Már aligha jelenthet meglepetést, hogy például a ritkaföldfémek, illetve az azokból készült mágnesek előállításához hasonlóan az alumíniumgyártásban is Kína lett a globális piacvezető, Európa pedig megint későn ébredt, amiből, úgy tűnik, jelentős problémák származhatnak.
Termeléscsökkentés kínai módra
Peking ugyanis 2017-ben egy szigorú, évi 45 millió tonnás termelési korlátot vezetett be, amely a mai napig hatályos. A kínai kormány a kínálat mesterséges szűkítését a túlkínálat megakadályozásának és a károsanyag-kibocsátások csökkentésének szándékával indokolta.
Ez korábban nem jelentett akkora problémát, de mivel tavaly óta az alumínium árfolyamát is magával ragadta a nemesfémektől kiindult árupiaci rali, idén pedig az előrejelzések az ipari termelés fellendülésével számolnak Európában, a kínálat szűkítése az egekbe lőheti a jövőiparágak szempontjából kulcsfontosságú könnyűfém jegyzését.
Az alumínium áremelkedése egyébként tavaly áprilisban indult a tonnánkénti 2228 dolláros lokális mélypontról, hogy idén január végéig, mintegy 45 százalékkal, 3200 dollár fölé dráguljon.
Erről a magasságról ugyan – az ezüst és az arany mozgásával párhuzamosan – az alumínium kurzusa is visszaesett valamivel 3000 dollár alá, ám onnan csütörtökig újra 3135 dollárig emelkedett.
A Deutsche Bank korábban amúgy azt feltételezte, hogy a 2026-os átlagár 2900 dollár körül alakul, a csúcs pedig 3100 dollár lesz, az utóbbi becslést tehát már az év első hónapjában túlszárnyalta a jegyzés.
Pedig Kínában tavaly csúcsra járatták a gyártást, sőt még egy hajszállal a termelési kvótát is átlépték, hiszen 45,02 millió tonnát állítottak elő, ami éves bázison 2,4 százalékos bővülést és egyben történelmi rekordot jelentett.
Járható út az alumínium újrahasznosítása, de itt is van egy csavar
A további jelentős drágulás megfékezése, valamint a kínai kitettség mérséklése érdekében tehát az európai kormányok jelenleg alternatív beszerzési forrásokat keresnek.
Az egyik alternatíva az újrahasznosítás, ami az alumínium esetében – a fém egyik nagy előnyeként – viszonylag széles körben lehetséges.
A valaha gyártott alumínium körülbelül 75 százaléka ugyanis még mindig forgalomban van.
Kína azonban ezen a területen is kiépítette a pozícióit, a kereskedői folyamatosan figyelik a piacot, és lecsapnak minden újrahasznosítható forrásra.
Mindez arra késztette az iparágat, hogy segítséget kérjen a politikai döntéshozóktól. Rob van Gils, a Német Alumínium Szövetség elnöke már korábban is figyelmeztetett a kapacitáscsökkentésekre, a termelési telephelyek áthelyezésére és a munkahelyek elvesztésére.
Ha a kormányok nem erősítik meg az iparágat, az Németországban a jólét elvesztéséhez vezet
– mondja most.
Az első pillantásra kissé túlzottnak tűnő, kétségbeesett segélykérést magyarázza az alumínium ipari jelentősége.
A könnyűfém nélkül, amelyet korábban a hazai bauxitbányák miatt „magyar ezüstnek” is neveztek, megvalósíthatatlan például az energiaátállás. Az elektromos autók mellett pedig a következő termékekben és technológiákban is használják:
- napelemek,
- lapos képernyős televíziók,
- laptopok és táblagépek,
- okostelefonok,
- akkumulátorok,
- hővezetőként különféle elektronikus eszközök és
- különböző háztartási cikkek.
Az alumíniumra mindezért érdemes befektetésként is tekinteni, a szakértők a nyersanyagok diverzifikációját javasolják. Ezen a téren különböző lehetőségek állnak rendelkezésre: fémipari vállalatokba való befektetés, legyen szó feldolgozóiparról vagy bányászatról, vagy a speciális árupiaci ETF-ek, azaz tőzsdén kereskedett alapok.
Ajánlott videók
