Három-négy éve, amikor a devizahitelek elkezdtek terjedni, három szempont merült fel mellettük - emlékeztetett a konferencián Marsi Erika, a bankárképző alelnöke, aki korábban a PSZÁF főigazgatója, a közelmúltban pedig a PM államtitkára is volt. Ezek: a forinthitelek törlesztőrészlete magasabb, s legalább 30 százalékos árfolyamgyengülés kell ahhoz, hogy a devizahitelt felvevők rosszul járjanak; a nemzetközi bankok tőkével és finanszírozással ott állnak a leánybankok mögött, valamint, hogy előbb-utóbb az eurózóna tagjai leszünk. A mai környezetben más megvilágításba kell-e mindezt helyezni? - kérdezte.
Utólag könnyű okosnak lenni - reagált erre Simor András, a jegybank elnöke -, amit mutat, hogy akik most kritizálnak, akkor nem hallatták a hangjukat. Egyedül az MNB figyelmeztetett hangosan, a stabilizációs jelentéseknek 2001 óta része volt a kockázatokra való figyelmeztetés, mert pénzügyi stabilitási problémákat látott a devizahitelezésben - mondta.
Az MNB nem fogyasztóvédelmi hatóság - hangsúlyozta arra a mostanában gyakran elhangzó "vádra", hogy a jegybank nem védte meg a lakosságot. Ez az MNB-nek soha nem volt feladata, a jegybank a pénzügyi stabilitásért felel, kamatdöntéseiben ez játszott szerepet - tette hozzá. A devizahitelesek szerinte így is jól jártak. A válság megmutatta, hogy a források nem áramlanak mindig szabadon a leánybankok felé, az eurózónába pedig már sok éve törekszünk - mondta Marsi Erikának válaszolva.
Simor András hangsúlyozta: akkor lehet valakin valamit számon kérni, ha a feladatot kiadták, biztosították ahhoz az eszközöket, és amikor nem végezték el a munkát, emlékeztettek rá.
Az MNB-nek a jegybankelnök szerint nem volt eszköze a devizában történő eladósodás megakadályozására, csak kiabálni tudott, amit meg is tett.
Tréfálkozva hozzátette: a devizaadósság 70 százaléka egyébként akkor épült meg, amikor a szintén jelen lévő Szapáry György volt az MNB monetáris politikáért felelős alelnöke, így ha felelős, szeretné megosztani a felelősséget.
Szapáry György, aki most a Közép-Európai Egyetem professzora, a devizahitelek elterjedését a magas kamatokkal magyarázta, ami annak következménye volt, hogy a nagy költségvetési hiány elszívta a megtakarításokat. Hozzátette: rá lehetett volna beszélni a kormányt vagy a felügyeletet arra, hogy adminisztratív eszközökkel korlátozza a devizahitelezést, ilyenre volt máshol, például Horvátországban példa. A tanulság szerinte az, hogy jó költségvetési politikát kell folytatni, nem szabad elszívni a gazdaságtól a forrásokat, akkor a kamatok is alacsonyak maradnak.
Terták Elemér, az Európai Bizottság Belső Piaci Főigazgatóságának igazgatója hibának tartja a devizahitelezés körüli "boszorkányüldözést". Ez nem magyar sajátosság - mutatott rá -, Ausztriában a lakáshitelek 46 százaléka svájci frankban van denominálva, mert a CHF kamata alacsonyabb volt. A legtöbb problémát szerinte azok jelentik, akik elveszítették az állásukat. "Nem látom bizonyítottnak, hogy az árfolyamváltozás sodorja válságba az adósokat" - mondta.
László Csaba, a KPMG partnere, volt pénzügyminiszter úgy vélekedett, hogy a jegybank az elmúlt tíz évben az letörését az árfolyam megerősítésével gondolta megoldani, ezért folyamatosan erősítette a forintot, a piacnak és a magánszférának azt üzente, hogy egyre erősebb lesz a forint. Ez az árstabilitás szempontjából hatékony volt, legalábbis rövid távon, de sokat is rontott, mert az árfolyam vezérelte a kamatpolitikát - mondta.
