Olajvagyon duzzasztja az állami befektetési alapokat

A legjelentősebb SWF-eket az ásványkincsekben gazdag országokban hozták létre, abból a célból, hogy a nemzeti vagyont a jövő generációinak érdekében használják fel. Az utóbbi évek energiaár-emelkedése hatalmas mennyiségű pénzt ömlesztett ezekbe az állami alapokba, amelyek többsége a Közel-Keleten található. Az SWF-ek tipikusan az állampapírpiacon számítottak jelentős befektetőknek, hiszen a hosszú távú, biztonságos helyen szerették elhelyezni pénzüket.

Ugyanakkor a növekvő olajvagyon lehetővé teszi számukra, hogy a kockázatosabb, de nagyobb haszonnal kecsegtető részvénypiacon is megjelenjenek.
Jó példa erre a norvég állami nyugdíjalap, amit a köznyelv csupán a „norvég olajalapnak” becéz: befektetési portfoliójában 40 százalékról idénre 60 százalékra növeli a részvények arányát.

A norvég olajalap 400 milliárd dollárnyi eszközzel bír, és a tulajdonosa, a norvég jegybank számításai szerint az európai részvények 1 százaléka kerülhet hamarosan a felügyelete alá (a világon forgó részvényeknek pedig a fél százaléka).

A másik jelentős alap, a kínai tulajdonú China Investment Corp, amely 200 milliárd dollárt kezel és a jelzáloghitel-válság óta ambiciózus felvásárlásokba kezdett a világ nagybankjai körében. Jelentős állami tulajdonú alapok még a Közel-Keleten vannak, akik szintén növelik a felvásárlásaikat Londontól Dél-Kelet-Ázsiáig szinte mindenbe invesztálnak, amibe csak tudnak: ingatlantól és vállalati részvényekig.

A Kuwait Investment Fund 250 milliárd dollárt kezel, és olyan nemzetközi hitelintézetekben szerzett tulajdont mint a Citigroup vagy a Merril Lynch, de jelentős tulajdonos a londoni ingatlan piacon is. A Quatar Investment Authority szívesebben fektet be feltörekvő országokba, 60 milliárdos alapja főleg a vietnámi, kambodzsai és maláj piacon volt eddig aktív.

A norvég alapot leszámítva a legtöbb állami vagyonkezelő nem publikálja számait és azt sem lehet pontosan tudni, hogy miket vásárolnak fel. Sokakban félelmet kelt ezeknek a hatalmas vagyonnal rendelkező befektetőknek a láthatatlansága.

Becslések szerint az SWF-ek világszerte 2500 milliárd dollárt fölött őrködnek, de a Morgan Stanley prognózisa szerint az elkövetkező évtizedben ez a szám felugorhat a 12 ezer milliárdra is.