Népszerű az indexált kötvény

Miközben Magyarországon egyelőre nem várható újabb kibocsátás, a kontinens nyugati felén egyre keresettebbek az indexált, elsősorban inflációt követő állampapírok. Ennek alapvető oka, hogy napról napra nő az esélye az infláció felpörgésének. Ahogy erősödik Nyugat-Európában - de különösen az euróövezet országaiban - a recessziótól való félelem, úgy válnak egyre keresettebbé az árindexek alakulásához rögzített papírok. A befektetői aggodalom nem nélkülöz minden alapot. Az eurózónában imponálóan alacsony az infláció (az Eurostat első becslései szerint februárban éves szinten 2,0 százalékos volt, szemben a januárban regisztrált 1,9-del), olyannyira, hogy a pesszimistábbak szerint innen már csak felfelé vezet az út. A magas olajárak, az akadozó gazdasági teljesítmény, a növekvő munkanélküliség és a már-már kóros mértékben felduzzadt államháztartási hiány is ebbe az irányba hat - intenek az elemzők, akik közül többeket a nyolcvanas évek elejére emlékeztet a mostani időszak. Akkor egy olyan időszak vette kezdetét, amelyet főként a hirtelen magasabb sebességi fokozatba kapcsoló infláció tett igazán emlékezetessé.

Inflációs fenyegetettség idején a hozamelvárások valamelyest relativizálódnak, a befektetők előszeretettel fordulnak olyan eszközök irányába, amelyek garantálják tőkéjük vásárlóerejének megőrzését. Éppen ezért válnak népszerűvé hasonló gazdasági környezetben az árindexek mozgásához rögzített kamatú papírok. Ezek ugyanis remek eszközök ahhoz, hogy tompítsák az infláció miatti esetleges elértéktelenedésből fakadó veszteségeket.

Mindezek fényében nem meglepő, hogy az indexált kötvények leghűségesebb vásárlói a nyugdíjalapok. Ezek befektetési portfóliójában a hasonló papírok kiegyensúlyozó szerepet töltenek be: mivel a kamatot - illetve a tőkeindexált konstrukciók esetében a befektetett tőkét is - az infláció alakulásához rögzítik, az ilyesfajta kötvény garantálja, hogy a befektetők megtakarításainak reálértéke megmarad. Az indexált kötvények funkciója azonban nem merül ki ennyiben. A chilei nyugdíjreform során például az állam úgy garantálta az addig a régi rendszerbe befizetett járulékokkal megszerzett jogosultságokat, hogy a tőkefedezeti struktúrába átlépők ezekkel megegyező értékben kaptak kötvényeket, amelyek kifizetése nyugdíjba vonulásukkor esedékes. Az inflációval indexált, évi 4 százalékos reálhozamot fizető papír a másodlagos piacon adható-vehető. Az Egyesült Királyságban, ahol törvény kötelezte a nyugdíjalapokat arra, hogy az inflációhoz kössék a nyugdíjkifizetéseket, az alapok nagy mennyiségű indexált kötvényt vásárolnak.

Bármennyire is meglepő, az indexált pénzügyi eszközök nem tartoznak a modern kor találmányai közé. Az első ilyen instrumentumot még a 18. században, Massachusetts államban bocsátották ki. Az 1742-es államkötvényt az ezüst árának alakulásához kötötték, ám ez - noha ezt előre nyilván nem sejthették - tetemes többletkiadásokat okozott az államnak. A Londoni Értéktőzsdén ugyanis a szürke nemesfém sokkal gyorsabb ütemben drágult, mint a massachusettsi átlagos árszínvonal. Nem meglepő, hogy öt évvel később olyan törvényt hoztak, amely az indexálást több jószág árához kapcsolta. Így a Massachusetts Bay Company 1780-ban piacra dobott papírjainak kamatát már a marhahús, a marhabőr és néhány fontosabb élelmiszer árának alakulásához rögzítették.

Az árindexekhez kapcsolt kötvények közül azok váltak a legelterjedtebbekké, amelyeket a fogyasztói árindex alakulásához kötöttek, továbbá azok, amelyek tőkeindexáltak. Magyarán nem csupán a kuponfizetés, hanem a tőketörlesztés is a fogyasztói árindexet követi. Az effajta papírok sajátosságaiból adódik, hogy a reálhozamuk az, amely biztos. Ellentétben a fix kamatozású állampapírokkal, ahol a "vállalás" nominális értelemben történik, s így a kuponfizetés ki van téve az infláció szeszélyének.

Ez az oka annak, hogy fokozódó inflációs fenyegetettség idején az indexált papírok kereslete megugrik, deflációs környezetben pedig veszítenek népszerűségükből. Ekkor ugyanis hozamuk elmaradhat a többi fix kamatozású állampapíréitól.

A piaci szegmens legnagyobb szereplője az Egyesült Királyság, amelyet az 1981-es, 1 milliárd fontos emisszióval az indexált papírok újkori piacának megteremtőjeként tartanak számon. A szigetországban a kibocsátott államkötvények mintegy negyede indexkövető, a kiskereskedelmi árindexhez kötött papír. Az Egyesült Államok 1997-ben lépett a piacra inflációval indexált kötvényekkel, napjainkban pedig az eurózóna tagállamainak súlya van emelkedőben. Becslések szerint 2004-ben már a mintegy 600 milliárd dolláros piac negyede ezekhez az országokhoz köthető.