Van élet a műtárgypiacon

A Nagyházi Galéria múlt héten rendezett kétnapos árveréssorozatának első napján a 272 festmény és grafika alig harmadára, 89 tételre érkezett ajánlat. Ez nem tűnik túl jó eredménynek, de a hasonló, lényegében kamaraárverésnek szánt aukciókon mindig sok olyan képet visznek kalapács alá, amelynek eladásához a kereskedők sem fűznek nagy reményeket. Így aztán nem tekinthető kudarcnak a 6,2 millió forintos összforgalom, amelyhez néhány intenzívebb licitharcban elkelt tétel (például Börtsök Samu 120 ezer forintról 240 ezerre drágult téli tájképe vagy a 82. számú, 55 ezerről 190 ezerre emelkedett 19. századi osztrák csendélet) is hozzájárult.

Ahogy várható volt, a második nap változatos műtárgykínálata nagyobb népszerűségnek örvendett. Az eladási arány itt nagyjából 53 százalékra rúgott, az összforgalom pedig 14,4 millió forintot tett ki. A kalapács alá vitt anyag sokkal jobb eredményt is lehetővé tett volna, ám sajnos a nagyobb árfekvésű, milliós bútorok közül egyre sem akadt jelentkező. Így a legmagasabb árat a 7. számon indított, 1800 körül készült, egyszerű, ám szép vonalú fenyőfa tálalószekrény (280/320 ezer) érte el.

Az „úri” bútorok után indított népi lakberendezési tárgyak és eszközök kevés kivétellel gazdára találtak, ebben a színvonalas kínálat mellett a viszonylag alacsony árszint is segített. Az ácsolt ládákat, gondolkodószékeket, festett padokat és szekrényeket, szépen faragott guzsalyokat és tükröket általában 100 ezer forint alatt meg lehetett szerezni. Nagy küzdelem alakult ki azonban egy mind típusát, mind díszítését tekintve ritka darabért: a 82. tételszámon indított, 1865-ös évszámmal ellátott járom 60 ezerről 200 ezer forintra drágult.

Az aukció legnagyobb blokkját alkotó kerámiák közül jól szerepelt például a 174. számú 18. századi céhtányér (180/300 ezer) és egy bő száz évvel későbbi, embert formázó mezőtúri butella (305., 95/220 ezer). A gazdag üvegikon-kínálat legtöbb darabja elkelt, de általában csak a kikiáltási áron vagy kevéssel a fölött (18–120 ezer forint között). Az átlagosnál jobb tárgyak iránti nagy érdeklődést jelzi, hogy a 211. és 212. számú, 1800 körül készült, finoman díszített zempléni hutaüveg palackok 260, illetve 280 ezer forintos leütési árat értek el.

A Belvedere Szalon március végén rendezett 31. művészeti aukcióján a 173 tétel több mint kétharmadára, 122 képre akadt vevő, ez bő 90 millió forintos összforgalmat eredményezett. A magasabb árkategóriájú tételek általában kikiáltási áron keltek el, így például Nagy Balogh János csendéletét és Kmetty János nagybányai táját egyenként 5,5 millió, Derkovits Gyula Ház piros kúttal című temperaképét 6,5 millió, Kádár Béla csendéletét 3,6 millió forintért ütötték le. Egy-két olcsóbb tétel mellett csupán Szinyei Merse Pál 1911-es Vadrózsabokor című festménye tudott számottevő árnövekedést elérni: a frissen előkerült vászonért 12 milliótól 18 millió forintig tartott a küzdelem.

Az Arte Galéria ugyanaznap rendezett grafikai árverésén valamivel kisebb – alig több mint ötvenszázalékos – eladási arány született, ugyanakkor itt több tétel is jelentős áremelkedést tudott elérni. Tichy Kálmán felvidéki várat ábrázoló tus-akvarell rajza például 24 ezerről 190 ezer forintra drágult, Jaschik Álmos akvarelljéért pedig 80-tól 160 ezer forintig tartott a küzdelem. A szecessziós rajzok mellett egyes kiemelkedő 20. századi sokszorosított grafikák iránt is nagy volt az érdeklődés. Kondor Béla Zuhanás című rézkarcának ára 32 ezerről 120 ezer forintra emelkedett.

Szakirodalom

A Nagyházi mostani aukciója számos tételének a meghatározásában is segít egy frissen megjelent kézikönyv. Csupor István Az Alföld népi kerámiaművészete című kötete – amely a Kárpát-medence kerámiaművészetét bemutató sorozat harmadik darabja – jól strukturált bevezetővel és több mint félezer fotóval ismerteti a hazai műtárgyaukciókon és régiségboltokban gyakran előforduló tálakat, kancsókat, butellákat és egyéb tárgytípusokat.