Pénztárak: konzervatív tagok
A több portfólió kínálata nem újdonság, Nyugat-Európában akár 10-20-féle közül is választhat a nyugdíjpénztári tag, sőt a régiónkban már Szlovákiában is bevezették a rendszert – magyarázta Nagy Csaba, az OTP Magánnyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója, aki jó kezdeményezésnek tartja a júliusi törvénymódosítást, hiszen mint mondja: a választás szabadságát meg kell adni a tagoknak. A magánnyugdíjpénztárak jelenleg ugyanazt a portfóliót kénytelenek felajánlani a 19 éves pályakezdőnek és az 55 éves, a nyugdíjhoz közel álló alkalmazottnak is, és ez behatárolja a kasszák kockázati szintjét. Ezt vallja a többi piaci szereplő is; egy 20, 30, 40 éves befektetési horizonttal rendelkező tagnak ugyanis egészen mások lehetnek az elvárásai és a lehetőségei, mint annak, aki tíz vagy három év múlva vonul nyugdíjba, és szüksége van a megtakarításaira.
A befektetői magatartás a három portfólió megjelenésével nem változik meg egy csapásra, jóllehet a tagság zöme a 25–35 éves korhatárhoz tartozik, tehát abba a kategóriába, amely egy kockázatosabb eszközösszetétel felé nyugodtan elmozdulhatna – emelte ki Fórizs Sándor, az Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztár elnöke, arra alapozva, hogy az önkéntes kasszáknál sem aktívak a tagok, s nem is igen kezelik a portfóliójukat. Hasonló véleményt fogalmazott meg Bartók János, az Aegon Magyarország vezérigazgató-helyettese, mondván: a fiatalabb ügyfelek megfontolhatnák a kockázatosabb portfóliók választását, hiszen hosszú távon ezek jellemzően magasabb hozamot produkálnak; a nyugdíjaskor közeledtével pedig célszerű biztonságosabb befektetési formát választani a felgyülemlett vagyon megőrzése érdekében. Ám tekintve, hogy az önkéntes pénztáraknál a tagok túlnyomó többsége nem választ portfóliót – holott erre már évek óta adott a lehetőség –, Bartók János nem várja, hogy a magánnyugdíjpénztárakban tömegek fognak az új befektetési lehetőségek felé fordulni.
A három portfólió megléte korántsem jelenti, hogy a fiatalabbak is megértenék, mit jelent számukra a választás, az egyik miben különbözik a másiktól; az oktatási rész, a különböző modellek készítése a pénztárak feladata lesz – magyarázta Nagy Csaba. A rendszer bevezetésére való felkészülés alapvetően az adminisztráció és a pénztártagok felé történő kommunikáció terén szükséges – mutatott rá Nagy Balázs, az Uniqa Egyesült és Közszolgálati Nyugdíjpénztár főkönyvelője, s hozzátette: kiemelt figyelmet kívánnak fordítani a pénztártagok megfelelő tájékoztatására annak érdekében, hogy mindenki az egyéni igényeinek legjobban megfelelő portfóliót tudja kiválasztani.
S hogyan nézne ki a három portfólió? A piaci szereplők túlságosan nagy eltérésekre nem számítanak az egyes csomagok felépítésénél: a klasszikusban várhatóan a biztos, kiszámítható hozamot ígérő befektetési formák fognak szerepelni, a kiegyensúlyozott portfólió a pénztár jelenlegi befektetési politikájához közelít majd, míg a növekedésiben a részvények fognak nagyobb arányt képviselni. Szerencsésnek tartaná Fórizs Sándor a diverzifikációs szabályok liberálisabbá tételét, azaz a keretszabályok feloldását is (jelenleg például a teljes portfólió legfeljebb 5 százaléka lehet ingatlanban). A Budapest Magánnyugdíjpénztár vezetése a közeljövőben tárgyal az új jogszabályról és arról, hogy melyik évben lenne célszerű bevezetni a választható portfóliót – mondták érdeklődésünkre a kasszánál, s hozzátették: a portfóliókat várhatóan úgy építik majd fel, hogy markáns különbségek legyenek köztük. Az előírt három csomag közül a növekedési a jelenlegi portfóliónál magasabb kockázatú, a kiegyensúlyozott a mainak megfelelő struktúrájú, míg a klasszikus várhatóan alapvetően fix kamatozású papírokba fektető alap lesz – vázolta Kozek András, az Allianz Hungária vezérigazgató-helyettese. Az ING Magánnyugdíjpénztár megkezdte annak a vizsgálatát, hogy mi legyen a három portfólió befektetési politikája – mondta el Borza Gábor, az ING Pénztárszolgáltató ügyvezető igazgatója –, és itt fel kívánja használni az ING önkéntes pénztári tagságának tapasztalatát is, illetve a kassza világszerte működő nyugdíjszolgáltatóinak a segítségére és tapasztalatára is számítanak. Az MKB Magánnyugdíjpénztárnál előreláthatólag szeptemberben tűzi leghamarabb napirendre az igazgatótanács a választható portfólió kérdését. Az összetételeket illetően elmondták: igyekeznek jól elkülöníteni majd a kockázatokat. A Winterthur Magánnyugdíjpénztár jelenlegi elképzelései szerint a portfóliók elsősorban a részvénykitettségükben különböznének – mondta Zolnay Judit vezérigazgató-helyettes. A Winterthur egyébként ez év elején, a piacon elsőként megalapította a Premium Magánnyugdíjpénztárat, egyedüli pénzügyi szolgáltatóként biztosítva választási lehetőséget a magasabb kockázatot vállaló, egyben nagyobb reálhozam elérésére törekvő tagjainak. Eddigi tapasztalataik kedvezőek: két-három hónap alatt több mint 4000 ügyfél választotta a pénztárat.
Az önkéntes nyugdíjkasszáknál egyébként már hozzászokhattak a tagok a választható portfóliókhoz, több pénztár is kínál ilyet tagjainak, ám a tapasztalatok meglehetősen lehangolóak. A K&H Önkéntes Nyugdíjpénztárnál a három csomagból a középsőt (80 százalék forint kamatozóeszköz, 10 százalék devizakamatozó eszköz, 5 százalék devizarészvény, 5 százalék ingatlantípusú befektetés) választják a tagok, ennek megfelelően a másik két portfólió nem is működik a kaszszánál. Az Aegon Önkéntes Nyugdíjpénztár tapasztalatai szerint a tagok többsége nem követ tudatos befektetési stratégiát – mondta Bartók János –, amit leginkább az mutat, hogy a belépéskor nem választanak portfóliót, így automatikusan a B-be (75 százalék magyar állampapír, közel 15 százalék részvény, befektetési jegy) kerülnek. A kockázatosabb C és D portfólióban a vagyon közel 7-8 százalékát fektették be. A Budapest Önkéntes Nyugdíjpénztárnál a tagok „bevállalósabbak”, hiszen a többség, s ennek megfelelően a vagyon kétharmada is az Aktív portfólióban van, bár itt a részvényhányad közel 25 százalékra rúg. A Winterthur ez év júliusában indította el négyportfóliós palettáját, s mint Zolnay Judit rámutatott: nagyon kedvezőnek értékelik az első adatokat, hiszen a tagság közel 10 százaléka élt a választási lehetőséggel. Igaz, a legtöbben a „Nyugodt Jövő” csomagot választották, a döntően hazai és külföldi állampapírok kiegyensúlyozott teljesítményére számítva.
A többportfóliós rendszerrel együtt járó felelősséget inkább terhesnek, mint hasznosnak találta tagjaink többsége – összegezte az egy portfóliót kínáló Allianz Önkéntes Nyugdíjpénztár tapasztalatait Kozek András, ám hozzátette: ha a tagok véleménye, igénye változik, akár a magánpénztári többportfóliós rendszer bevezetésének hatására is, a kassza felkészült az igények kiszolgálására. Az MKB Önkéntes Nyugdíjpénztárnál is úgy tapasztalták a tagok visszajelzése alapján, hogy a többség a klasszikus csomagot kedveli – indokolták az egyportfóliós konstrukciójukat. 2002-ben, a választható befektetési portfólió konstrukciójának megjelenését követő évben az Uniqa pénztár több ezer főre vetített reprezentatív felmérést végzett a tagság körében annak érdekében, hogy kiderüljön a pénztártagok kockázatviselő képessége. A felmérés eredményeként a tagok 84 százaléka a szinte biztos, de mérsékelt hozammal kecsegtető befektetési formákat, 10 százalékuk az átlagosan kockázatosnak tartottakat preferálta, 6 százalék támogatta a magas hozam ígéretét rejtő, de kockázatos befektetési lehetőségeket, és csupán 1 százalék élt volna a választható portfólió kínálta lehetőséggel – világította meg Nagy Balázs a hátterét annak, hogy miért is halasztották el a választható portfóliós rendszer bevezetését. Az idén ugyanakkor megkezdték erre a felkészülést, de a piaci tapasztalatok alapján továbbra sem számítanak nagyobb érdeklődésre. A választható portfóliós rendszer egyébiránt további működési, adminisztrációs költségeket indukál – fűzte hozzá –, amelyeket részben valamennyi tagnak viselnie kell. Ezért is indokolt egy ilyen rendszer bevezetésével összefüggésben a tagi igények körültekintő megismerése.
Egyportfóliós az OTP Önkéntes Nyugdíjpénztár, amit azzal indokolt Nagy Csaba, hogy nem volt ilyen igény a tagjaik részéről, másfelől úgy látták, hogy a többi piaci szereplőnél sem éltek a magánszemélyek a választás lehetőségével, ráadásul a nyilvánosságra hozott hozamok sem mutattak átlagosan komolyabb eltérést az egyes portfóliók között. A magánnyugdíjpénztáraknál elinduló többportfóliós konstrukció ugyanakkor kihathat az önkéntes szegmensre is, sőt több kassza – például az OTP is – a tervek szerint az elindulásával egy időben tenné többportfólióssá az önkéntes pénztárát is, aminek a hátterében a szinergiák optimális kihasználása is meghúzódik. De ez a másik irányból is tetten érhető, azaz több kasszánál az önkéntes pénztáraknál már bevált portfólió-összetétel szolgál kiindulásként a magánnyugdíjpénztáraknál. Az Aegon Magyarország vezérigazgató-helyettese például úgy fogalmazott: az önkéntes pénztári megoldásukat igyekeznek adaptálni, csak a lehető legszükségesebb módosításokat alkalmazva.
Kockázatok és hozamok
Az egyes portfóliók eltérő mértékű kockázatot, s ezzel összefüggésben különböző nagy-ságú hosszú távon elvár-ható hozamot testesítenek meg.A nagyobb kockázat rövid távon sokszor a befektetés értékének nagyobb ingadozását eredményezi, ezért előfordulhat, hogy egy magasabb hosszú távú elvárt hozammal rendelkező invesztíció rövid távon gyengébben teljesít, mint egy alacsonyabb elvárt hozamú – fogalmazott Bartók János.
Az Aegon Önkéntes Nyugdíjpénztáránál tavaly a kockázati skála két legszélén lévő portfólió teljesítménye között 14,5 százalékpontot tett ki a különbség, míg az elmúlt öt évet nézve ez 1,6 volt.
A Budapest Önkéntes Nyugdíjpénztár két portfóliója között 2004-ben és 2005-ben is mintegy 6-6 százalékpont különbség volt a kockázatosabb javára.
Az ING Önkéntes Pénztáránál az elmúlt három év alatt a „papírforma” jött be, azaz a legkockázatosabb alap hozama több mint kétszeresen meghaladta a legkevésbé kockázatosét.
A nagyobb kockázat rövid távon sokszor a befektetés értékének nagyobb ingadozását eredményezi, ezért előfordulhat, hogy egy magasabb hosszú távú elvárt hozammal rendelkező invesztíció rövid távon gyengébben teljesít, mint egy alacsonyabb elvárt hozamú – fogalmazott Bartók János.
Az Aegon Önkéntes Nyugdíjpénztáránál tavaly a kockázati skála két legszélén lévő portfólió teljesítménye között 14,5 százalékpontot tett ki a különbség, míg az elmúlt öt évet nézve ez 1,6 volt.
A Budapest Önkéntes Nyugdíjpénztár két portfóliója között 2004-ben és 2005-ben is mintegy 6-6 százalékpont különbség volt a kockázatosabb javára.
Az ING Önkéntes Pénztáránál az elmúlt három év alatt a „papírforma” jött be, azaz a legkockázatosabb alap hozama több mint kétszeresen meghaladta a legkevésbé kockázatosét. Mire lehet elég a hatósági díjszabás? A pénztári törvény három különböző portfólió létrehozására kötelezi a hazai magánnyugdíjpénztárakat 2009-től, ám azt már a kasszákra bízza, hogy a klasszikus, a kiegyensúlyozott és a növekedési portfóliót hogyan építik fel.
A pénztártagok portfólióba sorolása a nyugdíjkorhatárig hátralévő idő alapján automatikusan történik, amit aztán a tag egyéni igényeinek megfelelően módosíthat. A kikötés csak annyi, hogy a nyugdíjkorhatár előtt öt évvel már nem választható a legkockázatosabbnak tekinthető növekedési portfólió.
A nagy kérdés azonban az, hogy a pénztári törvényben megállapított költséghatár (az egyéni számlára 2008-tól a befizetett összeg 95,5 százalék kerülne, míg a díjterhelési mutató 1 százalékra csökkenne) mire lesz elegendő – mutatott rá Fórizs Sándor.
A választható portfólió kiépítése ugyanis komoly informatikai fejlesztést igényel, miközben egyesek azt vetik fel, hogy az 1 százalékos díjterhelési mutató a hazai vegyes befektetési alapoknál tetten érhető 2 százalékos átlagot is jelentősen alulmúlja. -->
