– Csehországban, úgy tűnik, fordítva gondolkozik a kormány, mint a régió többi országában. Miközben Magyarországon és Lengyelországban például visszafogják a magányugdíjpénztárak szerepét, Csehországban éppen most tervezik elindítani ezt a pillért.
– Hosszú ideje folyik már a vita erről, hogyan lehetne ezt meglépni, milyen makrogazdasági és pénzügyi hatásai lennének a magánnyugdíjpénztárak bevezetésének. A jelenlegi kormányzat, amely meglehetősen reformorientált és liberális, arra a következtetésre jutott, hogy szükségessé vált a nyugdíjrendszer átalakítása. Olyan megtakarítási formát kell találni, amely kiegészítheti a jelenlegi fiatal generáció majdani nyugdíját, és amelybe esetleg korlátozott időn át az idősebbek is beléphetnek. Generációs igény is van erre.
A mostani aktív korosztály, akik az 1970-es években születtek, szintén szeretnének kiegyensúlyozottabb nyugdíjellátást, olyat, amely kiegészíti majd azt a juttatást, amelyet a felosztó-kirovó rendszertől remélhetnek. Az állami nyugdíjrendszer ugyanis nem lesz elég számukra. A felosztó-kirovó rendszerben az adófizetők finanszírozzák a mindenkori nyugdíjasok járadékait, a jövőben az aktív korosztályok létszáma viszont alacsonyabb lesz, míg az időseké nőni fog, ezért az aktívaknak egyre több járulékot kell majd fizetniük. Ez igazságtalanná teszi a generációk közötti szolidaritást, hiszen egyre magasabb közterhekért cserébe egyre kisebb jár majd. A tőkefedezeti pillér felé való elmozdulás csökkenteni tudja ezt az igazságtalanságot.
– Csehország abból a szempontból is különleges a régióban, hogy amikor az 1990-es évek végén szinte minden térségbeli ország bevezette a kötelező második pillért, a csehek nem tették ezt meg. Mi volt ennek az oka?
– Több oka is volt. Az egyik, hogy mi akkor nem függtünk a Világbanktól és a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF). Szerencsére kedvező helyzetben voltunk, a külkereskedelmi mérlegünk elég jó volt, nem szorultunk segítségre. A régióban a Világbank és az IMF voltak azok, amelyek arra kényszerítették a kormányokat, hogy bevezessék a kötelező magánnyugdíjpénztárakat. A másik oka az volt, hogy a társadalom részéről sem volt igény a nyugdíjrendszer megváltoztatására, a nyugdíjasok vagy a nyugdíjhoz közel állók zöme ugyanis elégedett volt az ellátás mértékével.
A szakszervezetek, a szociáldemokraták is ellenezték a magánnyugdíjpénztárak bevezetését, emellett komoly viták voltak arról is, hogyan lehet majd finanszírozni az átállást a felosztó-kirovó rendszerből a tőkefedezeti irányába. A munkaerő-piaci helyzet sem volt olyan rossz, mint a régió más országaiban, a csehországi foglalkoztatottsági ráta még mindig viszonylag magas, így nem olyan nagy probléma a nyugdíjak finanszírozása, mint más országokban. A válság azonban nálunk is kikényszerítette a nyugdíjrendszer reformját.
– Mi a véleménye a magyarországi változásokról a magánnyugdíjpénztáraknál?
– Azt gondolom, a hosszú távú fenntarthatóság szempontjából hiba volt a jövőbeni nyugdíjasok megtakarításait felhasználni jelenlegi kiadásokra. Minél több megtakarítása van ugyanis egy országnak, annál nagyobb biztonságban van. Megértem, hogy a magyar kormány gazdasági problémákkal küzd, de nem ez a megoldás. El tudtam volna képzelni olyan megoldást, hogy a magánpillérhez való hozzájárulás mértékét átmenetileg csökkentsék, mint Lengyelországban vagy a tervek szerint Szlovákiában, de a teljes megszüntetés nem jó ötlet.
A csehországi nyugdíjpénztárak
A tervek szerint 2013-ban induló csehországi magán-nyugdíjpénztári rendszerbe csatlakozóknál a bruttó bérük 25 százalékát utalja a munkáltató az állami nyugdíjalapba, 3 százalékot pedig a magánnyugdíjpénztárba tesz majd. A pénztártagok saját bérük további 2 százalékával kötelesek kiegészíteni méga magánkasszákba kerülő részt. Azok, akik maradnak
a tisztán állami rendszerben, a bruttó bérük 28 százalékát fizetik be járulékként.
a magánkasszákba kerülő részt. Azok, akik maradnak
a tisztán állami rendszerben, a bruttó bérük 28 százalékát fizetik be járulékként. Jiří Rusnok (51) Gazdasági és politikai tanulmányokat folytatott, majd a közszférában helyezkedett el. 1998–2001 között a munkaügyi minisztériumban dolgozott miniszterhelyettesként, 2001–02 között pénzügyminiszter volt, majd az ipari és kereskedelmi minisztériumot vezette. A privát szférában 2003 óta dolgozik, jelenleg ő az ING csehországi nyugdíjpénztárának elnök-vezérigazgatója és a csehországi nyugdíjpénztárak szövetségének az elnöke. Korábban, 2006 és 2009 között a cseh jegybank tanácsadó testületének is volt az elnöke. -->
