Töretlen a lízingcégek dinamikája
Az előzetes aggodalmak ellenére az idei harmadik negyedévben is változatlanul dinamikusan nőtt a lízingpiac. 2003 végére így a Magyar Lízingszövetség tagjai által finanszírozott összeg meghaladhatja a bűvös 1000 milliárd forintot - értesült lapunk a szövetség október 17-18-i balatonfüredi szakmai fórumát követően (emlékezetes: a tavalyi összteljesítmény 801 milliárd forintot tett ki). Az előzetes adatok szerint a személyautók aránya a finanszírozott eszközöket tekintve ugyanakkor változatlanul nagyon magas maradt (az első fél év végén ez 72,69 százalék volt), tehát az ingatlanlízing változatlanul gyengén szerepel.
A teljes növekedési ütem egyúttal azt jelzi: az év közepén lévő forintgyengülés nem vetette vissza az autólízing volumenét, csak kissé átalakította a piacot. Míg korábban a lízingcégek kihelyezéseinek 65-70 százaléka euró vagy svájci frank alapon történt, elsősorban júniusban és júliusban megnőtt az új, forintos konstrukciók aránya (a már meglévő szerződéseket vélhetően kevesen "forintosították" annak több tíz- vagy akár százezer forintos többletköltsége miatt). Úgy tűnik azonban, mindez időleges volt: a nemzeti valuta erősödése ismét visszahozta a devizás szerződőket.
Az átmeneti forintgyengülés valamicskét hatott a lízingcégek 2003-ra várható eredményére is - mutatott rá Antall Pál, a Porsche Bank vezérigazgatója, a lízingszövetség elnöke. A devizás konstrukcióknál ugyanis így megnőtt az ügyfelek tartozása (azaz a velük kapcsolatos kockázat), miközben az ezzel szemben álló fedezet (vagyis az autó) értéke változatlan maradt. A lízingtársaságok emiatt pótlólagos "eredményrontó" céltartalékolásra kényszerültek. "Az erős forint jó a piacnak" - vallják emiatt egységesen a piaci szakemberek. A lízingcégek kilátásai persze minden panasz ellenére így sem rosszak. A pénzügyi felügyelet (PSZÁF) adatai szerint a tisztán lízingtevékenységet folytató - tehát nem vegyes tevékenységű - 28 hazai vállalkozás adó előtti eredménye például az idén júniusban bő 1,89 milliárd forint volt, szemben az egy évvel korábbi 857 millióval.
Egyes tekintélyes szereplők, így a Merkantil csoport szerint a nyereségességet elsősorban az autókereskedők egyre magasabb jutalékigényei is veszélyeztetik. Érvelésük szerint a dílerek szinte válogathatnak az ajtajukon kopogtató lízingcégek között, egyre többet és többet kérve el tőlük.
Velük ellentétben a konkrét márkafinanszírozó cégek úgy vélik: az autókereskedők csak saját, szintén óriási rizikójukat próbálják mérsékelni azzal, hogy a magas jutaléktartalmú finanszírozási konstrukciókat igénylik. Hiába nő ugyanis szépen az itthon eladott autók száma, a dílerek hatalmas versenyben vannak egymással: emiatt engedniük kell az új gépkocsik árából (csökkentve saját kiskereskedelmi marzsukat), vagy éppen készletezniük, finanszírozniuk kell az eladott jármű fejében beszámított használt autókat.
A dílerek kapcsán nemcsak a finanszírozók, de az ügyfelek oldaláról is hallani panaszokat mostanság. Eszerint a bizonyos finanszírozóval megállapodott kereskedők az utóbbi időben nem biztosítanak igazi választási lehetőséget az autóvásárlóknak, hanem kizárólag egy-kétféle lízingkonstrukciót kínálnak neki. Ám a lízingvállalatok szerint e problémát "az élet megoldja": ma már ugyanis számos ügyfél nem az első, de második, esetleg sokadik autóját veszi hitelbe, márpedig ők bölcsen több piaci szereplőtől kérnek előzetes ajánlatot a hőn áhított jármű árára és finanszírozási megoldására is.
Akadt olyan finanszírozó vállalat, a Postabank Leasing, amely egy mifelénk újszerű megoldással, a vásárlók kezébe adott hitellevéllel próbálta kiiktatni az autókereskedők jutalékolási rendszerét. A hitellevél révén az ügyfél nem a díler közvetítésével kötött megállapodást a finanszírozóval, hanem már úgy ment el utóbbihoz, hogy pontosan tisztában volt a számára rendelkezésre álló tőkeösszeg és a majdani teljes hiteldíjmutató (thm) terheivel.
A kezdeményezés az autóforgalmazók ellenállásán látszólag egyelőre meghiúsult, mivel a lízingvállalatnak immár "leveles" ügyfelei után is jutalékot kell fizenie (ami persze jócskán megnövelte a vevőterheket). A finanszírozók szerint azonban a Postabank Leasing megoldása valószínűleg csak az első volt a sorban. Példáját a jövőben valószínűleg nem elsősorban a lízingcégek, hanem a - velük olykor egy pénzügyi csoportba tartozó - lakossági bankok fogják követni - vélte kérdésükre több piaci szereplő. Utóbbiak bármely bankfiókban elérhető privát kölcsönei ugyanis rövidesen olyan összegűre nőnek majd, amely már elegendő tőkét ad egy autó megvételére is.
Addig is, amíg a dílerügynökök jutalékai és a lízingkamatok terhei egyszer csökkennek, a piaci szereplők elsősorban a finanszírozási futamidő fokozatos nyújtásával és az úgynevezett maradványértékes - alacsonyabb havi terheket, de a futamidő lejártával egyszeri nagyobb kifizetést igénylő - konstrukciók előtérbe helyezésével próbálják csalogatni a vásárlókat. Utóbbiakat ugyanis elsősorban a havi törlesztőrészletek nagysága érdekli, s ennek csökentése érdekében hajlandók egyéb áldozatokra (így a teljes törlesztendő összeg megnövelésére) is. Bizonyíték erre, hogy az elmúlt egy esztendőben több lízingtársaságnál a kölcsönök átlagos futamideje több hónappal nőtt, jócskán meghaladva az eddigi, 4 év alatti értéket.
