Feltörni a nemzeti kereteket
A pénzügyi szolgáltatásokról szóló, decemberben bemutatott fehér könyv szerint az elmúlt öt év élénk jogalkotási szakasza után az EU-nak az elért eredmények stabilizálására, valamint a nemzeti felügyeleti tevékenységek konvergenciájának erősítésére kell törekednie. McCreevy nézete szerint a pénzügyi szolgáltatások piacán a fokozódó verseny általában hasznos az európai gazdaság egészére nézve. Az évtized végéig már csak kevés új jogalkotási javaslat kerül terítékre, mivel a következő öt évben az új közösségi jogszabályok átültetése, alkalmazása kerül a középpontba.
A belső piaci biztos az egyik fő problémának azt tartja, hogy a pénzügyi szolgáltató cégek egyre növekvő mértékben lépik át a határokat, míg a felügyeleti hatóságok továbbra is nemzeti szinten rögzülnek. További probléma, hogy a több szektorban is tevékenykedő pénzügyi konglomerátumoknak meg kell birkózniuk a gyakran egymásnak ellentmondó, átfedő felügyeleti követelményekkel. Bár sokan felvetik, hogy az említett nehézségek kiküszöbölésére a felügyeleti hatóságok erősebb integrálására, akár egy közösségi szintű felügyeleti szerv létrehozására lenne szükség, ezek az elgondolások még nem kiforrottak, és jelenleg nem is reálisak. Ehelyett a bizottság a nemzeti hatóságok együttműködésének erősítését javasolja.
Az Európai Unióban lassan halad előre a pénzügyi szolgáltatói szektor államhatárokon átnyúló konszolidációja. McCreevy rámutatott, hogy a meglévő – a tőke szabad áramlását és a letelepedés szabadságát kimondó – alapelvek ellenére számos nehézségekkel találják szembe magukat azok a pénzintézetek, amelyek a határokon túlra szeretnék kiterjeszteni tevékenységüket akár felvásárlással, akár fúzióval. A biztos szorgalmazta a tagállami felügyeleti szervek engedélyezési eljárásainak megváltoztatását, főleg a minősített részesedés megszerzésének elbírálásakor. Ha minden marad a régiben, akkor a pénzügyi szolgáltatások szempontjából az EU alig lesz több 25 közepes méretű piac összességénél, ahol külön-külön számon tartott, „nemzeti bajnoknak” tekintett cég tevékenykedik, amelyek azonban globális léptékben legfeljebb másodrangú szereplőnek számítanak. Fontos, hogy létrejöjjenek azok a piaci szereplők, amelyek képesek a 450 millió fős piac által kínált méretgazdaságossági előnyök kiaknázására, ehhez pedig a fúziók és felvásárlások útjából minden akadályt el kell hárítani.
Az Európai Bizottság 2007 közepére tervezi a biztosítótársaságok esetében a fizetőképesség szabályozására vonatkozó javaslat benyújtását, valamint jövőre vizsgálja a jelzálogkölcsön-piac erősebb integrálásának szükségességét. Emellett a bizottság a bankszámlák területén, a határon átnyúló, versenyt gátló tényezők lebontását tartja szükségesnek, illetve a bankok és a biztosítók határon átnyúló fúzióinak megkönnyítését is előmozdítaná.
Legkésőbb 2010-re egységesíteni kell az elektronikus fizetési forgalmat az unióban. Az európai gazdaság éves szinten akár 50-100 milliárd eurónyi költségtől is megszabadulhat, ha sikerül elérni, hogy a határokon átnyúló tranzakciók ne legyenek drágábbak, és ne vegyenek igénybe több időt, mint az egy tagállamon belüliek. Az európai fizetési rendszerek jelenlegi széttagoltsága sok gondot okoz; a jogszabályok sokfélesége miatt a pénzügyi szolgáltatók sokszor nehezen tudnak megjelenni egy másik tagország piacán. A tervezet minden 50 ezer euró alatti elektronikus tranzakcióra kiterjed, legyen szó euróban, valamely másik tagországi valutában vagy akár unión kívüli pénznemben végzett átutalásról. Komoly véleménykülönbség van az új és a régi tagállamok közt a szolgáltatások piacát egységesítő bizottsági direktívatervezet kérdésében. A régiek közül néhányan félnek megnyitni ezt a piacot, míg az újak hajlamosabbak optimistábban tekinteni a dologra.
„Nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy a vita ne idegenítse el az új tagállamokat, hiszen a piachoz való szabad hozzáférés mindig is része volt a csatlakozási megállapodásnak. Nagy baj volna, ha a régi tagállamok olyan benyomást keltenének, mintha meg akarnák tagadni az újaktól nemcsak a szabad munkavállalást, de a szolgáltatások szabadságát is” – szögezte le McCreevy. Saját hazája kormányának példáját felhozva emlékeztet: Dublin annak idején úgy döntött, megnyitja munkaerőpiacát az új tagállamok dolgozói számára.
