Növekedés vagy egyensúly?
Magyarországon az adórendszer elsősorban a központi költségvetés szolgálatában áll, és nem valósít meg gazdaságszervező célokat – véli a Pest Megyei és Érd Megyei Jogú Városi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Vereczkey Zoltán, aki a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarán belül a kisvállalkozókat érintő adózási kérdések felelőse. Lapunknak támogatandónak nevezte a feketegazdaság elleni fellépést, ám arra hívta fel a figyelmet, hogy a jövő évi intézkedéscsomag csupán tüneti kezelés: nem a feketegazdaság gyökerét számolja fel, hanem az abban részt vevőket igyekszik szigorúan büntetni.
A kormány immár ötödik éve barkácsol az adók és járulékok szerkezetén, de mindig adós marad az átfogó, koncepcióval rendelkező adóreform megvalósításával. Az eddigi gyakorlat azt hozta magával, hogy a magyar kis- és középvállalkozások (kkv-k) adóterhelése évről évre jelentősen nőtt annak ellenére, hogy minden adóváltozás során erős vita bontakozott ki a tekintetben, hogy az adómértékek csökkentéséről vagy emeléséről beszélhetünk. A kamara a változásokat folyamatosan regisztrálja, és előrejelzéseit az elmúlt évek történései sorozatosan visszaigazolják. 2004-ben mintegy 100 milliárd forinttal, 2005-ben újabb 100 milliárddal, 2006-ban két ütemben – először mintegy 40 milliárd forinttal, majd az Új egyensúly program múlt év nyári bevezetését követően 600 milliárddal – nőttek a gazdálkodók terhei. Véleményünk szerint először növekedni kellett volna, és a növekedésből biztosítani az egyensúly megteremtését. A vállalkozások túladóztatása rövid távon eredményezheti a költségvetés pozícióinak javulását, de ezzel feláldoztuk a magyar vállalkozások nemzetközi versenyképességét.
n Pontosan miben nyilvánul meg ez a túladóztatás?
A túladóztatás megközelítése három irányból történik. Először is, 2003 óta Magyarországon folyamatosan nőnek a gazdaságot sújtó elvonások. Másodszor, ha a magyar viszonyokat összehasonlítjuk a környező országok – Szlovákia, Románia, Szlovénia és Ausztria – adószintjével, ez ismét kedvezőtlen pozíciót mutat. Már sokan tapasztalhatták, hogy magyar vállalkozások ezrei települtek a határ túloldalára. Félő, hogy ez egy irreverzibilis folyamat, amelynek haszonélvezői a szomszédos országok, kárvallottja pedig a magyar gazdaság. És harmadsorban beszélhetünk egy közgazdasági megközelítésről, amely alapján a központi költségvetés, a helyi költségvetés (önkormányzatok) és maguk a vállalkozók kell hogy osztozzanak a gazdaság által megtermelt javakon. Magyarul, az adórendszernek mindig kell annyi – beruházásra és fejlesztésre fordítható – forrást a vállalkozásoknál hagyni, amely talpon maradásukhoz feltétlenül szükséges. Úgy ítéljük meg, hogy ez a legsúlyosabb probléma, és a 2007. második negyedévi GDP-adatok már azt igazolják vissza, hogy tavalyi figyelmeztetésünk sajnos ismét beigazolódott. A második negyedévben a GDP növekedésének üteme hazánkban az Európai Uniót alkotó országok közül az egyik legalacsonyabb, 1,4 százalék. A magyar gazdaság kettős arcú, jelen van benne egy exportra termelő multinacionális nagytőke, amelynek önálló adatai 3 százaléknál nagyobb mértékű fejlődést mutatnak. Ebből következőleg a magyar kis- és középvállalkozói szektor az év második negyedében már nemhogy növekedést, hanem visszaesést kellett hogy átéljen.
- Milyen lépéseket várnak tehát a kormánytól a magyar vállalkozók?
- Véleményünk szerint olyan gazdaságpolitikára lenne szükség, amely most már elősegíti a magyar kisvállalkozások növekedését egy olyan adórendszer megalkotásával, amely nemcsak az állami bevételek biztosítását látja az adóztatásban, hanem annak gazdaságfejlesztő szerepére is fókuszál. Patrióta gazdaságpolitikára van szükség, hiszen Európa öszszes nemzetgazdasága ezt teszi. A közbeszerzési pályázatokon általában a hazai cégek nyernek, az uniós támogatásokat javarészt gazdaságfejlesztésre tudják fordítani. Nagyon fontos lenne, hogy az EU-s források felhasználása már ilyen szellemben történjen. Félünk attól, hogy pár év múlva egy újabb önmarcangoló beszéd keretében felismerhetjük, hogy ismét elrontottunk valamit.
- Mi az eddig megismert jövő évi adómódosításokról a kamara véleménye?
- A kamara véleménye széles vállalkozói körökben ismert. Álláspontunkat a kormányzat szakműhelyeinek is megküldtük. Növekedéspártiak vagyunk, tehát azokat az adómódosításokat tudjuk támogatni, amelyek a fogyasztáshoz kapcsolnak nagyobb adóterheket. Az élőmunka terheinek csökkentése már nem halogatható tovább, ugyanakkor a személyi jövedelemadózás területén elvetjük az egykulcsos rendszert, hiszen az nélkülözi azt a társadalmi igazságossági minimumot, miszerint a magasabb jövedelműek nagyobb mértékben vállaljanak szerepet a közteherviselésben. A feketegazdaság elleni fellépés csomagjában megismert becslési megoldásokat azonban a jó cél ellenére elutasítjuk. A becslés – mint adóhatósági eszköz széles körű bevetése – sérti a jogbiztonság elvét, jelentős szubjektivitást tartalmaz, és gyakran megfordítja a bizonyítási teher kérdését is. A feketegazdaság valódi gyökere mindenhol a korrupcióban és a magas adóterhelésben keresendő. Ezért szeretnénk, ha nemcsak tüneti kezeléssel, hanem a feketegazdaság valódi okainak megszüntetésével is foglalkoznának.
Az illegális szféra sajnálatos módon mindenütt jelen van. Szakértők megállapítása szerint Nyugat-Európában is 7-8 százalékra tehető a feketegazdaság nemzeti össztermékre vetített „teljesítménye”, Magyarországon ez a szám 25-30 százalék körül mozog. Itt tehát teljes egyetértés mutatkozik a kormányzati megállapítás és a kamara véleménye között; ha csak annyit teszünk, hogy a nyugat-európai gazdaságok színvonalán oldjuk meg az illegális szféra visszaszorítását, már megteremtettük az államháztartás egyensúlyát. Növekedés és egyensúly egyszerre – ez a cél. Csupán azt nem értjük, hogy miért nem 2003-ban láttunk hozzá ezekhez a feladatokhoz.
