Lassan jön a pozitív fordulat
A biztosítók többsége viszont sokkal jobban szereti a rendszeres díjas, éveken át folyamatosan bevételt hozó szerződéseket, amelyek díjbevétele tavaly még csökkent. Ennek az volt az oka, hogy a szerződések megszűnése mellett továbbra is magas maradt a visszavásárlások száma. Ezen a téren az idén több piaci szereplő is változást várt. A reményre két kormányzati intézkedés adott okot: az egyik a magánnyugdíjpénztárak átalakítása, amely egyre több embert sarkallhat az öngondoskodásra, amelynek egyik formája a rendszeres díjas életbiztosítás lehet. A másik reménysugarat a személyi jövedelemadó egykulcsossá tétele jelentette. A becslések úgy szóltak, hogy a 300-400 milliárd forintos tétel fele kerülhet megtakarításokba, és ennek 8-10 százaléka landolhat a biztosítóknál.
Az első fél év statisztikái szerint azonban ezek a várakozások nem igazolódtak be, az első hat hónapban a Mabisz adatai szerint az élet ágon markáns díjcsökkenés következett be, a tavalyi 227,6 milliárd forint után az idén már csak 212,8 milliárdot kasszíroztak a hazai biztosítók. Ennek persze az is az oka, hogy az idei statisztikából már hiányoznak a CIG Pannónia Életbiztosító számai, a tőzsdére is bevezetett cég ugyanis összerúgta a port a Mabisszal, és kivált belőle. Volt azonban egy másik ok is, ami miatt visszaesést tapasztalhattunk: az egyszeri és eseti díjas befizetések viszonylag komoly csökkenése. A rendszeres díjas befizetések ezzel szemben a Mabisz-adatok szerint már csak viszonylag szerény mértékben csökkentek, és ha a CIG Pannónia feltételezett eredményét is beszámítjuk, minden bizonnyal még növekedés is lehetett a piacon.
Kiugró javulást azonban korábban is csak a második fél évre vártak a cégek. Hogy mindez bekövetkezik-e, az viszont a jelenlegi helyzetben kérdéses. A biztosítók által kínált hosszú távú megtakarítás nem tartozik a háztartások legfontosabb kiadásai közé. Sokkal előrébb valónak tartják az emberek például a lakáshiteleik törlesztését, amelyek viszont éppen most, a svájci frank árfolyamának megugrása miatt alaposan megemelkedtek. Szintén hozhatott volna valamit a konyhára a július végén, augusztus elején érkező nyugdíjpénztári reálhozam, a szakértők szerint azonban részben a tőkepiaci turbulenciák miatt is igen valószínű, hogy ennek a nagy része is a hitelek törlesztésére vagy napi kiadásokra megy majd el. A hosszú távú megtakarításokba legfeljebb a tizede csoroghat be a néhány hónapja még nyugdíjcélokat szolgáló hozzávetőlegesen 230 milliárd forintnak.
Ami a piaci szereplők erősorrendjét illeti, az ING továbbra is első a díjbevételek terén, de piaci részesedése folyamatosan csökken. A 2007-ben még 120 milliárdos díjbevétel 2010-re 77 milliárdra apadt, és szintén folyamatosan erodálódik a négy évvel ezelőtt még a második legnagyobb játékosnak számító Aviva részaránya. Több piaci szereplő ezzel szemben meg tudott erősödni. Különösen azok érnek el kiemelkedő értékesítési adatokat, amelyek az egyszeri díjas konstrukciókra repültek rá. A növekedésben elért eredmények gyakran impozánsak, árnyalja viszont a képet, hogy ezek mögött gyakran nem a szokásos 10-20 éves, hanem néhány hónapos lejáratú, már-már bankbetétszerű termékek vannak.
Az egyszeri díjas termékek értékesítésében az úgynevezett bankbiztosítók – tehát valamilyen bankcsoporttal közös anyacég égisze alatt, esetleg partnerségben működő cégek – újabban különösen jó eredményeket érnek el. Ennek is köszönhető, hogy az OTP-vel szövetkező Groupama Garancia, a Posta vagy az Erste Biztosító évről évre képes növelni díjbevételeit. Szintén nagyon sikeres a növekedés terén a CIG Pannónia, amely tavaly megduplázta a díjbevételeit, az idén pedig a vezetőség korábbi előrejelzései szerint 35 milliárd forintos bevételt tervezett, ráadásul mindezt úgy, hogy a rendszeres díjas, főképp unit-linked biztosítások piacán játszik.
Az életbiztosítási szektort, illetve a biztosítási szektor egészét rendkívül kedvezőtlenül érinti a tavaly bevezetett különadó, hiszen a biztosítókat – a statisztikák vezetése óta először – tavaly veszteségessé tette. Valamennyire pozitív hír, hogy az idei első negyedévben már pluszos lett az ágazati szintű adózott eredmény, kérdés viszont, hogy a hazai piacon működő társaságok tulajdonosai mennyi időn át lesznek hajlandók lenyelni a közterhet. Ha a kormány ígéreteinek megfelelően átmeneti lesz a különadó, elképzelhető, hogy a cégek nagyrészt lenyelik és egyelőre nem terhelik rá az ügyfeleikre a költségeket. Ha viszont tartósan beépül a biztosítási szektor költségei közé ez a teher is, akkor a korrigált díjbevétel mintegy 6 százalékára rúgó összeget kénytelenek lesznek a intézetek a díjaikba is beépíteni. Ez pedig még kérdésesebbé teszi, hogy az egyébként is magas ügynöki és egyéb költségekkel dolgozó társaságok képesek lesznek-e a befektetési céllal hozzájuk forduló ügyfelek számára elfogadható hozamot kitermelni.
