Továbbra is komoly érdeklődés mutatkozik a diákhitel iránt, az idei szemeszter végén már 180 ezer körüli ügyfelet tudhat magáénak a társaság, az indulás óta felhalmozott 74 milliárd forintos hitelállománnyal - nyilatkozta lapunknak Csillag Tamás vezérigazgató. Figyelemre méltó - tette hozzá -, hogy 52 ezer fő már törlesztési szakaszba érkezett, és eddig már négymilliárd forintnyi hitelt törlesztettek az igénylők: ez egyébként több, mint amenynyire előzetesen számítottak.

Ami a problémás hiteleket illeti: Csillag Tamás szerint elengedhetetlen, hogy a maximális szigorral lépjenek fel a nem fizetőkkel szemben, hiszen a behajthatatlan kihelyezésekért is a tisztességes adósok kell hogy helytálljanak. A nem fizetők aránya egyébként elenyésző, néhány száz, törleszteni nem hajlandó adóst tartanak nyilván: ezeken túl vannak persze enyhébb megítélés alá eső esetek is, így például többen megfeledkeznek arról, hogy hallgatói jogviszonyuk megszűnését be kell jelenteniük, vagy a törlesztőrészlet alapjául egy darabig szolgáló minimálbér emelkedése ellenére elfelejtik módosítani átutalási megbízásukat.

A forrásbevonás a vezérigazgató szerint nagyon gördülékenyen folyik: a tavaly szeptemberben elindított kötvénysorozat beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen a magyar állam után másodikként a Diákhitel Központ Rt. juthat a legjobb feltételekkel hitelhez. (A kötvényekre fizetett felár jellemzően 25-30 bázispont környékén mozog, legutóbb pedig 20 bázispont alá is csúszott.) A tavaly novemberi jegybanki kamatemelés nyomán persze megdrágultak a források, de a mostani tendenciák abba az irányba mutatnak, hogy változhat a helyzet. A csökkenő kamatszintnek a diákhitel feltételeire januárban természetesen még nem lehet hatása, ám ha a kedvező tendencia tartós lesz, akkor ez 2005 második felétől már megjelenhet a kamatban is.

A társaság mindent elkövet - hangsúlyozta Csillag Tamás -, hogy a diákhitelezés hitelezhető legyen: ennek megfelelően, ha lehet, 2005 végétől, de 2006-tól mindenképpen külföldről is vonnak be forrásokat, több száz milliárd forint értékben. A lépés - tette hozzá - a kedvező árak mellett azért is logikusnak tűnik, mert az eddig itthon kibocsátott kötvényekre is nagy arányban jelentkeztek külföldi befektetők.

Az igénylők számának emelkedésével párhuzamosan folyamatosan bővülnek az ügyfélszolgálatra háruló feladatok: a call center például az előző tanévben több mint 125 ezer hívást fogadott. A gyorsabb, olcsóbb és hatékonyabb ügymenetet biztosító call centert és az internetet mindenképpen fejleszteni kívánja a társaság: az előbbit 2006-ra kívánják kibővíteni, és 2006 végére, 2007 elejére biztosítani kívánják az internetes hiteligénylés feltételeit is.

A hallgatók által igényelt átlagos hitelösszeg folyamatosan nő, 2003-2004-ben már elérte a 213 ezer forintot: ez egyébként nem meglepő jelenség, hiszen a diákhitelezés még nem tekint vissza túl hosszú múltra Magyarországon. Érdekes tendencia viszont, hogy az új igénylők túlnyomó része havi 21 ezer vagy a maximális 25 ezer forintot igényli, a 10 ezer forintos összeget kérők aránya mindössze pár százalék. Egyre elterjedtebbek az egyöszszegű igénylések is.

Csillag Tamás úgy véli, hogy a kommunikációs stratégiát kissé át kell dolgozni a DK Rt.-nél: nem elég ugyanis a hallgatókkal fenntartani a kapcsolatot, hanem a szülőkkel is, hiszen nekik kiemelt szerep jut abban, hogy a diák miből finanszírozza tanulmányait. Az, hogy a hallgatók harmada él a diákhitel lehetőségével, önmagában szép adat is lehet - teszi hozzá -, ám törekedni kell arra, hogy minden érintett rájöjjön: érdemes felvenni ezt a kölcsönt, akár előtakarékossági célzattal is.

Persze a Diákhitel Rt. nem hagyományos értelemben vett pénzügyi szolgáltató - hangsúlyozza Csillag Tamás -, ezért nem is lehet célja, hogy a diákok közel száz százalékával kapcsolatban álljon: a cél az, hogy akinek valamilyen okból szüksége van rá, felvehesse a diákhitelt.