Brutális bírósági csapás Magyarország ellen: példátlan akció, a következmények beláthatatlanok – gondosan időzítették a 10 milliárdos követelést

Amikor két éve baloldali szövetségeseivel az Európai Néppárt megszavazta a pert 10,2 milliárd euró visszafizetéséért, a strasbourgi képviselők még nem tudták, hogy alig két év múlva a párt frakcióvezetője, Manfred Weber európai szuperelnöki pozíció létrehozására tesz javaslatot. A csúcsra pályázó Weber talán már akkor erre készült, mindenesetre a tegnapi napot, amikor a két szál összeért, feljegyezhetjük történelmi emlékeink közé. Az Európai Unió Bírósága főtanácsnoka brutális bejelentést tett, amely azt a kérdést dobja fel: felépül-e az európai birodalom, vagy netán már genezisében megroppantja egy tagország leplezetlen pénzügyi megfegyelmezésének kísérlete választási kampányidőszakában. Lássuk, mi lesz az uniós pénzzel és az unióval.

Emlékeztetőül, a csütörtöki bejelentés, amelyből kiolvasható a későbbi valószínű jogi döntés: az Európai Unió Bíróságának (EUB) egyik főtanácsnoka szerint vissza kell vonni azt a 10 milliárd euró (mintegy 3900 milliárd forint) értékű uniós forrásfelszabadítást, amelyről az Európai Bizottság 2023 decemberében döntött Magyarország javára.  

Orbán Viktor magyar kormányfő reakciója: politikailag motivált és teljesen elfogadhatatlan. 

Utánajártunk: az unió történetében példátlan akcióról van szó, amelynek jogi és politikai következményei beláthatatlanok, a Brüsszelben kijelölt birodalomépítő irányt azonban minden eddiginél világosabban demonstrálja.

Az uniós pénz, az uniós csúcs, a bírósági döntés: gondosan időzített akció

Akinek szemernyi kétsége volt, hogy az uniós igazságszolgáltatást a brüsszeli politika vezényli, mindjárt eloszlatja a precedens nélküli akció bejelentésének időzítése.

Az EP a döntését a bírósághoz fordulásról március idusa előtt hozta meg. Másnap Budapesten kormányellenes tüntetést rendezett a magát frissen a politikába behangfelvételező Magyar Péter, és itt jelentette be, hogy új ellenzéki platformot indít, amihez a már korábban létező Tisza Pártot használja fel.

a csütörtöki belgiumi csúcs esetében. És lőn: véletlenül pont a találkozó előtt nyilvánult meg az EUB-tisztviselő.

A Brüsszel egyik szócsöveként operáló Politico olyannyira vette a lapot, hogy vezető anyaga csütörtökön ez a bejelentés volt. Nem az EU-csúccsal kapcsolatos témák, akár a központi téma, az európai versenyképesség, amiről a csúcs elé időzítve Bart De Wever belga miniszterelnök úgy fogalmazott: Európa haldoklik . (Ez a második EU-csúcs, ahol De Wever elől a magyarok viszik el a show-t, decemberben Orbán Viktor jelentette be, hogy az ellenállás miatt a csúcs elvetette az orosz vagyon elkobzásának német ötletét, történelmi léptékű jogi-gazdasági fenyegetést hárítva el a belgák fejéről.)

A bíróság időzítése nem kirívó – vagy mégis?

Utánajártunk, az ehhez hasonló komplex ügyekben nem kirívó, ha két évig is eltart, mire meghozza döntését az EUB. 

De az sem lett volna, ha hónapokkal, vagy akár egy évvel még később. Pont a csütörtöki napot választották a bejelentésre, és a magyar választási kampány felpörgésének időszakát. Hosszú emlékezetűek tudják – volt, amikor az Európai Bizottság választások utánra halasztott fontos döntést: a magyar 2006-os választás előtt a felszökött magyar költségvetési hiány vizsgálatát. Erre érkezett újrázni Gyurcsány Ferenc, és az őszödi beszéd, majd az IMF-hitel.

A frissen feldobott magyar ügy procedúrája a következő.

Miután bejelentik a véleményt, hetekkel vagy pár hónappal később várható a bíróság döntése. Tehát a tavasz derekán, akár már a választás előtt, a választáskor vagy utána. A bejelentés időzítését látva nem elvetemült feltételezni, hogy a döntés időzítése is politikailag mikromenedzselt lesz, akár a mindenkori magyar politikai fejlemények függvényében. De az európai szintű fejlemények és alkudozások is befolyásolhatják.

A következő EU-csúcs március 19–20-án esedékes. Folyamatosan kerülnek elő olyan ügyek, amelyekben egyik-másik tagország ellenállása komolyan eltérítheti az európai politikát. Korábban a lengyelek, folytonosan a magyarok, újabban a szlovákok és a csehek is rendre szembekerülnek a brüsszeli akarattal. Ez még mindig így van, de már készül a „megoldás”.

A magyarok számára járható utak

Budapest a 10 milliárd euró ügyében két úton indulhat tovább:

• a jogin
• és a politikain.

A jogi út: vékony a mezsgye, ha van

Az Európai Unió Bírósága ilyen ügyekben már a legfelsőbb szint, a döntése ellen már nincs kihez fordulni.

Ennek ellenére a jogászok nyilván ízekre szedik a majdani ítéletet, hogy ha létezik, rátaláljanak a módjára a megtámadásának. Mivel nincs még ilyen ismert szöveg, nem lehet jósolni, mire jutnak. 

Mély jogi elemzés nélkül egy lehetséges kaput leltünk. Ha az ítélet valamilyen módon emberi jogokat sért, lehetséges az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulni. Ennek a székhelye már nem jót sejtet, Strasbourg, és első ránézésre is vékonynak tűnhet ez a vezérfonal, de ne mondjunk le róla teljesen.

A politikai út: új szintre emelték a fenyegetést

A másik út a kedvezőtlen döntés megelőzésére, visszafordítására, kezelésére a politikai: ebben a manőverezésben Orbán Viktor kormányfőnek több évtizedes tapasztalata van. Ugyanakkor Brüsszel új szintre emelte az elnyomást. 

Egyrészt az az újdonság, hogy egy alkut, amelyet az Európai Bizottság köt, az Európai Parlamenttel vonatnak vissza. A bíróság felhasználása nem teljesen új vonás, a pénzügyi fenyegetés szintje azonban szint- és léptékváltást jelent. A korábbiakban egy EU-tagállammal a bíróság révén visszafizettetett legnagyobb összeg a mostaninak a századrészét sem érte el. Nagyobb összeget követelnének tőlünk, mint Franciaország teljes éves nettó befizetése az EU-kasszába. 

Szintén most bukott ki, amit már az időzítéssel kapcsolatban is elmondhattunk volna, és amit Robert Fico szlovák kormányfő így kommentált: 

Fico csütörtökön közzétett videóüzenetében bírálta élesen a holland kormány új koalíciós megállapodását, amely szerint egyszerűsíteni akarják az EU-s hetes cikkelyes eljárást, azzal a céllal, hogy könnyebben meg lehessen vonni a szavazati jogot azoktól a tagállamoktól, amelyek „aktívan aláássák Európát” – a dokumentum név szerint említi Magyarországot és Szlovákiát.

Akkor végül megkoronázzák Manfred Webert?

A kisebb tagállamok félreszorítása a nagyok és delegált bürokratáik által, az eltávolodás az EU szerződéseitől régebbi folyamat, amely Ursula von der Leyen második elnöki ciklusa alatt ölt egyre határozottabb formát. A Magyarország ellen új szintre emelt nyomás ennek mérföldköve, a pénzügyi vonalon – ami nem az egyetlen, csak látványos.

Csizmadia Ervin könyve, A magyar politikai fejlődés logikája – amit Orbán Viktor is forgatott – a hazai történeti politológia alapműve, amelynek alapvetése, hogy bizonyos minták ismétlődnek, és mindig felbukkannak egy adott ország politikájában, még ha látszólag le is számolnak velük egy időre.

Európai szinten érdekes lenne végigtekinteni a porosz-német birodalomépítés mintázatainak párhuzamait, de számunkra van egy olyan alap is, amit jól ismerünk, és az Európai Unió legközelebbi előképe: az Osztrák–Magyar Monarchia. Első látásra meghökkentő ismétlődéseket láthatunk. 

A monarchiában egy uralkodó volt, két külön kormánnyal rendelkező főalkotó és három közös minisztérium: 1. a hadügy, 2. a külügy és 3. a pénzügy.

Brüsszelben mindhárom építésén dolgoznak, a szerződések kikerülésével. Erre figyelhet fel, aki 1. értesül a szándékokról, hogy Ukrajnában építsék fel Brüsszel haderejét, 2. Ursula von der Leyen harcáról az uniós külügyi főképviselőkkel, hogy francia és amerikai mintára magához ragadja a területet, 3. Magyarország új dimenzióba emelt pénzügyi zsarolásáról, ami csak a kezdet, hiszen az új hétéves EU-költségvetés tervezetében megfogalmazott szabályok szerint Brüsszel bármilyen uniós pénzt elvehet a tagállamoktól.

Mindezek felett állna a Manfred Weber vizionálta uniós szuperelnök. Akkor végül akár meg is koronázzák? Aligha. Napóleonnak kellett a korona, Hitlernek már nem. Az első római császár titulusa sem császár volt, hanem dictator. Európa azonban, tudjuk, nem szereti a diktátorokat. Elnök jó lesz.