Csak semmi pánik, ha zuhan az olajár

Az utóbbi időben minden az olajról szólt, a nyersanyag jegyzése mozgatta a piacokat. Erősen összefüggött például az olaj ára a részvénypiacok teljesítményével, talán túlságosan is erősen – vélik a Bank of America Merrill Lynch (BofA ML) szakemberei. Szerintük nem kellene ennyire pánikolniuk a befektetőknek.

A bankház elemzői szerint a befektetők úgy gondolják, az alacsony olajár a gazdasági növekedésnek és a részvényáraknak egyaránt rossz. Ezt támasztja alá, hogy az olajárak és a globális részvénypiacok teljesítménye közti korreláció az utóbbi időben érezhetően megnőtt. A múltban a részvénypiacok napi teljesítménye átlagosan alacsony együtt mozgást mutatott az olajárak alakulásával, ami most megváltozott.

Az olaj a világ különböző régióinak tőkepiacaival is egyre szorosabban együtt mozog, az utóbbi hetek tapasztalatai azt mutatják, hogy ugyanaz a trend az amerikai és az európai részvénypiacoknál is, annak ellenére, hogy Európa pusztán fogyasztó régió, míg az USA termelő és fogyasztó egyaránt. A BofA ML továbbá azt is megállapította, hogy a korreláció a részvénypiacok és az olajárak között pozitív volt, függetlenül attól, hogy az olajpiacot a keresleti vagy a kínálati tényezők mozgatták.

Ez azonban nem reális a bank szerint, hiszen különbséget kell tenni kétfajta olajpiaci sokk között: a keresleti és a kínálati között. Ha ezt figyelembe vesszük, felmerülhet a kérdés, hogy miért esnek a részvényárak Európában, amikor arról érkeznek hírek, hogy az olajpiacon milyen jelentős túlkínálat van. Egy ilyen energiaimportőr régióban az alacsony olajárak közvetlenül csökkentik a cégek költségeit, és közvetve is támogatják a részvénypiacokat – jövedelmet szabadítanak fel a háztartásoknál, amit másra, nem energiahordozókra lehet elkölteni.

Mindez azonban nem annyira szembetűnő az egyidejűleg fogyasztó és termelő régiókban, amilyen az USA vagy a világ nagy része. De még itt is megalapozatlannak tűnik az a feltételezés, hogy az alacsony olajár egyaránt rossz a gazdaságnak és a részvénypiacoknak. A legtöbb empirikus vizsgálat azt mutatta, hogy a kínálat okozta olajársokkok negatívan korreláltak a globális gazdasági növekedéssel: vagyis a világ jellemzően profitál az alacsonyabb olajárakból, mivel a fogyasztóknál a jövedelmi hatás erőteljesebben jelentkezik, mint a kitermelőkre gyakorolt hatás.

Korábbi tanulmányok azt is megállapították, hogy az USA mint jelentős kitermelő és fogyasztó nyer az alacsony olajáron. Még a palaolaj- és palagáz-forradalmat követően is nettó importőrnek számít az ország, így ha a világ mint zéró nettó importőr régió profitál a csökkenő olajárakból, akkor az USA mint nem elhanyagolható importőr még többet kell hogy nyerjen rajta.