Az emigránsokra építenek a bankok
„Migrant banking” – a korábban Ausztráliában, illetve Új-Zélandon elterjedt kifejezés az európai bankszektorban is egyre gyakrabban bukkan fel. Az emigránsok száma ugyanis folyamatosan növekszik az öreg kontinensen, s miután ebből a körből kikerülő banki ügyfelek számát már több tíz milliós nagyságrendben lehet mérni, a hitelintézetek is kénytelenek az igényeiket figyelembe venni.
Olaszországban immáron 1,2 millió külföldi ügyfelet számlálhatnak össze a bankok, s számuk a várakozások szerint az elkövetkező 5-10 évben további 3 millióval nőhet. Ez pedig már komoly súlyt jelent: a bankok ügyfeleinek 10 százaléka a jövőben az emigránsok köréből kerül ki. A Gruppo San Paolo IMI – amely holdingba az Inter-Európa Bank meghatározó tulajdonosa, a SPIMINT is tartozik – például mikrohitelek nyújtása mellett pénzátutalást kínál számukra, kedvező díjakkal és gyors átfutással. Emellett az elmúlt másfél évben négy városban (Torino, Padova, Nápoly, Pescara) úgynevezett Multiethnic Pointokat nyitott, ahol ráadásul arab, kínai, francia és angol nyelven beszélő szakemberek várják az érdeklődőket.
Az emigránsok számára az egyik legfontosabb banki szolgáltatásnak a devizatranszfer, illetve ennek a költségei számítanak – derül ki az olasz bankszövetség tanulmányából –, minden évben ugyanis mintegy 5 milliárd eurót utalnak át Olaszországból az otthon maradt családtagjaiknak. (Ezzel az összeggel egyébként Itália a második helyen szerepel Anglia mögött az európai országok körében.) Éppen ezért bankválasztásnál a külföldiek megnézik, hogy az adott banknak milyen nemzetközi hitelintézetekkel van kapcsolata, avagy a bankkártyájukról a hazájukban milyen költségekkel lehet pénzt felvenni, s nem utolsósorban az is lényeges számukra, hogy milyen feltételekkel kapnak hitelt akár lakásvásárlásra, akár vállalkozásuk beindítására.
Az emigránsok kiemelt kezelése azonban nem csupán olasz sajátosság. Nagy-Britanniában a Barclays Bank és a HSBC külön terméket dolgozott ki a hívő muszlimok számára a jelzáloghitelek helyett. Minderre azért volt szükség, mivel az iszlám törvények tiltják a kamatfizetést, így lakásvásárlás esetén a visszlízing jelenti számukra az egyedüli megoldást: a kiválasztott ingatlant megvásárolja a bank, majd azt visszlízingbe adja az ügyfélnek. A Barclays Bank még ennél is tovább lép: a mohamedán közösségek számára a nagyobb városokban külön „muszlim fiók” létrehozását tervezi.
A változó piaci körülményekhez való alkalmazkodásra jó példa a spanyol Solbank – amelyet a Banco Sabadell hozott létre -, s kifejezetten az országba érkező rezidenseket célozta meg. A négy év alatt 20-ról 90 tagúra bővülő fiókhálózatot a Földközi-tenger partvidékén alakították ki. A Spanyolországban több hónapot eltöltő turisták az odahaza megszokott termékekkel találják szemben magukat (például fontalapú konstrukciók), ráadásul a nyelvi nehézségek leküzdése sem jelent gondot, hiszen a fiókokban több nyelven beszélnek a munkatársak. (FB)
