Újabb búcsúzó pénzváltók
Tavaly év vége óta mondunk fel kisebb forgalmú, havonta néhány tranzakciót bonyolító ügyfelekkel szerződéseket - nyilatkozta Pál Tibor, a K&H pénzváltási üzleti osztályának vezetője. Az eleve három hónapos felmondási idővel kötött megállapodások egy része június 30-áig "fut ki". A lépés nyomán a jelenlegi közel 310 hazai pénzváltó cég 75 százaléka helyett jóval kevesebb maradhat a K&H ügynöke, akik azért továbbra is a
piac összforgalmának felét adják. Ennek oka, hogy e pénzintézet - a valutaváltó-piacon még jelen lévő Raiffeisen Bankkal és Magyar Külkereskedelmi Bankkal, de akár a Postabankkal és a Magyarországi Volksbank Rt.-vel összevetve is - korábbi s mostanra megváltozott stratégiája szerint régebben még a legkisebb forgalmú pénzváltókat is befogadta ügynökének, amelyek távozása csekély kieséssel jár.
Szakmai becslések szerint a változások nyomán újabb akár 50-100 pénzváltó is eltűnhet a piacról, akár úgy, hogy befejezi tevékenységét, akár beolvadva egy tekintélyesebb rivális vállalkozásába. A koncentráció jeleit máris érzékelő banki szakértők szerint egyes vezető pénzváltók világossá tették: a jövőben bizonyos régiókban a fúziókat követően egyedüli szolgáltatókként szeretnének tevékenykedni.
Pedig a pénzváltói szférát már az elmúlt egy évben is alaposan megrostálta a tevékenységét szabályozó (s a pénzmosásellenes jogszabályok egyikeként 2002 januárjától életbe lépett) új kormányrendelet. A 2001-ben még bő 600 szereplő számát a felére csökkentette egyebek közt az, hogy a pénzváltóknak kötelezően banki ügynökké kellett válniuk, és cégirodánként mintegy 250 ezer forintos költséggel ügyfélszolgálati helyiségükben a tranzakciókat rögzítő kamerás rendszert és a képsorokat 50 napig megőrző adathordozó-kollekciót kellett vásárolniuk.
A jogi keretek átalakulását ráadásul tavaly a bankok szemszögéből meglehetősen kedvezőtlen év, az ügynökökhöz kötődő tranzakciós marzson realizált haszon visszaesése követte. Óvatos becslések szerint ugyanis a pénzváltók a 2001. évi 540 milliárd forintnyi volumennel szemben a múlt évben csak 380 milliárdnyi valutát vásároltak. Ez részben a turizmus visszaesésének volt köszönhető, de szerepet játszott a forint teljes konvertibilitásának megteremtése is 2001 nyarán (e szerint ekkortól fogva minden szolgáltató és áruértékesítő szabadon kínálhatja portékáját valutáért is itthon).
Ezzel ellentétben 2001-ről 2002-re nagyjából ugyanilyen arányban - 180 milliárdról bő 260 milliárd forintnyira - nőtt a pénzváltók által forintért eladott valuta összege. A pezsgés oka ebben az esetben minden bizonnyal részben az erős forinttal is magyarázható, de sokkal inkább azzal, hogy a pénzváltók egy része rájött: tágabb marzsot s így nagyobb profitot hoz számára, ha erősíti valutaeladói tevékenységét, mint ha e pénzt bankjánál váltaná át.
A pénzváltó ügynökök tehát összességében 2002-ben kisebb volumenű forintot igényeltek, ráadásul kevesebb valutát is hoztak bankjaiknak. A kétszeres kiesés komoly érvágás a hitelintézeteknek, amelyek az ügynökeiktől szedett fixebb jellegű költségekkel azért vigasztalódhatnak.
A hitelintézetek ugyanis természetesen szabott tarifájú ellenőrzési díjat számítanak fel azért, hogy naponta (egyes hitelintézeteknél csak havonta) regisztrálják pénzváltóik forgalmi adatait, s folyamatosan vizsgálják: az adott ügynökük a megállapodásnak megfelelően tevékenykedik. Az ellenőrzési díjat egyes bankok (K&H, Volksbank) a forgalomra vetítve szedik be, mások (Postabank) a pénzváltóknak az ügyfelekkel való tranzakciók során elért árfolyameredmény bizonyos százalékát kérik el. A jelenleg 26 pénzváltó ügynököt foglalkoztató Raiffeisen Banknál a helyszíni ellenőrzéseknek fix költsége van, s erre számolják a pár ezreléknyi forgalmi jutalékot - mondta el Bálint Ibolya, a pénzintézet vállalati ügyfelekkel foglalkozó igazgatója.
