Német fizetések: úgy tesznek, mintha még mindig Trabanton zötyögnének, pedig Audiban száguldanak - hiába a busás javadalmazás, továbbra is tabu a téma

„Szeretném én azokat a problémákat” – kacsint egyik-másik honfitársunk, amikor arról olvas, hogy a német gazdaság nehézségekkel küzd, nem tud kikecmeregni a gödörből, versenyképessége megroggyant. Ilyenkor a német fizetésekre gondol, amelyek közép-európai aggyal tényleg vonzók 35 évvel a régió kommunista rezsimjeinek összeomlása után is. Ehhez a témához nyúl évindító vezető anyagában a Spiegel, számunkra is rendkívül tanulságos módon. Tudtuk, hogy a németek utálnak beszélni a fizetésükről?

Előrevetésül két „bölcsesség”, meg fogjuk látni, mennyire megalapozottak: 

1. a fizetések sohasem egyenlítődnek ki, földrajzilag sem, 
2. az elégedettséget, illetve a zavart nem a fizetések szintje határozza meg.

Ergo: nincs ellentét a gazdasági problémák jelentkezése és a viszonylag magas jövedelmek közt egy adott történelmi pillanatban, ha azonban a pillanat sok évre nyúlik, akkor az előbbiek biztosan alá fogják ásni az utóbbiakat. A német gazdaság pedig évek óta képtelen növekedni, blatáns versenyképességi gondokkal küzd, és ezzel visszafogja egész Európát, különös tekintettel a mi régiónkra. 

A fizetések meg? No, erről a németek nem szeretnek beszélni. Pedig az átlagos német bruttó fizetés messze megelőzi az uniós átlagot, és csak néhány EU-tagállam büszkélkedhet magasabbal. 

Német fizetések: elakad a társaságban a beszélgetés

Egy kicsit furcsa, nem? – indít a kérdéssel az online Spiegel újévi vezető anyaga. Flensburgtól Füssenig szinte minden lagziban fel lehet oldani az addig ismeretlen asztaltársak közti feszültséget azzal a kérdéssel, hogy: „Mivel foglalkozol?” Hamarosan élénk beszélgetés alakul ki. A látszólag logikus folytatást azonban már teljesen elfogadhatatlannak tartják: „És mennyit keresel?”

Magyarországon ez a társalgási téma néhány évtizede teljesen természetes volt, ma már sokkal kevésbé – ez köznapi tapasztalat, felmérési kimutatást a változásról nem találtunk. A német lap ellenpéldaként a briteket említi, ahol az álláshirdetések szinte mindig tartalmazzák a fizetést is, vagy az északiakat: a norvégok például online le tudják kérdezni az adóhivataltól egymás jövedelmét.

Amiről nem beszélnek, ott a tudatlanság uralkodik, ahol a tudatlanság uralkodik, ott pedig vad ötletek terjednek el – vonja le a következtetést a liberális lap. Az általuk ajánlott megoldás: az edukáció. 

– idézik Stefan Liebig berlini szociológust, aki 25 éve tanulmányozza a háztartási felméréseket. 

A lap ezt a három tipikus német balítéletet sorolja fel, amelyeket – kifejtik – a tények cáfolnak:

• Gazdagok vagy szegények mindig csak a többiek – én magam a középosztályhoz tartozom. 
• A társadalom egésze pedig főként nagyon sok rendkívül gazdagból és még sokkal több nagyon szegényből áll. 
• Minden egyre rosszabb lesz. A gazdagok még gazdagabbak lesznek, egyre több ember süllyed szegénységbe, és a középosztály megállíthatatlanul erodálódik.

Mindebben – s mindez áthidalható oktatással – szó sincs versenyképességi gondokról, elbocsátásokról, migrációról, segélyezésről, elszaladó állami költekezésről, leszakadásról. Valóban ilyen egyszerű?

Egy beszédes, érdekes módon magyarázott grafikon: talán mégsem ennyire egyszerű?

Táblázatai és adatsorai alapján a lap azért megemlíti, hogy 

• a német állampolgárok 4188 eurós havi bruttó mediánkereseténél sokkal kevesebbet, 3399 eurót keresnek a külföldi útlevéllel rendelkezők (de erre talál magyarázatot, mint a nyelvtudási különbségek, a nem elismert képesítések és a rövidebb alkalmazási történet), 
• illetve hogy a teljes alkalmazásban álló nők 7,3 százalékkal kevesebbet keresnek a férfiaknál (erre már nincs magyarázat – mondják).

Itt következik a lenti, meghökkentő grafikon, pontosabban térkép, amelynek a tanulságait kifejtik. De olyan zavarba ejtő módon, ami önmagában egy  releváns magyarázat arra, a fizetéstéma miért egyike a sok ismert német tabunak – legalábbis a főáramúnak elismert közös beszédben.

A lap szerint tulajdonképp ez is rendben, a DDR-bürgerek szerint kevésbé

A térkép egyértelműen kirajzolja a valamikori Kelet-Németországot (NDK vagy nálunk is ismert rövidítéssel DDR), ahol összességében 14 százalékkal kisebb a mediánbér, mint a valamikori NSZK-ban (bár ott is van néhány szomorú terület).

„Szégyen” – kezdi ígéretesen a Spiegel. „Vagy mégis minden másképp van?” – folytatják.

A balliberális lap szerint a valóságban sikertörténet bontakozik ki Keleten. Az újraegyesítést követő csaknem két évtizedben Kelet-Németország nem tudott felzárkózni a teljes munkaidős foglalkoztatás mediánbérei tekintetében. 2010-ben ezek még 28 százalékkal maradtak el a nyugati szinttől. Azóta azonban a különbség folyamatosan csökken: eleinte lassan, az utóbbi időben viszont egyre gyorsuló ütemben.

Jó, hogy az „utóbbi időt említik”, ez alkalmat kínál összemérni „a minden jól megy” nézőpontot a politikai valósággal. 

A „főáramú” német lap szerint (nem nagyon van náluk nem főáramú) a keletnémetek egyre elégedettebbek a fizetésükkel, a megszólaltatott szakértő, Jule Adriaans bielefeldi szociológus egy még nem publikált tanulmány szerint úgy látja. „Ez cáfolja a panaszkodó keletnémet sztereotípiáját.”

Akik azonban a német közvélemény-kutatási eredményeket olvassák, azzal a meghökkentő és német tabukat feszegető ténnyel találják szembe magukat, hogy a népszerűségi rangsort a „főáramú” pártok által karanténbe helyezett, az amerikai és a magyar kormányzat által azonban támogatott jobboldali AfD vezeti – a valamikori DDR tartományaiban tulajdonképp elsöprő módon: voltak olyan járások, ahol már a februári választások során az 50 százalékot is meghaladta a támogatottsága. A kelet-nyugat szakadékban pedig ennek alapvető szerepe van.  

A történet tanulságai, visszakanyarodva az elejéhez: 1. a bérkülönbségeket egy nagyon gazdag országon belül sem sikerül felszámolni 35 év alatt, 2. ez elégedetlenséget szül, ha a keletnémet fizetéseket meg is irigyelhetnék a közép-európaiak, 3. a németek ugyan imádják és körömszakadtáig védik tabuikat, de a volt DDR-ben talán kisebb a kereslet.