Értékpapír-letétkezelés:
Ma a magyar részvények közel 90 százaléka bel- és főleg külföldi intézményi befektetők kezében van. Mindkét befektetői szegmens biztonsági vagy kényelmi megfontolásokból vagy éppen törvényekben rögzített kötelezettség miatt veszi igénybe a hazai bankok letétkezelési szolgáltatásait. Ezeknek az ügyfeleknek (külföldi letétkezelő bankok, elszámolóházak, brókercégek, befektetési és nyugdíjalapok) nyújtott szolgáltatások magukban foglalják az értékpapírügyletek elszámolását, a kibocsátók körében mindennapos társasági események lebonyolítását, a papírokhoz kötődő hozamok beszedését, valamint az adózáshoz kapcsolódó feladatok ellátását.
A kilencvenes évek elején a letétkezelők csakis a külföldiek kiszolgálására szakosodhattak, ugyanis még nem léteztek hazai intézményi befektetők. A díjbevételek túlnyomó részét később is a külföldi ügyfelek hozták, akik a hazaiakhoz képest sokkal nagyobb forgalmat bonyolítottak le, és a belföldiekkel ellentétben hajlandók voltak megfizetni a minőségi szolgáltatást. Ez a helyzet mára sem változott sokat; hiszen míg egy külföldi ügyfél hajlandó kifizetni a 60-100 dollárra is rúgó tranzakciós díjat, addig egy hazai nyugdíjpénztár olykor már az ezer forintot is sokallja. A helyi ügyfélbázis 1996-98-tól kezdett megerősödni, amikor megkezdődött a gazdasági fellendülés és az új nyugdíj-előtakarékossági rendszer kiépítése. Az ilyen módon piacra lépő ügyfelek kiszolgálásában egyébként a versenybe kissé később bekapcsolódó HVB Bank (akkor még Creditanstalt név alatt) játszotta és játssza mindmáig a főszerepet, mely ma közel 1500 milliárd forintnyi vagyont letétkezel, 30 százalékos piaci részesedéssel a nyugdíjpénztárak tekintetében és 25 százalékossal a befektetési alapok esetében.
Napjainkban azonban változhat a helyzet a letétkezelési piacon. Útban az Európai Unió felé Magyarországot is elérheti a tőzsdék és az elszámolóházak koncentrálódásának folyamata. Amennyiben a Keler is beolvadna valamelyik európai elszámolóházba, úgy a magyar piac búcsút mondhatna a külföldi befektetőknek, melyek onnantól kezdve csak Londonban vagy Frankfurtban kereskedtetnék és számoltatnák el a magyar értékpapírjaikat. Ha ez bekövetkezne, akkor már nem 8-10 magyar pénzintézet versenyezne egymással egy zárt piacon, hanem legfeljebb két megmaradt magyar letétkezelő a több tucat specializálódott külföldi bankkal szemben. Ez lesz az a pont, amikor teljes mértékben felértékelődik az addig megszerzett hazai ügyfélbázis, és előtérbe kerül mint fő megélhetési forrás. Azonban a tízmillió lakosú ország - a még most is csak 400 dolláros havi átlagkeresettel - messze van attól, hogy a jövedelemből a nyugdíjpénztáraknál, befektetési alapoknál és biztosítóknál felhalmozott megtakarítások mértéke belátható időn belül kompenzálja a külföldi ügyfelek kiesését.
A befektetési és nyugdíjpénztári alapoknak az ügyfeleik befektetéseiből származó értékpapírokat és készpénzállományt a rájuk vonatkozó törvények értelmében letétkezelőnél kell tartaniuk. Míg a pénzt valójában kitermelő vagyonkezelőkből ezek az alapok akár két-három céget is foglalkoztathatnak, addig letétkezelőből csak egyetlenegyet használhatnak. A vagyonkezelők tevékenységét természetesen korlátozza a jogszabály, hogy ezzel védje a vagyontulajdonosok pénzét a túl kockázatos tőkepiaci műveletektől. A vagyonkezelők az alapok pénzeszközeinek legfeljebb a törvényben megszabott hányadát fektethetik be egy-egy társaságba és egy-egy kockázati kategóriába. Ebben a tekintetben a letétkezelőnek kell a kontrollt gyakorolnia. A letétkezelők egy másik kiemelkedően fontos feladata ebben az üzleti háromszögben az is, hogy számolják a befektetési és nyugdíjpénztári alapok vagyonának napi nettó eszközértékét.
Napjainkban a letétkezelők a hazai ügyfélszegmens megerősödésével új kihívásokkal találják magukat szembe. Az egyik legfontosabb ilyen tényező az egyre inkább a külföldi piacok felé forduló igények kiszolgálása. A Budapesti Értéktőzsde ugyanis egyre kevésbé képes izgalmas terepet biztosítani a pénz elköltésére. A kérdés tehát, hogy mely letétkezelő tudja rugalmasabban és olcsóbban kiszolgálni a hazai intézményeket a nemzetközi értékpapírpiacokon is. A HVB Bank ügyfelei például már Szlovéniától Mexikón át Ausztráliáig 18 piacon fektettek be.
