Ígéretes év előtt a BorsodChem
A BorsodChem részvénye tavaly októberben ébredt fel Csipkerózsika-álmából, miután az addigi domináns tulajdonos, a bécsi székhelyű Vienna Capital Partners (VCP) értékesítette a részvények 69 százalékát, miközben bevezette a papírt a régió legmozgalmasabb tőzsdéjére, a varsói börzére is. Az értékesítési árfolyam 1850 forint lett és a részvényeket jelentősen túljegyezték. Ezután azonban a papír nem úgy viselkedett, ahogy az a legtöbb esetben ilyenkor történik, és nem következett be árugrás. Sőt, a kurzus jelenleg is az értékesítési árfolyam alatt tanyázik és csak nagy nehézségek árán volt képes a cég azt az 1800 forintos szint fölött tartani.
Az eddigi gyenge teljesítményéért több tényező is felelőssé tehető. Az értékesítés allokációja nem túl szerencsésen sikeredett. Az eladásért felelős bank feladata, hogy biztosítsa, hogy a megfelelő tulajdonosi összetétel álljon elő az értékesítést követően. Ezért általános gyakorlat, hogy a fedezeti alapok (hedge fundok) keresletét nem elégítik ki, hiszen ezen intézmények az ilyenkor szokásos diszkontból kívánnak rövid idő alatt profitot húzni. A BorsodChem értékesítést követően azonban az átlagosnál nagyobb részvénymennyiség jelent meg a piacon, ami vagy a hedge fundok jelenlétére utal, vagy az intézményi befektetők csalódottságát tükrözi. Ez utóbbira esetleg a várakozásoktól elmaradó harmadik negyedéves gyorsjelentés adhat okot: az üzemi eredmény a vártnál 40 százalékkal kisebb lett. Ennek oka a karbantartások miatti leállás és a meredek olajár-emelkedés volt. A magas olajár egyébként is sok fejfájást okoz a részvényesek számára, hiszen sok befektető tartja úgy, hogy az immár több hónapja hordónkénti 40 dollár fölött tartózkodó brent olajár jelentette költségoldali sokk jelentősen belehasíthat a vállalat profitjába.
Részben éppen ezért, a nyomott várakozások miatt válhat a BorsodChem jó befektetéssé 2005-ben. A termékárakat vizsgálva ugyanis megállapítható, hogy a vállalat nagyrészt képes lehet áthárítani a vásárlókra az alapanyagár-infláció jelentette költségnövekedést. A három fő termék közül a PVC és az MDI esetében a profitabilitás növekedéséről beszélhetünk, míg a TDI profitcsökkenése az elmúlt évek extrahozama után természetesnek nevezhető. Ami megtéveszthette a befektetőket az olajár hatásait illetően, az időtényező. Amíg ugyanis a PVC-nél az árazás majdnem spot alapon történik, az izocianátok (MDI és TDI) szerződéses átárazódása korábban negyedéves, a tavalyi harmadik negyedévtől pedig havi alapú. A vállalat csak csúszással képes érvényesíteni az alapanyagár-emelkedést a termékáraiban, és ezért átmeneti profitcsökkenést szenved el. A jelenlegi piaci helyzet azt mutatja, hogy a gyártók képesek voltak áthárítani a magasabb költségeket, ezért csak átmeneti veszteségeket kénytelenek elszenvedni. Tehát ezen a szinten elsősorban nem az olajárnak van kiemelt jelentősége, hanem az ármozgás meredekségének.
