Bizonytalan kamatvárakozások
Három hét kihagyás után hétfőn ismét összeül a jegybank monetáris tanácsa. Az elemzők tanácstalanok és megosztottak a tekintetben, hogy a fő döntéshozó szerv miként viszonyul majd az elmúlt hetek piaci eseményeihez: megtartja-e jelenlegi 11,50 százalékos szintjén az alapkamatot, vagy ismét 25 bázispontos csökkenés mellett határoz.
Az árfolyamgörbe alapján az előbbi forgatókönyv talán valamivel valószínűbbnek tűnik, a forint ugyanis hosszú ideje nem tud kitörni az eurónkénti 251 és 252 forint közötti árfolyamtartományból. A tendencia kijelölésére alkalmas belföldi, illetve külföldi hírek hiányában azonban alacsony forgalmú és mozdulatlan kereskedés jellemzi a piacot. Ennek ellenére éppen az elmúlt idők kamatcsökkentései között akadt már olyan, ami nem erősödő árfolyamtrend idején adódott: a legutóbbi, május 3-ai 50 bázispontos csökkentés idején épp ilyen volt a helyzet.
A forint hosszú hetek óta ugyanazzal a problémával áll szemben: értékét nem belső, hanem külső folyamatok határozzák meg. A befektetői hangulat sokáig egyoldalúan pesszimista volt: a jó híreket alul-, a rosszabbakat pedig súlyosan túlreagálták. A kereskedést javarészt az amerikai kamatfolyamatok, illetve kamatvárakozások határozták meg, a Fedtől várt szigorítási lépések ugyanis relatíve csökkentették a hazaihoz hasonló feltörekvő piaci devizákon megszerezhető hozamot. Ez áttételesen egy regionális gyengülési hullámot is beindított, ami egyaránt éreztette hatását a kelet-közép-európai fizetőeszközök, vagy akár a török líra árfolyamán. Mára ez a jelenség némileg háttérbe szorult, a forinttal kereskedő befektetők azonban továbbra is éles szemmel figyelik a lengyel folyamatokat. A belső hírek immunitását a szerdai bruttó hazai termék adata is jól példázza: a vártnál jobbra sikeredett első negyedéves gazdasági növekedés reakció nélkül maradt.
A dollárhatás mérséklődése az amerikai deviza gyengülő pozíciójával is indokolható. Az euróval szemben nemrég még 1,18 dollár környékén mozgó fizetőeszköz árfolyama mára bőven 1,22 fölé emelkedett, a kamatemelési várakozások azonban nem csillapodtak. Döntő lehet ezen ügy megítélése szempontjából a most közzétett munkanélküliségi statisztika, a korábban ügydöntő deflációs veszély múlásával ugyanis ez lett a legmeghatározóbb a Fed döntésében.
A dollár számára kevésbé kedvező ugyanakkor, hogy eddig a kamatcsökkentés gondolatával foglalkozó eurózóna már az emelés lehetőségét mérlegeli. Ennek oka egyrészt, hogy a régió adatai javulást mutattak az elmúlt hónapokban, az inflációs pálya azonban kedvezőtlenül alakul. Az Európai Központi Bank kétszázalékos küszöb betartására törekszik, a magas olajár, illetve az alacsony kamatszint mellett azonban ez egyre nagyobb gondokat okoz. Ha pedig fennáll a lehetősége, hogy a jelenlegi kétszázalékos rátánál nagyobb legyen a kamatszint, akkor a jelenleg egy százalékon álló - egyre hangosabb kritikáknak kitett - Fed-ráta emelése esetén sem tud versenyezni ezzel. Az EKB tegnapi ülésén egyelőre változatlanul hagyta az alapkamatot, elemzők szerint azonban már júniusban bekövetkezhet a szigorítás. Hasonlóak az elképzelések a tengerentúlon is, ott azonban már novemberre 2 százalékos alapkamatot tartanának jónak.
