Nem lutri a flottaköltség
A flottát üzemeltető vállalkozások ugyanakkor nem mindig járnak el elég körültekintően a járműpark összeállításánál, hiszen a beszerzés előtt leggyakrabban csak a listaárat és az üzemanyag-fogyasztást veszik figyelembe mint döntési szempontot, holott az összes körülményt mérlegelve jelentős megtakarítások érhetők el a flottafinanszírozásnál is.
Az értékvesztés szempontjából lényeges, hogy az importőr mekkora engedményt hajlandó nyújtani az autó árából: a Budapest Autópark-kezelő tapasztalatai szerint az elérhető kedvezmény a regisztrációs adó nélküli listaár 7–24 százaléka között mozog. Ezenfelül figyelembe kell venni a további, időszakonként változó kedvezményeket is, illetve az sem mellékes, hogy a járművekhez járnak-e ingyenesen biztosított extrafelszereltségek. A kedvezmény jelentőségét jól mutatja, hogy egy alsó középkategóriás autó havi finanszírozási díja 24 százalékos kedvezménynél – 36 hónapos futamidőt alapul véve – akár negyedével is alacsonyabb lehet annál, amikor 7 százalékot tud faragni az autó árából az ügyfél.
A maradványértékről szintén hajlamosak megfeledkezni az autóbeszerzésben érdekelt cégek, holott az is komoly eltéréseket okozhat a járművekhez kapcsolódó költségekben. Az autó gyártója és típusa nagyon komoly eltérést generálhat a maradványértékben: az alsó középkategóriában akár nyolc, a felső középkategóriában pedig 13 százalékos különbség is lehet – hároméves futamidőt és 90 ezres futásteljesítményt feltételezve – az autó eladáskori értéke között. A benzines és dízeltípusoknál ugyanakkor – a közhiedelemmel ellentétben – ebből a szempontból nincsenek égbekiáltó különbségek százalékos értékben kifejezve: az alsó középkategóriás típusoknál fél százalék az eltérés a benzines, a felső középkategóriásoknál pedig másfél százalékos a dízeltípusok javára. A maradványérték kalkulációjánál figyelembe kell venni az adott típus korát is – a régebbi modell ára az újabbnak a használt piaci megjelenésekor jelentősen esik –, viszont a karosszéria fajtája, illetve a motorméret alapján nem adódhatnak jelentős eltérések.
A maradványérték csökkenése egyébként az első évben a legdrasztikusabb, a Budapest Autópark-kezelő tapasztalatai szerint 30–34 százalék között mozog. A második évben ez 12–17, a harmadikban pedig 9–11 százalékra csökken, a negyedik évtől pedig nem éri el a tíz százalékot. Az alsó középkategóriás autók maradványértéke viszont átlagosan 3,5 százalékkal magasabb, mint a felső középkategóriásoké.
A kamatteher mértéke – ami a flottaköltség átlagosan nyolc százalékát jelenti – értelemszerűen a svájcifrank-alapú finanszírozásnál a legalacsonyabb, tehát a finanszírozás jelenleg ennél a devizanemnél a legolcsóbb. Figyelembe kell venni azonban az árfolyam-ingadozásból eredő kockázatot – tehát a vállalkozásnak az esetleges kedvezőtlen devizapiaci fejleményekre tartalékolnia kell –, illetve azt, hogy pluszköltséget jelent a vételi-eladási árfolyam különbözősége is. (Ennek mértéke a havi finanszírozási díj hozzávetőleg 2,5 százalékát jelenti.)
Ami a szervizköltségeket illeti: a Budapest Autópark-kezelő tapasztalatai szerint azok a futásteljesítményel nem lineárisan, hanem közel exponenciálisan növekednek, tehát az idő előrehaladtával egyre nagyobb a súlyuk az összköltségen belül. Egy átlagos autónál ez nagyjából azt jelenti, hogy a 90 ezer kilométerig egységnek vett szervizköltség 120 ezer kilométernél a duplájára nő, 120 ezer kilométer felett pedig újabb 50 százalékos emelkedéssel kell számolni.
A biztosítási költségek szintén komoly szeletet hasítanak ki a fenntartási kiadások tortájából. A kötelező biztosítás a hengerűrtartalom függvénye, casco költségét ugyanakkor a bekerülési érték határozza meg. A piaci tapasztalatok szerint ugyanakkor a kisebb flottáknál mindenképpen érdemes cascót kötni a járműparkra, a magas költségek ellenére ugyanis csak 100-120 autónál jön el az a pont, amikor a töréskárokat olcsóbb saját forrásból finanszírozni, mint minden autóra casco biztosítást kötni. (A tapasztalatok szerint egyébként száz céges autóból 3-4 válik valamilyen töréskárral járó esemény szereplőjévé.)
Az üzemanyag kiemelt elemként szerepel a cégek járműválasztási szempontjai között. A benzines és dízeljárművek fogyasztása között eleve jelentős az eltérés – alsó középkategóriában átlagosan 27, felső középkategóriában pedig 25 százalék a dízel javára –, és a gázolaj ára is alacsonyabb a benzinénél. A listaáraknál ugyanakkor a benzinesek javára billen a mérleg: mindkét kategóriában átlagosan 450-500 ezer forinttal drágábbak a benzines autók, mint a dízelek. A szervizköltségek tekintetében a cég tapasztalatai szerint a dízel változatoknál a futamidő alatt 8-15 százalékkal magasabb szervízdíjjal kell számolni, bár egyes típusoknál ettől eltérő is lehet a különbség. VG
