Nyugdíjpénztárak: bölcsen kell dönteni
Tavaly tavasszal történt, hogy egy ötvenes éveiben járó hölgy, miután látta, hogy nyugdíjpénztára az úgynevezett növekedési portfólióban érte el a legnagyobb hozamot, a megtakarítását átcsoportosíttatta abba. Ősszel azután kiderült, rosszul választott: ahogy a világ tőzsdéi a Lehman Brothers csődje után zuhanni kezdtek, a magas részvényhányadú portfólión tetemes veszteség keletkezett. A hölgy erre áttetette az összes pénzét a legkevésbé kockázatos, klasszikus portfólióba.
„A legrosszabb stratégia a nagy veszteség után átlépni egy alacsonyabb kockázatú portfólióba” – mondja erről Bíró Gergely, a Dimenzió Magánnyugdíjpénztár befektetési igazgatója. A váltással ugyanis az ügyfél azonnal realizálta a növekedési portfólión elért veszteséget, a jóformán csak állampapírokat tartalmazó klasszikusban pedig már nagyon kicsi az esélye arra, hogy a tetemes bukást valaha is visszanyerje. „A növekedési portfóliókat 15 éves időtávra állították össze, a bennük lévő eszközök nem vesztek el, csak leértékelődtek” – magyarázza Nagy Csaba, az OTP Magánnyugdíjpénztár ügyvezetője. Vagyis, aki ebben tartja a pénzét, a legokosabb, amit tehet, hogy vár, amíg a részvénypiacok magukra találnak.
Nehéz összevetni
Pénztárak között azonban elvileg válthatnának az ügyfelek, az év elejétől ugyanis minden magánkasszánál elindult a választható portfóliós rendszer, így növekedési portfólió is akad mindegyiküknél. A helyzet mégsem ennyire egyszerű. „A növekedési portfóliók között hatalmas különbségek vannak” – figyelmeztet Nagy Csaba. Egyes kasszák – például az OTP – 60 százalékos vagy még magasabb részvényhányadot tartanak bennük, mások azonban csak az eredetileg előírt 40 százalékig töltötték fel részvényekkel, de akadnak olyan pénztárak is, amelyek egy tavaly ősszel életbe léptetett jogszabályi lazítás miatt még kevesebb részvényt tartanak benne. A nagy veszteség után alacsonyabb részvényarányú portfólióra váltani pedig nem tanácsos.
A kis kockázatú nyugdíjpénztári befektetésekben ülők most örülhetnek, tavaly a piaci nehézségek ellenére is valószínűleg pozitív hozamot ért el a befektetésük. Ráadásul komoly lehetőségek előtt állhatnak. A részvénypiacok mélyrepülése miatt viszont Bíró szerint ők most akár azon is elgondolkozhatnak, hogy átlépjenek egy magasabb részvényhányadú, s így a piacok emelkedésével szép hozammal kecsegtető nyugdíjalapba.
Adóoptimalizálás
Az önkéntes kasszáknál kicsit jobb a helyzet, mint a magánpénztáraknál. Míg fiatal koruk miatt a magánpénztárak tagjainak zömét automatikusan a legkockázatosabb portfólióba sorolták, az önkéntes kasszáknál az ügyfelek – ha csak nem kértek mást – a közepesen rizikós, kiegyensúlyozott befektetési politikájúba kerültek, így most a veszteségük is kisebb. A fő szabály veszteség esetén itt is az, mint a magánpénztáraknál: ha nem akar tetemes veszteséget a tag, lehetőleg a kockázatos portfólióban ülve kell megvárnia a részvénypiacok emelkedését . Tíz év után azonban ezekből a kasszákból a hozamát adómentesen ki lehet venni, s ezt sokan meg is teszik. „Amit köztehermentesen ki lehet, azt ki is kell venni. Ha másért nem, hát azért, hogy egy újabb, adókedvezményt biztosító befektetésbe tegye az ügyfél” – tanácsolja Bíró. Ez a befektetés lehet akár ismét az önkéntes pénztár is. Aki nehéz helyzetben van, az persze a teljes megtakarításhoz is hozzáférhet, a 21. év, illetve a nyugdíjba vonulás előtt, a tőke kivételére azonban meg kell fizetnie – jövedelemtől függően – a 18 vagy 36 százalékos személyi jövedelemadót és a 11 százalékos egészségügyi hozzájárulást (eho).
Részvénypiac: a kulcsszó a diverzifikáció
A nagy gazdasági világválság óta nem estek olyan meredeken a részvénypiacok, mint 2008-ban – állítják a szakemberek. A Budapesti Értéktőzsde részvényindexe, a BUX megfeleződött tavaly – ez nagyjából megfelel a világátlagnak. Voltak azonban olyan piacok is, amelyek ennél jóval nagyobb mértékben estek: a moszkvai és a sanghaji börze irányadó mutatói például harmadolódtak 2008-ban. Ez pedig fájdalmasan érinti a hazai kisbefektetőket is, az elmúlt évek egyik befektetési slágere ugyanis a feltörekvő részvénypiaci alap volt, az alapkezelők és az életbiztosítók is sorra hozták létre az ázsiai vagy az úgynevezett BRIC (Brazília, Oroszország, India és Kína) országok piacán befektető konstrukciókat.
„Súlyos dilemma, mit tegyenek azok, akik ázsiai alapot vásároltak” – ismeri el Hamecz István, az OTP Alapkezelő elnök-vezérigazgatója. Amennyiben eredetileg is megalapozott volt a részvényvásárlás, akkor a leghelyesebb döntés a szakember szerint ebben az esetben az, ha az ügyfelek egyelőre nem nyúlnak a befektetésükhöz, később pedig esetleg megpróbálhatják diverzifikálni a portfóliót, vagyis az ázsiai mellett európai, amerikai és más fejlett piacokba, illetve magyar részvényekbe is tesznek a pénzükből. Hasonlóan vélekedik Vízkeleti István, a Pioneer Alapkezelő vezérigazgatója is. „Aki már bent van egy részvényalapban, az az árfolyamesés nagy részén valószínűleg túlesett, így nem érdemes már kiszállni” – mondja a szakember.
Részvényből kötvénybe
Akadnak azonban olyan szakemberek, akik szerint nem kell feltétlenül bent maradni a veszteséges portfólióban. „A magyar vállalati kötvények most 13–20 százalékos hozamot kínálnak euróban” – magyarázza Móró Tamás, a Concorde vezető részvénystratégája, aki azt tanácsolja a befektetőknek, cseréljék vállalati kötvényekre a részvényeiket. Móró szerint ha a részvényárfolyamok emelkedni kezdenek, a kötvények árfolyama is növekszik, így a befektető alacsonyabb kockázat mellett érhet el magas hozamot. „Defenzívebb papírokba érdemes átcsoportosítani a befektetés egy részét” – ad egy másik tippet Cserháti András, az Aegon Magyarország Befektetési Alapkezelő vezető portfóliómenedzsere. Ilyen defenzív részvények például a gyógyszeripari vagy távközlési papírok, amelyek árfolyamára a többi szektorhoz képest kevésbé hat a válság.
Emelkedésre várva
A fentebb említett stratégiákkal persze csak az élhet, aki – ahogy azt a szakemberek tanácsolják – hosszabb távra, legalább három-öt évre fektette be a pénzét a részvénypiacokba. Kérdés azonban, mint tegyen az, akinek hamarabb van szüksége a befektetésére – a szakemberek véleménye megoszlik erről a kérdésről. Móró szerint, aki teheti, annak érdemes lehet megvárni egy úgynevezett medve piaci ralit, vagyis azt az időszakot, amikor az egyébként rosszul álló részvénypiacok átmenetileg emelkedni kezdenek. „Medve piaci ralira várni tiszta spekuláció, vagy bejön, vagy nem” – mondja azonban Hamecz, aki azt javasolja, akinek most van szüksége a részvényjellegű befektetésben lévő pénzére, vegye ki, és tegye át valamilyen alacsony kockázatú eszközbe, például likviditási alapba.
Arra egyetlen szakember sem tud egyelőre pontos választ adni, mikor kezdődhet el a részvénypiacok emelkedése, mindössze abban értenek egyet, hogy ez főleg a gazdaságélénkítő csomagok sikerétől függ majd. Cserháti szerint ezért a következő hónapokban úgynevezett sávos kereskedés várható a világ tőzsdéin, vagyis egy szűk határon belül fognak föl-le ingadozni az indexek. A sáv alján a befektetők vásárolni fogják a részvényeket, amikor viszont a mutatók elérik a felső lélektani határt, eladogatják majd a papírokat. Az Aegon leghamarabb 2009 harmadik negyedévében számít a bika piac kezdetére, vagyis a részvényárfolyamok trendszerű emelkedésére.
Az árupiacokra és az ingatlanalapokra vonatkozó tanácsok a manager magazin márciusi számában olvashatók
