Pénzpiaci kockázatkezelés - a túlélés technikái - I.

Az elmúlt hetekben a miniszterelnök lemondása és a kormányátalakítás körüli bizonytalanságok hatása a pénzpiacra eddig csak kismértékű volt. A konvergenciakritériumok teljesítése iránti elkötelezettség a kormányon belüli nehézségektől függetlenül nem kérdőjeleződött meg, mégis mindez arra figyelmeztet, hogy az eurózónához történő csatlakozásunkig - akár belpolitikai hatásokra, akár egy újabb spekulációs hullám következtében - a forint árfolyama vagy a kamatszint váratlanul és jelentősen elmozdulhat. Egy hirtelen kamat- vagy árfolyamváltozás pedig akár a fennmaradását is veszélyeztetheti azon kis- és középvállalatoknak, amelyek változó kamatozású hitellel (és betéttel) vagy devizaforgalommal rendelkeznek.

Úgy tűnik, hogy az árfolyam-ingadozás lényeges mérséklődésével az elkövetkezendő néhány évben még nem számolhatunk, ehhez hasonlóan a forintkamatok alakulásában sem várhatunk egyenletes konvergenciát az eurózóna kamatszintjéhez.

A bizonytalan árfolyam- és kamatkörnyezet nem jelenti azt, hogy a vállalatok számára lehetetlenné válna a pénzügyi tervezhetőség elérése, ehhez azonban ismerni kell a rendelkezésre álló kockázatkezelési eszközöket. Magyarországon a kis- és középvállalatoknak csak csekély hányada él a pénzpiacok nyújtotta lehetőségekkel, habár azok alkalmazásával jelentősen mérsékelni tudnák a kamat- és árfolyam-ingadozásnak való kitettségüket. Most induló cikksorozatunknak ezért az a célja, hogy megismertessük a vállalatok pénzügyi döntéshozóival ezeket a lehetőségeket - gondolunk itt elsősorban, de nem kizárólag, a származtatott (derivatív) ügyletekre -, bemutatjuk majd azok alapjellemzőit, valamint, hogy milyen jellegű kockázati kitettség esetén alkalmazhatók.

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy valóban olyan fontos-e a kockázat kezelése, mit is tudunk egyáltalán így elérni. Álljon itt erre egy egyszerű példa: tegyük fel, hogy vállalatunk németországi exportra gyártott termékének 500 ezer euró összegű ellenértéke 2005. március 1-jén fog befolyni, cégünknek minden más bevétele és kiadása forintban kerül kifizetésre. Ebben az esetben ki vagyunk téve a forint-euró árfolyam ingadozásának, hiszen nem tudhatjuk, hogy március 1-jén mennyit fog érni egy euró - hogy ha a piacon 245 forint/euró árfolyam áll majd fenn, akkor bevételünk 122,5 millió forint lesz, 265 forint/eurós szint esetén viszont 132,5 millió forintot fog kitenni, a kettő közti eltérés tehát 10 millió forint, és bármelyik eset előfordulhat.

Egy kedvezőtlen árfolyam-elmozdulás exportunkat akár veszteségessé is teheti. Ha az árfolyamkockázat felvállalása helyett a határidős piacon eladjuk eurónkat például a jelenleg érvényben lévő 260 forint/euró körüli márciusi határidős árfolyamon, akkor rögzíteni tudjuk, hogy az értékesítésből 2005. március 1-jén 130 millió forint árbevételünk lesz. Egy származtatott ügylettel így meg tudjuk szüntetni az árfolyam ingadozásából fakadó kockázatot. Ehhez hasonlóan a kamatkockázat mérséklésének is vannak eszközei, amelyekkel változó kamatozású (például Bubor alapú) hitelünk (vagy betétünk) kockázatát tudjuk csökkenteni. (Ábráink adatai azt illusztrálják, hogy az említett kockázatok mértéke nem elhanyagolható.)

Cikksorozatunkban részletesen ismertetni fogjuk a kis- és középvállalatok számára is elérhető pénzpiaci kockázatkezelési eszközöket, most felvázolunk kettőt a legalapvetőbb ügyletek közül, amelyek ebbe a körbe sorolhatók. Az egyszerűség kedvéért csak az árfolyamkockázat kiküszöbölésére térünk ki, de természetesen ezek az eszköztípusok, vagy azok megfelelő összetett formái a változó kamatok kockázatának kezelésében is alkalmazhatók.

A határidős devizaügylet lényege, hogy valamilyen devizát előre rögzített napon és előre rögzített árfolyamon adunk el vagy veszünk meg, ezáltal mentesítve magunkat az árfolyam-ingadozásából fakadó kockázat alól. Ezt az ügylettípust szemlélteti fenti rövid példánk is, ahol határidős euróeladás segítségével már ma tudhatjuk, mennyit fog érni forintban kifejezve a jövőben esedékes euróbevételünk.

Egy másik fontos ügyletcsoportot alkotnak az opciók. A devizaopció vásárlójának joga keletkezik arra, hogy egy adott devizát meghatározott időpontban vagy időszakon belül, előre rögzített árfolyamon megvegyen vagy eladjon (attól függően, hogy vételi vagy eladási opcióról van-e szó), míg az opció kiírója - aki az opciót eladja - ennek megfelelően eladási vagy vételi kötelezettséget vállal. A devizaopciók legfontosabb eltérése a határidős ügyletektől abban áll, hogy amennyiben az árfolyamszint számunkra kedvezően alakul, akkor nem vagyunk kötelesek opciós jogunkkal élni. Ha például euróbevételünk van, csak akkor élünk opciós eladási jogunkkal és váltjuk át eurónkat a korábban rögzített árfolyamon, ha ilyen módon több forintot kapunk érte, mintha az azonnali piacon váltanánk át. Ezért a jogért cserébe viszont az ügylet kiírójának opciós díjat kell fizetnünk.

A számos ügylettípus, valamint azok kombinációiból - a határidős és opciós ügyleteket kiemelve - annyi már látható, hogy a pénzpiacon igen hasznos eszközök érhetők el, amelyeket a kis- és középvállalatok is felhasználhatnak az árfolyam- és kamatingadozásnak való kitettségük csökkentésének érdekében. Bankonként egyedi módon a derivatív ügyletek megkötésének vannak formális és tartalmi követelményei, ez azonban nem jelenti azt, hogy a kisebb devizaforgalommal rendelkező vállalatok kiszorulnának alkalmazásuk lehetőségéből. Ennek pedig kétségtelen előnye a pénzügyi tervezhetőség megteremtése, valamint így elkerülhetővé válik, hogy a vállalatunk által nem befolyásolható kedvezőtlen piaci változás adott esetben alaptevékenységünk folytathatóságát kérdőjelezze meg. A kockázat lefedezése természetesen azt vonhatja maga után, hogy számunkra kedvező árfolyam- vagy kamatváltozás esetén elesünk a nyerés lehetőségétől, vagy pedig, mint az opciók esetében is, viselnünk kell a veszteség kizárásának költségét a fedezeti ügyletért felszámított díj formájában. A pénzügyi vezetésnek tehát választania kell, hogy kedvező változásokra spekulálva megtartja-e a veszteség kockázatát is, avagy a kiszámíthatóságot előtérbe helyezve kiküszöböli azt, ezáltal vállalva az extra nyereség lehetőségéről való lemondást, illetve a fedezeti ügyletek esetleges többletköltségét is.

Fontos tehát észrevenni, hogy nem feltétlenül az a vállalat áll spekulánsként a piacon, amely alkalmazza a derivatív ügyleteket, hanem az, amely fenntartja a kamat- és árfolyamkockázatnak való kitettségét. További számainkban az elérhető kockázatkezelési módok részletes bemutatásával segítséget kívánunk adni ahhoz, hogy a vállalatvezetés megalapozottan tudja eldönteni, mekkora az a kockázat, amit fel kíván vállalni, és miként tudja mérsékelni azon árfolyam- és kamatkockázatot, ami vállalata számára terhes bizonytalanságot jelent.

Következő cikkünkben a határidős devizaügylet részletes ismertetésére fogunk kitérni.