Erősen szóródó pénztárhozamok
A részletes adatok május és augusztus közé tehető megjelenéséig jobb híján a bruttó referenciahozammal becsülhető meg a kötelező magánnyugdíjpénztárak tavalyi teljesítménye. Ehhez kiindulási alapot a 2003-as gazdálkodás jellemző mutatóiról megjelent közlemények szolgáltatnak, amelyek egyebek mellett tartalmazzák a 2004-es befektetési politikában meghatározott eszközcsoportonkénti megoszlást és a fedezeti tartalék egyéni számlákra vonatkozó referenciaindexét.
Ezek alapján a tizennyolc szereplős piac ranglistáján az ING Magánnyugdíjpénztár vezet 22 százalékot meghaladó bruttó referenciahozammal. Az éllovasok közül az egyetlen banki hátterű pénztár nagyon merész befektetési politikát választott 2004-re, hiszen kosarában 20 százalékkal szerepeltette a BUX-ot és öt százalékkal az MSCI World Free nemzetközi részvényreferencia-súlyt.
Az a tény, miszerint a növekvő részvényhányad jótékonyan hat a bruttó referenciahozamra, különösen örvendetes az önkéntes nyugdíjpénztári tagok számára. Ők ugyanis akár magasabb részvényhányadot is választhattak 2004-re. A FI-AD Pénzügyi Tanácsadó Kft. által közreadott benchmark segítségével kiszámolt 17,30 százalékos szektorátlagnál jobb teljesítményt nyújtó kötelező pénztárak között egyébként egy sincs, amelyben a részvényarány alacsonyabb lenne tíz százaléknál.
Nem szabad megfeledkezni természetesen a módszer korlátairól. Így például arról, hogy az előre meghirdetett befektetési politikától valamelyest eltérhetnek a cégek év közben, vagy arról, hogy a bruttó hozamok alapján felállított sorrendet az egyes pénztárak által alkalmazott költségelemek módosíthatják. Más kérdés, hogy a piaci szereplők nem szívesen hozzák nyilvánosságra, hogy vagyonkezelési és letétkezelési díj címén, esetleg egyéb költségek formájában mennyivel terhelik meg az ügyfélszámlákat. A szektor szintjén 1-3 százalékos összköltség vélhetően elég nagy szórást mutat a pénztárak között.
Az egyes szereplők tarifái ez évtől egyszerűbben nyomon követhetővé válnak, miután a 2004-es üzleti év után a pénztárak nettó és bruttó hozamot is közzétesznek, amelyek összevetéséből kiolvasható a költségszint. Akad olyan pénztár, amely máris szolgál hasonló adatokkal. Az Allianz tavalyi beszámolójából például kiderül, hogy 2003-ban a fedezeti tartalék egyéni számlákra (akárcsak a pénztár összes befektetett eszközére) 1,16 százalékpontnak megfelelő költséget érvényesített.
