Börzén kívül eredményesebb
A zártkörű részvénytársaságok, illetve a családi kézben lévő vállalatoknak jobb növekedési adataik vannak, mint a tőzsdei cégeknek - derül ki a Handelsblatt egy nemrégiben közreadott elemzéséből. Az összehasonlításban az európai uniós Dow Jones, illetve az EuroStoxx indexben szereplő ötven legnagyobb tőzsdei és az ötven legnagyobb magánkézben lévő zárt részvénytársaság egyéves forgalomnövekedését vetették össze a 2004-es adatok alapján. Az eredmény: átlagosan 11,1 százalék a zárt és 4,5 százalék a nyílt tőzsdei társaságok esetében. Egy korábbi elemzésben a HypoVereinsbank 1990-től kezdődően hasonlította össze a német piacon a privát részvénytársaságokat a DAX indexben szereplőkkel, s ebből kiderült, hogy a nem nyilvános cégek növekedése éves átlagban 7 százalékkal haladta meg a tőzsdeindex növekedését.
A jó növekedési lehetőség előtt álló zárt részvénytársaságok akkor használják a tőzsdét, ha tőkeigényes szektorban tevékenykednek, mint az informatikai vagy az energiaszektor - mondta el lapunknak Bónis Miklós, az Inter-Európa Bank részvénypiaci elemzője. Az amerikai dotkom cégek korábbi tőzsdei felfutása a legjobb példa erre. Nem véletlen, hogy a német napilap felmérésében szereplő 50 zártkörű társaság közül a legtöbb (27) kereskedelmi cég, mert ebben a szektorban lehet gyorsan, ráadásul folyamatos pótlólagos tőkeinjekció nélkül növekedni.
A zárt részvénytársaságokra jellemző, hogy egy-két nagyobb részvényes, esetleg egy család tulajdonában állnak. Márpedig a saját kockázatára működő vállalkozó kisebb rizikót vállal, és kevésbé vakmerő a tőzsdei vállalatok menedzsmentjénél, illetve részvényeseinél, viszont ők nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a hosszú távú fejlődésnek. Példa erre, hogy Nyugat-Európában a kilencvenes évek tőzsdei szárnyalásának idején sokszor volt szó az "árfolyam-menedzselésről", amikor a vállalatok a rövid távú haszon érdekében a vállalati jelentésekben jól mutató számokat publikáltak. A hatalmas növekedés hátterében sokszor volt végiggondolatlan akvizíció, amely később a visszájára fordult. Elég csak a nemrég óriási leépítésekre kényszerült német Karstadt áruházlánc átgondolatlan terjeszkedésére gondolni.
Európában Németországban van a legtöbb óriás családi cég, a nemzetgazdaság legtöbb álláshelyét ők adják. Máshol ekkora méretű vállalatok már rég a tőzsdén lennének - írja a Handelsblatt. Az ok, hogy ezek a cégek nem bíznak a tőzsde nyilvánosságában. Csakhogy a legnagyobbak nehezebben tudnak elbocsátani, ha nincsenek a tőzsdén, ahonnan a többi nagyvállalat komoly támogatókat talál hasonló lépéseihez.
A magyarországi családi cégekről lehetetlen megmondani, milyen a profitabilitásuk - állítja Bónis Miklós. Egy tőzsdei vállalat könnyebben és olcsóbban jut külső finanszírozáshoz, mint egy zártkörű társaság. Mivel a tőzsdei működéshez olyan pénzügyi adatokat kell nyilvánosságra hozni, amit sok zárt társaság titkol, jobban megbíznak bennük a befektetők. Ezért élhetnek az olyan nyilvános forrásbevonó akciókkal, mint a kötvénykibocsátás, a pótlólagos tőkeemelés részvénykibocsátás útján. Ezek mellett előny, hogy a hitelintézeteknél olcsóbban jut kölcsönhöz. A magyarországi családi vállalatok többsége ugyanakkor nem érne sokat a tőzsdei megjelenéssel, hiszen a pluszadminisztráció és a transzparenciából adódó "hátrányok" nem feltétlenül ellensúlyoznák a tőzsdei jelenlétből származó előnyöket. A hazai tőzsde pici, és csak a legnagyobb vállalatok papírjai forognak rajta igazán jól. Mellettük egy 15-20 milliárd forintos árbevételű társaság már kicsinek számít. A BÉT-en a külföldi befektetők jelenléte a legdominánsabb, ezért százmilliárd forint alatti kibocsátásokkal nem is nagyon foglalkozik a piac. A kisebb vállalatok papírjait csak olyan felárral lehetne eladni, amennyiért tőzsdén kívül is tudnának forrást szerezni. A hazai tőzsdei vállalatok kötvényeinek pedig alig van piaca.
