Nyugdíj: Még sincs reálhozam? Kik jártak a legrosszabbul?
A felügyelet megállapítása még nem jelenti azt, hogy a pénztártagok nem kapnak majd vissza reálhozamot. Az ő esetükben ugyanis nem a teljes befizetésre, hanem csak a fedezeti alapba kerülő pénzekre kell kiszámítani az infláció mértékét meghaladó hozamokat.
Vannak más eltérések is a PSZÁF és a kasszák számításai között: a pénztárak napi hozamokkal számolnak, a felügyelet csak negyedéves összesítésekkel. Az inflációnál is más adatokat vesznek figyelembe; a PSZÁF itt is negyedéves adatokkal kalkulált, a kasszák az éves pénzromlási ütemmel. A 13 évre számolt gyenge teljesítmény egyik oka, hogy a pénztárak megalakításuk után viszonylag magas költséggel működtek. Később leszorították kiadásaikat. 2009 óta már csak a befizetések 4,5 százalékát vonhatják el saját fenntartásukra az intézmények, ez évtől pedig csak 0,9 százalékát. Ront az eredményükön a 2008-as pénzügyi válság is. A választható portfóliós rendszer kialakítására kényszerített pénztárak kénytelenek voltak 2007–08 során bevásárolni az éppen csúcson lévő részvényekből, amelyek árfolyama nagyot esett, így 2008-ban átlagosan 20 százalék körüli negatív hozamot produkáltak a portfóliók.
Az azóta eltelt időszakban viszont sokat javítottak a kasszák. A komoly átalakulás előtt álló magán-nyugdíjpénztári rendszer szépen búcsúzott, tavaly a 18 hazai magánnyugdíjpénztár klasszikus portfólióinak összesített, vagyonnal súlyozott nettó hozama a PSZÁF adatai szerint 5,41 százalékos lett, a kiegyensúlyozott portfóliók hozama 8,57, a növekedési alapoké pedig 10,97 százalékos volt. Bár ez elmarad a 2009-es rekordoktól, de a 4,7 százalékos éves inflációt így is bőven túlteljesítette, vagyis pozitív reálhozamot írhatnak jóvá a tagok egyéni számláján. A pénztári alapok többsége egyébként tavaly nemcsak az inflációt verte meg, de a BUX indexet is, amely alig néhány ezreléknyit emelkedett az év során. Az állampapírpiacot szintén túlteljesítette a portfóliók nagy része, hiszen az ezt mérő indexek kevesebb mint 6,5 százalékot emelkedtek tavaly.
Ami az egyes pénztárakat illeti, a portfóliók teljesítményét tekintve az abszolút győztes az OTP növekedési alapja lett, amely 13,52 százalékos hozamot ért el 2010-ben. Ez volt egyébként a legnagyobb magán-nyugdíjpénztári portfólió, több mint 560 milliárd forint volt benne az év végén. A második és a harmadik helyen az ING és a Dimenzió növekedési alapjai állnak, ezek hozama is 13 százalék körül alakult. A magas kockázatú növekedési alapok teljesítménye között nagy a szórás.
A sereghajtó Quaestor – amely 2009-ben 34 százalék fölötti nyereségével megnyerte a hozamversenyt – például csak 3,65 százalékos hozamot produkált. Az átlagos tízéves hozamrátákat nézve – a 2008 végén indult Generalit nem számítva – a Villamosenergia-ipari Társaságok Nyugdíjpénztárának növekedési alapja lett a legjobb 8,3 százalékos évesített hozammal, a sor végén az Évgyűrűk áll 4,37 százalékkal.
A kiegyensúlyozott alapoknál hasonló volt a sorrend tavaly, mint a növekedési portfólióknál. Ebben a kategóriában is az OTP portfóliója érte el a csúcshozamot, vagyis 10,16 százalékot, az ezüst- és a bronzérmet pedig az ING és a Dimenzió szerezte meg. A leggyengébb közepes kockázatú alap az Évgyűrűké lett, 4,69 százalékos hozammal. A tízesztendős teljesítmények terén a Budapest nyugdíjpénztár kiegyensúlyozott alapja lett a legutolsó, a legjobban pedig az Életút teljesített, csaknem 8,5 százalékot hozott évente.
Bár az alacsony kockázatú, hagyományos alapok főleg állampapírba fektetnek, ezek teljesítménye között is komoly különbségek voltak tavaly. A legjobb eredményt az MKB-nál érték el, 7,86 százalékot, a legrosszabbat pedig az Évgyűrűknél, mindössze 4,22 százalékosat. Tízéves távon még nagyobbak a különbségek; a legjobb alap, az Életúté csaknem 9 százalékot hozott évente, míg a sereghajtó Budapest nyugdíjpénztárénak a hozama az 5 százalékot sem érte el.
Az önkéntesek jól teljesítettek
Az önkéntes nyugdíjpénztárak – amelyek a magánkaszszáknál lényegesen szabadabban fektethetik be a vagyonukat – többnyire jól teljesítettek tavaly. Az abszolút győztes Lilly 25,69 százalékos hozamot ért el, bár hosszabb távon a pénztár tízéves átlaghozama csak 7 százalék körüli. 15 százalék fölötti hozamot jellemzően a legalább 80-90 százalékban részvényt tartalmazó alapok értek el, így az Aegon „F” portfóliója, az Allianz „kockázatvállaló”, a Budapest „aktív” és az OTP „dinamikus” alapja. A Rába is 15 százalék fölött teljesített. A Rába tízéves hozama 9,75 százalékos lett, ez a legmagasabb a legalább tíz éve indult portfóliók között. VG
