Lehetőségek kamatkockázat kezelésére
Havonta megjelenő cikksorozatunk eddigi írásaiban a pénzügyi kockázatok kezelésének témakörén belül az árfolyamkockázat kezelésének lehetőségeivel foglalkoztunk. Mostani cikkünk áttekintést ad a kamatkockázat kezelésének legalapvetőbb pénzügyi eszközeiről. A bankok a vállalati hiteleket jellemzően változó kamatozással nyújtják ügyfeleiknek; forinthitel esetén ez azt jelenti, hogy a fizetendő kamat a kamatperiódus hosszának megfelelő Bubor (budapesti bankkö-zi kamat) ingadozását követi. Amennyiben például egy vállalat háromhavi Bubor plusz négy százalék kamatfeltétellel kapott hitelt, akkor a bankközi kamat emelkedésekor a cég kamatterhe nő. Ábránkon feltüntettük a háromhavi Bubor elmúlt négy évre vonatkozó adatait; ennek alapján látható egyrészt a kamatszint jelenleg csökkenő trendje, másrészt viszont az is, hogy egy év alatt a kamatszint akár 4-5 százalékpontot is elmozdulhat, amely változás sokszor nem látható előre, és így nem várt többletköltséget okozhat a vállalatoknak.
A változó kamatfizetési kötelezettség alapvetően akkor okoz jelentős kockázatot egy vállalat számára, ha nem rendelkezik olyan bevétellel, amely ellensúlyozná a kamatteher ingadozásait, mert például kínált termékeinek árát előre rögzítették - ebben az esetben igény merülhet fel a kamatkockázat pénzpiaci eszközökkel történő mérséklésére. A továbbiakban a fedezeti eszközök ismertetését a hitelfelvevő szempontjából végezzük, de természetesen lehetőség van a kamatbevételek ingadozásából fakadó kockázat kiküszöbölésére is. A kamatkockázat kezelésére elérhető ügyletek segítségével a hiteladós vállalat a kamatteher nem várt emelkedése ellen tud védekezni, ezeket az eszközöket a legtöbb kereskedelmi bank a treasury szolgáltatásai között kínálja. Alkalmazásukban azonban jelentős szempont lehet, hogy a bankok csak egy minimum-tőkeösszeg felett foglalkoznak kamatkockázati ügyletekkel, amely általában százmillió forint felett van, így az ennél kisebb hitelösszegek kiszorulnak ebből a körből.
A változó kamatozású hitelekből fakadó kockázat kezelésének a határidős kamatláb-megállapodás a legegyszerűbb eszköze. A határidős kamatláb-megállapodás (gyakran az angol FRA - forward rate agreement - rövidítést használják a hazai piacon is) nem más, mint egy jövőbeli időpontban fizetett (vagy kapott) változó kamat elcserélése fix kamatra. Az FRA vevője megkapja a változó kamatot, amelynek ellenében az ügylet megkötésekor rögzített fix kamatot fizeti ki. Ha egy vállalatnak felvett hitele után egy jövőbeli időpontban változó kamatot kell fizetnie, akkor FRA-vételével fedezni tudja a kamatszint nem várt emelkedésének kockázatát, azonban a határidős ügylet jellegéből fakadóan ilyen módon elesik az esetleges kamatcsökkenésből fakadó nyereségtől.
A határidős kamatláb-megállapodás megkötéséért díjat nem kell fizetni, a változó ellenében fizetendő fix kamatot a bankok pedig úgy állapítják meg, hogy azok tükrözik a jövőbeli kamatszintre vonatkozó pénzpiaci várakozásokat. Március elején például a 2005. augusztusi lejáratra a háromhavi Bubor-kamatot közelítőleg 7,01 százalékos fix kamatra lehetett elcserélni. Az FRA-ügylet kötésére a kereskedelmi bankokon kívül a Budapesti Értéktőzsdén és a Budapesti Árutőzsdén is lehetőség van.
A kamatcsere- (vagy más néven kamatlábswap-) ügylet jobban igazodik a vállalatok tényleges kockázatkezelési igényeihez, mivel rendszerint egy cég nem egyetlen adott időpontban fizetendő kamat kockázatát kívánja kiküszöbölni, hanem egy kamatfizetés-sorozatét. A kamatcsereügylet segítségével változó kamatfizetés sorozata cserélhető el fix kamatfizetés sorozatára, jellemzően tízéves futamidőig bezárólag. A kamatlábswap felfogható FRA-ügyletek sorozataként is, mivel minden egyes kamatfizetési időpontban fix és változó kamat cseréje történik meg, ahol viszont a kapott vagy fizetendő fix kamat minden időpontban azonos. Ez az ügylettípus a határidős kamatláb-megállapodáshoz hasonlóan szintén díjmentes konstrukció. Egy egyszerűsített, egyéves futamidőt feltételező példa segítségével illusztrálható a kamatcsereügylet konstrukciója: ha egy vállalatnak 200 millió forint összegű hitele után egy éven át negyedévente háromhavi Bubor plusz négyszázalékos kamatot kell fizetnie, akkor kamatcsereügylet segítségével elcserélheti a változó Bubor kamatokat fix kamat fizetéséért cserébe, 2005. március elején például ez a fix kamat 7,22 százalék körül volt. Táblázatunkban összefoglaltuk, hogy a swapügylet eredményeként a vállalat milyen kamatteherrel szembesül.
A kamatlábswap előnye tehát a kedvezőtlen kamatváltozás kockázatának a kiküszöbölése egy kamatfizetés-sorozathoz kapcsolódóan.
A kereskedelmi bankok egyéb kamatkockázat kezelésében alkalmazható ügyleteket is kínálnak, ezeknél azonban a minimális tőkeösszeg jellemzően magasabb, mint a fent említett két ügylettípusnál. Egy ilyen eszköz az úgynevezett cross currency swap, amelynél az elcserélt kamatsorozatok (és tőkeösszeg) devizaneme is eltér, emellett pedig fix és változó kamatfizetések is elcserélhetők. Ebből következően a cross currency swap ügylet az árfolyamkockázat kezelésére is alkalmas, alkalmazása leginkább akkor lehet célszerű, ha a vállalat a devizában fizetendő kamatok esetén árfolyamveszteség elszenvedésétől tart, mert az adott devizában nincs bevétele, amely ellensúlyozni tudná ezt a lehetséges veszteséget.
A kamatkockázat kezelésére alkalmas ügylettípusok köréből végezetül az opciós jellegű kamatügyleteket említjük meg. Ezen konstrukciók esetén opciós díj megfizetésének ellenében a vállalat védelmet kap a kedvezőtlen kamatelmozdulás ellen, viszont megtartja a lehetőséget kamatnyereség realizálására. Ezen belül a változó kamatozású hitel kockázatának fedezésére az ún. kamatcap- (kamatplafon-) ügylet alkalmas. Ez ugyanis egy olyan opció, ahol rögzítenek egy kamatszintet, és ha a változó kamat az ügylet lejáratakor e fölött van, akkor a vállalat élhet az opcióból fakadó jogával: a bank kifizeti részére a magasabb piaci kamat és az előre rögzített kamatszint különbözetét. Amennyiben viszont a változó kamat a rögzített szint alatt van, akkor a vállalat hitele után a számára kedvező aktuális kamatot fizeti. A kamatfloor- (kamatküszöb-) megállapodás ezzel szemben a kamatcsökkenés ellen véd, ennek igénybevétele tehát akkor célszerű, ha kamatbevételének kockázatát kívánja a cég kiküszöbölni.
Megállapítható tehát, hogy amennyiben egy vállalat jelentős kamatkockázati kitettséggel szembesül, akkor a pénzpiacon léteznek olyan konstrukciók, amelyek segítségével ez a kockázat kiküszöbölhető. Az egyik ügyletkört a díjmentes ügyletek képezik (ilyen elsősorban a határidős kamatláb-megállapodás és a kamatlábswap), amelyeknél a veszteség ellen való védelemért cserébe a vállalat lemond a többletnyereség lehetőségéről, a másik típusba az opciós jellegű ügyletek sorolhatók, ahol díjfizetés ellenében kedvező kamatváltozás esetén a nyereség a vállalatnál marad.
