Beragadtak a fogyasztói árak

Az előző havihoz hasonlóan 3,6 százalékos maradt az infláció szeptemberben, ez enyhe pozitív meglepetésként szolgált az elemzők számára. Augusztushoz viszonyítva nem változott az árszínvonal – áll a Központi Statisztikai Hivatal jelentésében. Míg a válság mélypontján a magyar áremelkedési ütem a legmagasabbak közé tartozott az Európai Unióban, mára az erős középmezőnybe kerültünk, a legtöbb régiós gazdaságot megelőzve.

Az eurózónában ráadásul emelkedett augusztushoz képest a pénzromlás, 2,5-ről 3 százalékosra, így valószínű, hogy még előrébb kerülhet Magyarország a sorban. Ez azonban nem fog sokáig tartani, mivel a fogyasztási adók (jövedéki adó és áfa) januári emelésével ismét eltávolodhatunk a mezőnytől. A legtöbb elemző most 4,2–4,7 százalék közé várja a jövő évi drágulást, a bizonytalanság abból adódik, hogy nem lehet előre tudni, mekkora részt tudnak érvényesíteni a kereskedők a megemelkedett adóteherből.

A szeptemberi drágulásban a legnagyobb szerepe az élelmiszereknek volt, ugyanakkor a korábbihoz képest kedvezőbbnek számít a termékcsoport 6,2 százalékos drágulása. Ennél az idén csak egy hónapban volt valamivel alacsonyabb az élelmiszerár-emelkedés. Átlag felett nőtt még a háztartási energia és az üzemanyagok ára. Utóbbiak 13,8 százalékos drágulása némiképp meglepte az elemzőket is. A forint gyengülése ebben még nem is játszott szerepet, ugyanis a hónap elején, amikor az adatfelvétel történt, még a tavaly ilyenkorinál alacsonyabb szinten volt a dollár-forint keresztárfolyam.

A tény és az előrejelzés közötti különbség gyakorlatilag teljes egészében a hatósági áras termékek vártnál kisebb inflációjának köszönhető – kommentálta az adatokat Kondrát Zsolt, az MKB Bank vezető közgazdásza. Ennek hátterében az áll, hogy a távfűtés- és gázár-támogatási rendszer jövedelemkiegészítő támogatássá alakításának hatása nem lépett be szeptemberben, ahogy a szakértő várta, hanem csak októberben lesz érezhető.

Minden tétel arra utal, hogy jelenleg kizárólag egyszeri, külső tényezők miatt tér el a drágulás az inflációs céltól, míg a gyenge belföldi kereslet a pénzromlást fékezi. Az MNB monetáris politikai időhorizontja viszont 6-8 negyedév, amikorra már a cél alá mehet a drágulás. Ez áll a jegybank szeptemberi inflációs jelentésében, illetve az elemzői kar is ezt várja. A stagnáló gazdaság, és az átmeneti ársokkok ellenére is hiányzó hazai inflációs nyomás még mindig kellő indok lenne a kamatcsökkentés mellett, amelyet azonban az eurózóna mélyülő adósságválsága, illetve a devizaadósság kedvezményes végtörlesztését lehetővé tevő kormánydöntésből adódó hazai pénzügyi stabilitási aggodalmak várhatóan továbbra is feltartóztatnak – vélekedik Kondrát Zsolt.

Benke Dávid-->