Az utóbbi napokban egyre többen kezdtek beszélni az államcsőd lehetőségéről, sokan igyekeztek euróra váltani forintjukat. A tapasztalat azonban óvatosan, de ismét azt sugallja, közel lehet a forintgyengülési hullám vége, ha már ilyen sokan, ilyen drámai forgatókönyvek alapján hozzák meg döntéseiket – írja a Világgazdaságban Barcza György, a K&H Bank vezető közgazdásza.
Az alapkérdés világos: milyen forgatókönyv áll a piaci folyamatok mögött? Az egyik meghatározó vélemény, hogy az államadósság 75-80 százalékos szintje miatt a magas forintkamatok elviselhetetlen terheket jelentenek az államnak, és a török, illetve brazil válságban megtapasztalt 6, illetve 4 százalékos elsődleges többletre van szükség a költségvetésben ahhoz, hogy az államadósság kamatterheit fizetni tudja az állam.
Ha nem tudja, akkor következik be az államcsőd. Tavaly Ecuador, illetve a Seychelles-szigetek jelentette be, hogy nem teljesíti az aktuális kamatfizetést az állami hitelekre. Ecuadornál ez nem meglepő, ott körülbelül ötévente úgy dönt a kormány, hogy a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel nem fizet kamatot.
Igaz, hogy a magyar államadósság magas, a régiós átlag közel duplája, a gondolatmenetben azonban több feltételezés is meghúzódik. Az egyik, hogy a magas forintkamat jelentősen emeli a kamatkiadásokat. Ez igaz, de a folyamatnak időigénye is van, az államadósság forint részének az átlagos hátralévő futamideje meghaladja a három évet, azaz több évig tart, mire a forintkamatok teljes mértékben éreztetik a hatásukat. A devizaadósság költsége pedig elsősorban az árfolyamtól függ, a kamat itt jóval alacsonyabb, mint a forint esetében.
A másik fontos feltételezés, hogy a tartósan alacsony lesz. Ezt javítandó igyekszik a kormány növekedésösztönző lépéseket tenni, s bár itt többévnyi lemaradásban vagyunk a régió többi országához képest, a válságnak azért jövőre vagy azt követően vége lesz, s az európai bővüléssel együtt mi is enyhe növekedésre kapcsolhatunk.
