Erre várt mindenki: felfedezték az új üzemanyagot, ami megmenti a dízeleket Európában, azonnal reagáltak az autógyárak – minek így az elektromos?

A dízelmotorok jövőjéről szóló vitákban eddig főleg tiltásokról és kiváltásról volt szó, miközben létezik egy azonnal bevethető megoldás is a kibocsátás csökkentésére. A drop-in üzemanyagok, különösen a HVO100, radikálisan mérsékelhetik a dízelek szén-dioxid-terhelését anélkül, hogy a járművekhez hozzá kellene nyúlni, ez pedig radikálisan megváltoztathatja a robbanómotoros járművek megítélését a fogyasztók körében és a politikában egyaránt – írta az Autopro.hu.

A szakadék széléről kapaszkodik vissza a dízelautó

A közlekedési szektor kibocsátásáról szóló viták egyik visszatérő problémája az idő. Új hajtásláncokat, új járműplatformokat és teljes infrastruktúrát kiépíteni hosszú évekbe telik, miközben Európában már ma is mintegy 250 millió jármű közlekedik az utakon. Ezek döntő többsége belső égésű motorral működik.

Éppen ezért sok szakember szerint a leggyorsabb kibocsátáscsökkentést nem az új autók hozzák el, hanem az, hogy mivel tankoljuk a régieket. A bioüzemanyagok keverése régóta bevett gyakorlat, de a benzin és a dízel túlnyomó része továbbra is fosszilis eredetű. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb figyelem irányul azokra az üzemanyagokra, amelyek teljesen fosszilismentesek, mégis kompatibilisek a meglévő motorokkal.

A nevük nem véletlen: a járművek műszaki átalakítása nélkül használhatók. Egyes gyártók csak bizonyos modellek esetében engedélyezik őket, mások viszont az újonnan gyártott dízelekhez már eleve jóváhagyják alkalmazásukat.

A legnagyobb figyelmet jelenleg a HVO100 kapja. Ez hidrogénezett növényi olajból készülő megújuló dízel, amelynek kémiai szerkezete nagyon közel áll a hagyományos fosszilis gázolajhoz. Ez a hasonlóság kulcsfontosságú: a HVO sokkal szélesebb körben használható, mint a klasszikus biodízel.

A hagyományos biodízel jellemzően FAME-alapú, kompatibilitás szempontjából hátrányos. Emiatt az Európai Unióban és az Egyesült Királyságban is általában legfeljebb 7 százalékos arányban keverik a dízelhez. 

Nem véletlen, hogy a nagy autógyártók egyre nyitottabbak erre az irányra:

• a Stellantis tavaly a teljes dízelmotor-kínálatát validálta HVO használatra;
• a BMW pedig kifejezetten a flottakezelőknek mutatta be, hogyan lehet az elektromos autók mellett karbonsemleges üzemanyagokkal is érdemi kibocsátáscsökkentést elérni.

A BMW 2026 januárjától minden Németországban gyártott dízel autóját HVO100-zal tölti fel a kiszállítás előtt. Az üzemanyagot a finn Neste állítja elő, és a teljes életciklust vizsgáló úgynevezett well-to-wheel számítások szerint akár 90 százalékkal alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátást eredményezhet a hagyományos fosszilis dízelhez képest.

Ez a módszertan nemcsak az üzemanyag elégetésekor keletkező kibocsátást veszi figyelembe, hanem az alapanyag-kitermelést, az előállítást, a finomítást és a szállítást is. A BMW minden 2020 márciusa után gyártott dízeles személyautójára engedélyezi a HVO100 használatát, bár a gyártók többségénél a kompatibilitás jellemzően gyártási időponthoz van kötve.

Átmeneti megoldás, de nem jelentéktelen

A drop-in üzemanyagok nem váltják ki az elektromos hajtást, és nem is ezt ígérik. A szerepük az átmeneti időszakban lehet kulcsfontosságú. A meglévő járműpark kibocsátása gyorsan és viszonylag alacsony költséggel csökkenthető, különösen a flották esetében, ahol az azonnali hatás sokszor fontosabb, mint a hosszú távú technológiaváltás.

A valódi kérdés már nem az, hogy technikailag működik-e a megoldás. Sokkal inkább az, hogy az infrastruktúra, az árképzés és a szabályozás lehetővé teszi-e a széles körű elterjedést. Ha igen, a dízelmotorok sorsa korántsem olyan egyértelmű, mint ahogy azt az elmúlt években sokan megjósolták.