Mi áll a BC-kurzus mögött?
A menedzsment és a befektetők egyaránt ígéretesnek értékelik a cég kilátásait, és erre enged következtetni a múlt héten megvalósított zártkörű kibocsátás is, amelynek keretében a jegyzett tőke 3 milliárd, a saját tőke pedig 17 milliárd forinttal növekedett. A kedvező kilátások alapjának tekinthető, hogy szeptemberben Kovács F. László vezérigazgató 2005-ig terjedően 80 milliárd forintos fejlesztési tervről számolt be, mely a cég éves árbevételének közel kétharmadát teszi ki. A fejlesztés részeként 2005 szeptemberére elkészül a 80 kilotonnás (és további 40 kilotonnával bővíthető) MDI-üzem. A szintén meghatározó terméknek számító TDI gyártása 60-ról 80 kilotonnára nő, és a PVC-termelő kapacitás is 100 kilotonnával emelkedik.
Elemzők külön kiemelik, hogy ezen fejlesztések saját licencen alapulnak, amely egyfelől a vállalati know-how érték növekedését, másfelől pedig a licencdíjak elmaradása által költségcsökkenést is jelent. A háttérben a korábbi MDI-gyár licencadójával, a japán Mitsuival való megegyezés áll, amely a technológiához fűződő jogokat a BC saját fejlesztéseként ismeri el, cserében viszont az értékesítés terén megmaradtak bizonyos megkötések. A vegyipari helyzetjelentésnél maradva elmondható, hogy a BC felvázolt elképzelései szerint a következő években a tömegtermékek gyártásától az egyedi, speciális termékek gyártása felé mozdul majd el a vállalat, és a nem ciklikus termékek aránya is emelkedni fog, amely összességében csökkentik a társaság piaci kitettségét.
A pénzügyi helyzet szintén a növekedés irányába mutat. Az árbevétel és az üzemi eredmény 10 százalék körüli mértékben nőtt, igaz, az eredmény tekintetében két számjegyű visszaesés volt tapasztalható az első kilenc hónapban. Emlékezetes ugyanakkor, hogy az első negyedéves meglepően kedvező eredményt, gyakorlatilag teljes egészében "lerombolta" a forint második negyedévi áralakulása. E tekintetben a pénzpiacok legutóbbi fejleményei sem kecsegtetnek igazán kedvező hírekkel a BC számára.
A beruházások viszont 8,7 milliárd forintot tettek ki (ebből 1,2 a konszolidációs körbe vont vállalatoknál történt), amely mellett a BC eladósodottsága még mindig képes volt csoportszinten is 50 százalék alatt maradni.
A fő tulajdonos Vienna Capital Partners (VCP) senior partnerének, Heinrich Pecinának közelmúltbeli helyzetértékelése szerint a vegyipar általánosan javuló kilátásai miatt indokoltak a céggel szembeni magasabb várakozások a következő két-három évben. A felerészben belföldi és környező országokbeli piacokra, felerészben nyugat-európai exportra termelő cég ugyanis megérezte az elmúlt időszak építőipari és az általános gazdasági konjunktúra lanyhulását.
A három éve húzódó hullámvölgyből való kilábalás lehetőségét látja Pecina a regionális terjeszkedésben. A TVK-ban szerzett 15,4 százalékos részesedés és számos régióbeli leányvállalat mellett a BC-család potenciális új jelöltjei között lehet a romániai Oltchim SA, amelyre a korábban visszavont tendert a jövő évben várhatóan ismét kiírják. A célok között szerepelhet a cseh Unipetrol vegyipari részlege, a Spolana Neratovice is, de harmadik lehetséges elemként a lengyel PKN-Orlen vegyipari eszközeinek átvételét is emlegetik, igaz, Varsóban még ilyen formában nem kínálták fel hivatalosan eladásra a társaságot.
Ha pedig már vállalatfelvásárlásról esett szó, érdemes végiggondolni a BC tulajdonosi szerkezetének jövőjét is. Mint ismert, a részvények 88,97 százaléka jelenleg közvetetten egy kézben összpontosul. A bécsi Collegia Privatstiftung tulajdonában álló VCP Unternehmensberatungs AG a VCP Industrie Beteiligungen AG (korábbi Aurora Holding) többségi tulajdonán keresztül 29,74 százalékot (a korábbi Milford Holding részesedést), a CEE Oil & Gas, illetve annak CE Oil & Gas nevű leányvállalatán keresztül további 59,23 százalékot tudhat magáénak. A 12,18 millió törzsrészvényt kibocsátó társaság közkézhányada így 11 százalék, ami meglehetősen kis pakettet hagy a kisbefektetők, illetve spekulánsok kezében.
Az év közepi árfolyamszárnyalás hátterében elemzők a kivezetési pletykákat említették, amely révén a célárak folyamatosan felfelé módosultak. A "kivezetési prémium" legendája azonban alighanem itt sem helytálló, hiszen a 180 napos átlagárszabály és a 7500 forint körüli részvényenkénti saját tőke a piacinál jóval alacsonyabb árat is jogszerűvé tett volna. Sokkal valószínűbbnek látszik tehát az a teória, hogy a "feldicsérés és hosszú távú bizalomépítés" kommunikációs stratégiájához a VCP részéről aktív eladási próbálkozás társul a háttérben. Ez esetben ugyanis a cég teljes kapitalizációja, így vételára jelentősen felértékelődhet. Összegzésképpen nem zárható tehát ki a BC eladása, annál is inkább, mert a VCP részéről a régiós portfólió átalakítását, a magyarországi befektetésekből való részleges kivonulást is említették, amelynek során a TVK-pakettektől is megválnának, és a jövőben inkább az ingatlanpiacon és az energetikában keresnének célpontokat.
