Londoni elemzői vélemények szerint ugyanakkor az új kezdeményezés inkább arra enged következtetni, hogy az európai döntéshozók most kevésbé hajlandók segíteni a felzárkózó európai gazdaságokon, mint a 2008-2009-es pénzügyi válság idején, és a térségben - különösen Magyarországon - magas a kockázata egy bankválság kialakulásának.
Az eredeti Bécsi Kezdeményezés alapján - amelynek kialakításában az EBRD-nek és a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) kulcsszerepe volt - a Lehman Brothers amerikai nagybank 2008. őszi csődjét követő globális piaci pánikhelyzetben a nyugat-európai bankok kötelezettséget vállaltak közép-kelet-európai érdekeltségeik finanszírozásának fenntartására, és ehhez annak idején jórészt tartották is magukat.
Az EBRD azonban keddre virradó éjjel Londonban bejelentette: a Bécsi Kezdeményezés részesei ismét találkoztak az osztrák fővárosban, hogy újból összehangolják azokat az intézkedéseket, amelyek hatással lehetnek a felzárkózó Európa gazdaságaira.
A közép-kelet-európai térség átalakulásának finanszírozására 1991-ben létrehozott londoni pénzintézet tájékoztatása szerint a bécsi találkozón a nagy nemzetközi bankok saját országainak és érdekeltségeik működési országainak felügyeleti, jegybanki és költségvetési illetékesei, valamint az EU-bizottság, az IMF, az EBRD, az Európai Beruházási Bank és a Világbank-csoport képviselői vettek részt, emellett megfigyelőket küldött az értekezletre az eurójegybank (EKB) is.
Az EBRD elemzése szerint az eredeti Bécsi Kezdeményezés sikeres volt abban, hogy a nemzetközi bankcsoportok fenntartották kitettségeiket a felzárkózó európai térségben, és az IMF, valamint az EU által támogatott programok alapján feltőkésítették helyi érdekeltségeiket.
Az euróövezeti válság azonban a kockázatok kiújulásához vezetett 2011 közepe óta a közép-kelet-európai pénzügyi rendszerekben, és ez a legtöbb érintett országban jelentős hitelkitettség-leépítési nyomást okoz - áll az EBRD elemzésében.
A bank szerint a piaci szereplők és a pénzügyi hatóságok koordinációjának hiányában eltúlzott mértékűvé és szabályozhatatlanná válhat a kitettségek csökkentésének folyamata, és végül hitelválság alakulhat ki.
Az EBRD szerint jóllehet a körülmények különböznek a 2008-2009-es időszaktól, azonban most is hasonló módon szükséges az együttes fellépés "az optimálisnál rosszabb kimenetelek" megakadályozására. A londoni bank megfogalmazása szerint "ez a Bécs 2.0".
Az EBRD szerint a célok között szerepel, hogy a bankérdekeltségek működési országainak hatóságai továbbfejlesszék a helyi finanszírozási forrásokat, enyhítendő a bankok túlzott függőségét a tőkebeáramlástól. Emellett rendszerszintű fontossággal bíró helyi bankérdekeltségek értékesítése esetén az anyabank és a leánybank országainak hatósai között információcsere szükséges "egymás aggodalmainak figyelembe vétele végett".
A meghatározott célok között van az is, hogy a nemzetközi pénzügyi intézményeknek készen kell állniuk a bankérdekeltségek számára nyújtandó külső segítségre és pénzügyi támogatásra.
Az egyik legnagyobb londoni gazdasági-politikai elemzőcég, a Capital Economics vezető felzárkózó európai közgazdásza, William Jackson a kezdeményezésről befektetőknek összeállított, kedden Londonban ismertetett értékelésében azonban úgy vélekedett, hogy az új kezdeményezésben foglaltak hasznosak ugyan, ám az EBRD tájékoztatásából nem sok konkrétum derül ki a közép-kelet-európai gazdaságoknak nyújtandó támogatásokról.
Jackson összehasonlításként felidézi, hogy 2009-ben az EU és a nemzetközi pénzügyi szervezetek 24,5 milliárd eurót "tettek le az asztalra", és rávették a nyugati bankokat arra, hogy kötelezzék el magukat a keleti térségben meglévő kitettségeik fenntartása mellett.
A Capital Economics szakértője szerint nem meglepő, hogy a mostani kezdeményezés a várakozásokhoz képest csalódást keltő, miután számos euróövezeti bank máris bejelentette, hogy visszafogja tevékenységét az európai felzárkózó térség gazdaságaiban. Különösen igaz ez Ausztriára, ahol a tavaly novemberben elfogadott új szabályozás a kelet-európai hitelkihelyezés korlátozását célozza.
Jackson ezzel arra az osztrák felügyeleti rendelkezésre utalt, amelynek alapján a közép-kelet-európai piacokon jelenlévő osztrák bankoknak már 2013 januárjára - a végső határidő előtt hat évvel - teljesíteniük kell a szigorított Bázel-III-as tőkemegfelelési előírásokat, emellett biztosítaniuk kell, hogy keleti érdekeltségeik kinnlevőség-betétállomány rátája az új folyósítások esetében az idei év után nem haladhatja meg a 110 százalékot.
A Capital Economics elemzője hétfői értékelésében a különbségek között említi azt is, hogy 2008-2009-ben a térségi kormányok készek voltak elfogadni az EU/IMF-támogatáshoz kapcsolódó feltételrendszereket, most azonban különösen a magyar és az ukrán kormány ódzkodik ettől, és emiatt jelenleg magasabbak a pénzügyi segítségnyújtás előtti akadályok.
Jackson szerint úgy tűnik, hogy a közép-kelet-európai országok közül Magyarországon a legnagyobb a kockázata egy bankválságnak. E kockázatot tetézi, hogy a magyar kormány "vonakodik a segítség elfogadásától", ami "kínlódós tárgyalásokhoz" vezet az IMF-fel, és emiatt a segítség késhet, vagy esetleg egyáltalán nem is érkezik meg.
