Új aranyláz Amerikában: több ezer milliárd forintos üzletre készül az olajipari óriás, de sokan attól félnek, hogy túl nagy ára lesz

Az ExxonMobil több milliárd dolláros beruházással építi ki az Egyesült Államok déli részén azt a szén-dioxid-szállító és -tároló hálózatot, melyre a vállalat szerint a következő évtized egyik legnagyobb új energetikai üzletága épülhet. Az olajipari óriás több államot átívelő, mintegy 1400 kilométeres vezetékrendszerrel kötné össze az ipari üzemeket a föld alatti tárolóhelyekkel, miközben egyre több vállalat próbálja csökkenteni kibocsátását az uniós karbonszabályok, a befektetői nyomás és az AI-adatközpontok növekvő energiaigénye miatt. Az Exxon nem egyszerűen klímavédelmi technológiára fogad: a vállalat gyakorlatilag egy új, szén-dioxidra épülő infrastruktúra-iparágat próbál felépíteni.

A karbonleválasztás és -tárolás, vagyis a CCS lényege, hogy az ipari létesítményekből vagy erőművekből származó szén-dioxidot még a levegőbe jutás előtt leválasztják, majd csővezetékeken keresztül több száz vagy akár több ezer méter mélyre sajtolják porózus kőzetrétegekbe. Az Exxon terve szerint a Mexikói-öböl partvidéke ideális terep lehet erre: a térségben koncentráltan találhatók finomítók, vegyipari és műtrágyagyárak, miközben a geológiai adottságok is kedveznek a tárolásnak.

A vállalat CCS-üzletágát vezető Dominic Genetti szerint az olajipari óriás évente több százmillió dollárt költ kutak fúrására és az infrastruktúra bővítésére. A cég már most több mint 5 milliárd dollárnyi (mintegy 1750 milliárd forintnyi) beruházást irányított a projektbe, és nemcsak az Egyesült Államokban lát lehetőséget: Kanada, Szingapúr és Tajvan is szerepel a lehetséges célpontok között – írja a Financial Times.

Az AI-forradalom új lendületet adott a karbonleválasztásnak

Az Exxon mostani lépése is azt mutatja: a szektor próbál alkalmazkodni az olajipar a klímavédelmi nyomáshoz anélkül, hogy teljesen hátat fordítana a fosszilis energiahordozóknak. A nagy energetikai vállalatok közül egyre többen jutnak arra a következtetésre, hogy a következő évtizedekben nemcsak az energia előállításából, hanem a kibocsátások kezeléséből is hatalmas üzlet épülhet.

Ebben fontos szerepet játszik az AI-boom és az adatközpontok robbanásszerű terjedése. 

Emiatt az energetikai rendszerben hirtelen felértékelődtek azok a megoldások, melyek lehetővé teszik a földgázalapú energiatermelés fenntartását alacsonyabb kibocsátás mellett.

A karbonleválasztás így részben az AI-forradalom egyik kevésbé látványos következményévé vált. A technológiai cégek folyamatos, stabil áramellátást akarnak, az ipar pedig nem tud néhány év alatt teljesen átállni megújuló energiára. A CCS erre kínál kompromisszumos megoldást: a fosszilis rendszert nem lecseréli, hanem megpróbálja „megtisztítani”.

Üzletileg működőképes a technológia?

A beruházási hullámot az európai szabályozás is erősíti. Az Európai Unió karbonhatár-mechanizmusa fokozatosan bünteti a magas kibocsátású importtermékeket, ami különösen érzékenyen érinti az acél-, vegyipari és műtrágyagyártó cégeket. Emiatt az amerikai ipar számára is versenykérdéssé vált a kibocsátások csökkentése.

Ezt jól mutatja a CF Industries példája: a Louisiana államban működő műtrágyagyártó vállalat egy 4 milliárd dolláros (mintegy 1400 milliárd forintos) alacsony kibocsátású ammóniagyár építését tervezi, elsősorban európai és ázsiai exportpiacokra. 

• A cég tavaly 200 millió dollárt (nagyjából 70 milliárd forintot) költött olyan berendezésekre, 
• melyek lehetővé teszik az évente keletkező 2 millió tonna szén-dioxid összegyűjtését és továbbítását az Exxon rendszerébe.

A CCS-ipar növekedése ugyanakkor továbbra is erősen függ az állami támogatásoktól. Az Egyesült Államokban a 45Q nevű adókedvezmény-rendszer tonnánként fizet a föld alá tárolt szén-dioxid után, és az iparág szerint enélkül a legtöbb projekt nem lenne nyereséges. Bár a globális CCS-beruházások értéke tavaly 6,6 milliárd dollárra (közel 2300 milliárd forintra) emelkedett a 2024-es 4,1 milliárd dollárról (mintegy 1430 milliárd forintról), a technológia a világ szén-dioxid-kibocsátásának még mindig csak a töredékét kezeli. A karbonleválasztás gazdasági életképességével kapcsolatban ezért továbbra is sok a kérdőjel. 

A kritikusok szerint a CCS jelenlegi formájában inkább az olajipar túlélési stratégiája, mint valódi klímamegoldás.

Különösen érzékeny pont, hogy a leválasztott szén-dioxid egy részét ma is kimerült olajmezőkbe sajtolják vissza azért, hogy a nyomás növelésével még több kőolajat lehessen kitermelni. A környezetvédő szervezetek szerint ez nehezen összeegyeztethető azzal az állítással, hogy a technológia a fosszilis korszak lezárását szolgálja.

Louisiana lett a karbonleválasztás politikai csatatere

Az Exxon tervei ráadásul egyre erősebb politikai és társadalmi ellenállásba ütköznek Louisiana államban. A térségben több mint száz tárolókútra adtak be engedélykérelmet olyan cégek, mint az Exxon, a Shell vagy az Air Products, de Jeff Landry louisianai kormányzó tavaly ideiglenes moratóriumot rendelt el az új kérelmekre.

A helyi tiltakozások mögött nemcsak környezetvédelmi, hanem tulajdonjogi és egészségügyi aggályok is állnak. Az érintett térség egy részét régóta Cancer Alley-ként emlegetik az ipari szennyezések miatt, ezért sok helyi lakos bizalmatlan minden új energetikai infrastruktúrával szemben. A CCS ellen kampányoló szervezetek rendszeresen felhozzák a 2020-as mississippi szén-dioxid-vezeték-szivárgást is, mely után több tucat embert kellett kórházba szállítani.

Az Exxon szerint ugyanakkor a technológiát övező félelmek jelentős része félreértéseken alapul. A vállalat állítja, hogy 

A louisianai vita is arról szól, hogy a zöldátállás következő szakasza már nemcsak technológiai vagy pénzügyi kérdés lesz, hanem társadalmi konfliktus is. Miközben a kormányok és a vállalatok egy része a karbonleválasztásban látja a nehézipar kibocsátáscsökkentésének egyik legfontosabb eszközét, sok helyi közösség attól tart, hogy a klímavédelmi beruházások valójában csak új formában hosszabbítják meg a fosszilis ipar dominanciáját.