Visszatérnek a londoni börzére az orosz bányaipari vállalatok
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság Az Oleg Gyeripaszka érdekeltségébe tartozó En+ és a Szulejman Kerimov családjához tartozó Polyus aranybányászati társaság nyárelőn tervezi részvényeinek londoni és moszkvai értékesítését. A vízi energiában, a szénbányászatban és az alumíniumgyártásban érdekelt En+ 25 százalékát dobják piacra, kétmilliárd dollár bevételt remélve. A Polyus közkézen forgó részvényeit 2015 végén vásárolta fel nyomott árfolyamon a Kerimov család, és vitte vissza a céget Oroszországba. Most 10 százalékot kínálnak fel belőle, egymilliárd dollár értékben.[caption id="" align="alignleft" width="600"]
Forrás: London Stock Excange[/caption]
A kibocsátást arra az időre teszik, amikor már véget ért a nyersanyagpiac kétéves vesszőfutása, s az orosz–amerikai viszony is valamelyest enyhülni látszik, bár a nemzetközi szankciók enyhítése terén Moszkva még nem ért el eredményeket. A Bloombergnek nyilatkozó elemzők szerint a befektetői érdeklődés az év elején ugrott maximumára, azóta viszont csökkent, de nem annyira, hogy a kedvező tőkebevonási lehetőséggel ne éljenek az orosz vállalatok. Utóbbiak 2014 óta visszavonulóban voltak a nemzetközi piacokról; a szankciók és az áresés mellett a Kreml is nyomást gyakorolt rájuk, elvárva, hogy jelenlétükkel inkább a moszkvai tőzsdét erősítsék. A nagyok közül az Uralkali műtrágyagyártó és az Eurasia Drilling 2015-ben lépett le Londonból, az utolsó távozó – idén márciusban – a Nordgold, Alekszej Mordasov aranybányászati cége volt.
Mind az En+, mind a Polyus esetében adósságrendezési szempontok motiválják a részvényeladást. Előbbinek 5 milliárd dollárt meghaladó tartozása van – ismerte el Makszim Szokov vezérigazgató. A Polyus év végi mérlegében 3,2 milliárd dollár adósság szerepel. A cég hitelből vásárolta vissza részvényeit, s 2015-ben még csak 364 millió volt a tartozása. Mindketten elsősorban intézményi befektetők jelentkezését várják. Elemzők a Polyus haszonkulcsát és fejlesztési stratégiáját meggyőzőbbnek látják, míg az En+ esetében a magas adósságállomány megfontolásra késztetheti a vásárlókat.
