tényleges beavatkozás hiányában is legtöbbször a kívánt irányban haladt. A jövőben ez a politika minden valószínűség szerint fennmarad; az, hogy az ígéreteket követi-e tényleges lépés is 2003-ban, egyelőre kérdéses.
