Gyengíthető a forint fokozatosan?
Egy devizaárfolyam menedzselése, mint például a forint árfolyamának gyengítése, sávon belül tartása vagy a sáv szélétől adott távolságra tartása a jegybankok és általában a gazdaságpolitika talán legnehezebb feladata. A devizapiacon rendkívül nagy számú szereplő - esetenként igen eltérő - kereslet-kínálatának összességéből kialakuló egyensúlyról csak sejtéseink lehetnek, hogy egy adott döntés azokra hogyan hat. Az árfolyam befolyásolásának sikerességéhez ezért számos szempontot érdemes figyelembe venni, s ezek között a kamatszint aktuális értéke nem elsődleges.
Elsőként a legfontosabb üzenetre érdemes figyelni, amit az új monetáris tanács küld az antiinflációs célok iránti elkötelezettségről. A 2003. júliusi sáveltolás, illetve a 2003. decemberi forinttámadások mutatják, milyen veszélyes lehet, ha a jegybank antiinflációs hitelessége megrendül. Ez egyúttal azt is jelentheti: a kamatszintnek vagy az árfolyamszintnek továbbra is alárendelt szerepet kell játszania az inflációs célok teljesítésében, különben hitelességvesztés következik be.
A forint finomhangolásakor gyakorlati kihívásokkal is számolhatunk. A kamatcsökkentések dinamikus hatását igen nehéz megbecsülni a lakossági devizahitel-felvétel, illetve a külföldi kötvénytulajdonosok tőkemozgásainál. Előbbi esetében az alacsonyabb kamatszint bankrendszeren keresztüli átárazódását és a lakosság által elvárt kockázati prémiumot kell helyesen felmérni, utóbbinál pedig a makrogazdasági folyamatok várt alakulása mellett a külső tényezőket sem szabad alábecsülni. A régió devizáinak és hosszú lejáratú állampapírkamatainak egyre erőteljesebb kapcsolata miatt a nemzetközi környezet szerepe várhatóan egyre erősebb lesz. Az elmúlt hónapokban például hiába volt jelentős kamatcsökkenés, ha a világ legjobban teljesítő devizája - a dollárral szemben egy év alatt 20 százalékot erősödő zloty - a forintot is erősen tartja.
Az árfolyam sikeres gyengítése ellen szól a közgazdasági elmélet Dornbusch-modellje, amely szerint az árfolyamok túllövése szükségszerű következménye a monetáris politika változásainak, az egyensúly tehát csak ezután állhat helyre. Hasonló irányba mutatnak a hazai tapasztalatok is: a 2001. májusi sávszélesítés óta eltelt időszakban a gazdaságpolitika árfolyam-eltérítési céljai nem nevezhetők sikeresnek. Az euró forintárfolyamát és a jegybanki kamatszint alakulását tekintve jól megkülönböztethető a piac által véghezvitt és jegybank által elfogadott árfolyamváltozások időszaka, illetve a gazdaságpolitika által indított árfolyam-változtatásoké. Ezek közül a forint gyengítésére irányult 2002/2003 fordulóján a sáv elleni támadás megelőzése, a 2003. júniusi sáveltolás. De nem volt eredményesebb a forint erősítését célzó, 2003 őszén folytatott kommunikáció sem. A forint gyengülését mindössze két esetben nem követte kamatemelés, 2001 nyarán a lengyel zloty mélyrepülése, 2004 tavaszán pedig az általános fejlődő piaci devizaeladási hullám tudott fokozatos árfolyamgyengülést okozni.
