A rovat támogatója: Budapesti Értéktőzsde Zrt.
Pénz- és tőkepiac

Nyolc-tíz évvel ezelőtti árak

Az ingatlanpiacihoz hasonló hatással járt a magyarországi műkereskedelemre az utóbbi években átélt recesszió – véli Haas János. Míg az első vonalbeli ritkaságok (már amennyiben piacra kerülnek) iránti érdeklődés alig csökkent, az átlagos művekre nehéz vevőt találni.

A túlélésre játszanak a hazai galériák, abban bízva, hogy belátható időn belül ismét fellendül a piac – fogalmazott kérdésünkre a galériatulajdonos. Haas korábban a sajtóban dolgozott, majd 1995-ben galériát nyitott a budapesti műkereskedelem fellegvárában, a Falk Miksa utcában. Mint mondja, az aukciókat nem szervező galériáknak már a gazdasági válság kitörése előtt is igen kis szelet jutott a műkereskedelem tortájából. Emiatt többségük vagy maga is rákényszerült árverések szervezésére, vagy legalább beadóként rendszeres szereplője volt az aukcióknak. (Ezzel szemben vevőként – ellentétben a nyugat-európai és amerikai gyakorlattal – alig tudtak labdába rúgni az árveréseken a tőkeszegény galériák.) 2008 ősze óta érezhetően visszaesett a forgalom, így a galériák kénytelenek voltak leszorítani költségeiket: árut készpénz helyett inkább csak bizományba vesznek át, és csak nagyon indokolt esetben költenek keretezésre, restaurálásra stb.

Haas János szerint az aukciók továbbra is elviszik a fizetőképes kereslet túlnyomó részét, bár a válság hatására ez a kereskedési forma vesztett valamelyest a vonzerejéből. Mindenesetre az árveréseken a licitálási pszichózis hatására sokszor még mindig irreális magasságba szöknek az árak – véli Haas. Ehhez hozzájárul az is, hogy a vevők zöme „nagy nevekre” vadászik, ahelyett, hogy a képek minőségét nézné, és ennek alapján inkább megszerezné egy kevésbé ismert alkotó kiemelkedő kvalitású munkáját, mint egy befutott művész közepes vagy annál rosszabb alkotását. A nem hozzáértő képvásárlókat az internetes kereskedelem is egyre nagyobb mértékben szippantja el, holott ezen a területen különösen magas a hamisítványok aránya. Ezzel szemben egy galériában az árak bizonyos határok között alku tárgyát képezhetik, és arra is lehetőség van, hogy a vevő igényei alapján felkutassák a leginkább megfelelő műveket. Az eredetiségért pedig – ellentétben az internetes kereskedőkkel – ugyanúgy garanciát vállal a galerista, ahogyan az aukciós házaknál megszokott.

A recesszió hatása jól lemérhető az árak alakulásán. Haas János példaként említi Klie Zoltán (1897–1992) alkotásait, amelyek viszonylag gyakran előfordulnak mind az ő galériájában, mind a hazai árveréseken. A művész méret és kvalitás szempontjából átlagosnak mondható képei 2007–2008-ban 3-400 ezer forintért cseréltek gazdát a galériában, most viszont csak 20-30 százalékkal olcsóbban lehet rájuk vevőt találni. Más hasonló festőknél is ilyen léptékű áralakulásról lehet beszélni, ami azt jelenti, hogy a nyolc-tíz évvel ezelőtti szintre csökkent a középkategóriás művek ára – öszszegzi Haas.

A vevőkör összetételében is hozott persze változásokat a válság. Az idősebb, a kilencvenes években aktív vásárlók lehetőségei és ezzel aktivitása jelentősen csökkent, a fiatalabb korosztályon belül pedig nagyon változó a műgyűjtéssel kapcsolatos hozzáállás. Sokan műalkotások helyett egészen más státusszimbólumokra költenek, míg a műgyűjtés által megérintett kört elsősorban a kortárs alkotások vonzzák. Azok a vásárlók, akik ajándékot keresnek a galériában, festmények helyett az esetek többségében pár tízezer forintos grafikákat választanak. Ily módon a klasszikus modern képek eladói leginkább a komoly, elit gyűjtőkre számíthatnak, ám ők zömmel árveréseken vásárolnak – mondja a galérista. Mindez azt eredményezi, hogy szinte csak a leginkább elismert csoportokhoz, irányzatokhoz (Nagybánya, Szentendrei Művésztelep, Európai Iskola) tartozó klasszikusok műveinek van többé-kevésbé biztos piaca.

Bármennyire is takarékoskodni kell a kiadásokkal, Haas János elengedhetetlennek tartja a szakmai hitelességet megalapozó nonprofit kiállítások rendezését. A galéria emblematikus kezdeményezése az 1924–49 között működött Képzőművészek Új Társaságához (KUT) kötődő művészek alkotásait bemutató Merítés a KUT-ból kiállítássorozat, amely 1998 óta rendszeresen, évente egy alkalommal kerül sorra. Idén októbertől decemberig a sorozat 15. részeként tizennyolc olyan festőnő – Anna Margit, Dömötör Gizella, Endresz Alice, Gyenes Gitta, Járitz Józsa, Lesznai Anna, Zemplényi Magda és mások – munkáiból látható majd válogatás, akik pályájuk valamelyik szakaszában a KUT-hoz kötődtek. Hasonló megfontolásból vesz részt a Haas Galéria minden, a Falk Miksa utcában tartott galériás rendezvényen is: a Falk Art Fórum, illetve a Műgyűjtők Éjszakája idején kínált tárlatvezetésekre sokan eljönnek, ez akkor is fontos szempont, ha az érdeklődők túlnyomó többségéből soha nem lesz vásárló.

A galerista saját gyűjteménye

Körülbelül másfél száz, zömmel a huszadik század első felében készült magyar festményt és grafikát tartalmaz Haas János saját gyűjteménye. A kilencvenes években önálló kiállításon is bemutatott kollekció egyes fontos darabjai visszatérő szereplői a hazai múzeumi kiállításoknak. Perlrott Csaba Vilmos Nagybányai utca című vászna például szerepelt a Magyar Nemzeti Galéria 2006-os Magyar vadak című tárlatán, de a Modem 2010-es Csinszka-kiállításán és a 2008–2009 telén rendezett székesfehérvári Vaszkó Erzsébet életmű-kiállításon is bemutatták a Haas-gyűjtemény műveit. Perlrott, Márffy és Vaszkó mellett a kollekció meghatározó alkotói Barcsay Jenő, Bene Géza, Farkasházy Miklós, Gráber Margit, Kádár Béla, Raffael Győző Viktor, Scheiber Hugó és Ziffer Sándor.


Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek