BUX 39,331.33
+0.23%
BUMIX 3,707.69
-0.12%
CETOP20 1,801.38
-1.53%
OTP 8,390
-0.38%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
-0.94%
-0.88%
+0.20%
ZWACK 18,550
0.00%
-0.55%
ANY 1,585
+0.96%
RABA 1,100
+0.46%
0.00%
+0.62%
0.00%
0.00%
+0.12%
-1.40%
-1.80%
0.00%
+1.61%
OTT1 149.2
0.00%
-2.70%
MOL 2,912
-0.21%
-1.28%
ALTEO 2,360
-0.42%
-2.63%
+1.13%
EHEP 1,030
-8.85%
0.00%
-0.76%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
-0.74%
0.00%
0.00%
SunDell 42,000
0.00%
-0.26%
0.00%
+2.46%
0.00%
+3.94%
-0.60%
GOPD 12,900
0.00%
OXOTH 3,690
0.00%
0.00%
NAP 1,240
+0.16%
0.00%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Pénz- és tőkepiac

Versenyhátrányt okoznak a különadók

A tőzsdefejlesztésnek a független szolgáltatókkal való még szorosabb együttműködésben kellene megvalósulnia, hiszen a kereskedelmi bankok dominanciája már veszélyeket is hordoz – mondta lapunknak Szécsényi Bálint, az Equilor Befektetési Zrt. vezérigazgatója, a BÉT korábbi alelnöke. A hazai szolgáltatók Szécsényi szerint jelentős hátrányban vannak a határon átnyúló szolgáltatókkal szemben, hiszen utóbbiaknak nem kell befizetniük a szektoradót. A vezérigazgató szerint vonzó sztorikkal lehet a piacra csalogatni a befektetőket, ezért különösen fontos az IPO-k árazása.

Sajtóinformációk szerint küszöbön a Waberer’s IPO-ja. Mit jelenthet ez a BÉT számára?

– Az elmúlt tíz év legnagyobb hazai tőkepiaci sztorija lehet a Waberer’s részvénykibocsátása, sok éve vár rá a piac. Ha tényleg megvalósul az IPO, az mérföldkő lehet a BÉT jövője szempontjából. Legutóbb talán a Wizz Air piacra lépése körüli spekulációk kavarták fel ilyen mértékben az állóvizet, ám akkor sajnos a tulajdonosok másképpen döntöttek.

Pletykaszinten terjed a piacon, hogy a Wizz Air is visszarepülhet Budapestre. Lát erre esélyt?

– Most már nem. Egy cég részvényeinek általában egy főpiaca van, rendszerint az, ahol az IPO megvalósul. Néhány társaság – köztük például a Mol – részvényeit több tőzsdén is jegyzik, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy általában egy piacon koncentrálódik a forgalom, illetve a likviditás 99 százaléka. A Wizz Air részvényeit várhatóan csak hatékonyságveszteséggel lehetne Budapestre hozni, miközben a londoni tőzsdén könnyedén elérhető az itteni befektetők számára is. Abban azonban biztos vagyok, hogy a magyar gyökerű cég nagyobb sikereket tudott volna elérni, ha az elsődleges részvénykibocsátás során Budapestet választja főpiacának, hiszen a figyelem, az elemzői lefedettség, a kisbefektetői érdeklődés jóval nagyobb likviditást és akár kedvezőbb árazást jelentett volna itt. Ezeket egy másodlagos kibocsátással már nem lehet elérni.

A Waberer’s IPO-ja jó hír a piacnak, ám sok a távozó is. Miért?

– Egy vállalat, illetve tulajdonosai esetében a tőzsdére lépéssel, jelenléttel és kivezetéssel kapcsolatos motivációk, indokok különbözők. Valóban, mostanában több a távozó, mint az érkező, de ebből nem érdemes a BÉT szempontjából messzemenő következtetéseket levonni. Ezek a cégek ügyei, és amennyire ismerem az egyes sztorikat, elég vegyesek az indokok, hogy ki miért távozik, vagy tervezi ezt.

Mi lehet az oka annak, hogy bár tavaly két részvénykibocsátás (Alteo, Duna House) is történt a BÉT-en, az újoncokat pár hét múlva már elfelejtette a piac, a likviditás gyakorlatilag a nullával egyenlő?

– Egy tőzsdei bevezetés sikerét hosszú távon érdemes vizsgálni, bár kétségtelen, hogy a rövid távú kudarc senkinek sem jó. Ráadásul a két legutóbbi kibocsátás egy olyan időszakban történt, amikor a részvényárak szinte kivétel nélkül szárnyaltak a BÉT-en, miközben mindkét cég árfolyama ma alacsonyabban van, mint a kibocsátási szint. Ez nem teremt ideális helyzetet a későbbi tőzsdére lépőknek, és mindenképpen arra hívja fel a figyelmet, hogy az árazás nagyon fontos szempont egy kibocsátás során, jó, ha a részvényt jegyzőknek is marad siker. Mindez összefügg a likviditással is: veszteséget nem szívesen realizálnak a befektetők, többségük ráadásul nem lakossági befektető volt, hanem intézményi, amelyek hosszabb távra terveznek, kevésbé ugrálnak ki-be egy pozícióból.

A befektetési szolgáltatók között egyre élesebb a harc, ön nemegyszer hangoztatta, hogy a külföldiek versenyelőnyt élveznek.

– A határon átnyúló szolgáltatók a jelenlegi adózási környezetben jelentős előnyt élveznek a Magyarországon bejegyzett és hazai felügyelet alá tartozó cégekkel szemben. A külföldiekre ugyanis nem vonatkozik a különadó, amelynek a hatásai jól láthatók. Mostanra például egy cseh szolgáltató lett a legnagyobb szereplő a magyar tőzsdén, amire az elmúlt 27 évben nem volt példa.

Lehet ezt a versenyhátrányt számszerűsíteni?

– A két nagy hazai független befektetési szolgáltató a saját tőkéje 5-10 százalékának megfelelő összeget kénytelen befizetni különadóként. Amikor 2009-ben bevezették a szektorális különadókat, még megalapozott döntésnek tűnt a lépés, ma azonban már nincs létjogosultsága, hiszen a gazdaság talpra állt, a költségvetés is stabil. A különadók, azon túl, hogy fejlesztési forrásokat vonnak el a szolgáltatóktól, versenyhátrányba szorítják őket.

A számok nem ezt mutatják, az Equilor például az elmúlt három év során rendre jól teljesített.

– Valóban, tavaly is jó évet zártunk, de érdemes rápillantani a külföldi szolgáltatók eredménykimutatására is, a nyereségük arányosan sokkal magasabb a hazai társaságokénál. Továbbra is lehet profitábilisan működni, ám ez nem jelenti azt, hogy a különadó miatt kieső források ne tudnának jobban hasznosulni, így annak egy részét ne lehetne például a magyar tőkepiac fejlesztésére fordítani.

A tőkepiac jövőjével kapcsolatban sokan állítják, hogy az új menedzsment helyben topog a fejlesztéssel. Ön szerint megfelelő a tempó?

– Mint a tőzsde korábbi alelnöke, tapasztalatból mondom, hogy a tőkepiacon az érdemi változásokhoz időre van szükség, így már a stratégia meghirdetésekor is jeleztem, hogy ne rövid távon várjuk a kiugró sikereket. A piaci szereplőkön, a jogalkotón és a politikán is nehéz gyorsan átvinni azokat a szemléletbeli változásokat amelyek végül azt eredményezik, hogy több kibocsátó legyen, nőjön a forgalom és a lakosság részvényhányada, valamint a kkv-k is tőkepiac-centrikusan építsék a tevékenységüket. A BÉT jó úton jár, a piaci szereplők bevonásával készített stratégia a magyar tőkepiacot fejleszti, aminek pár éven belül meglehet az eredménye. Ehhez persze elengedhetetlen a jó tőkepiaci és gazdasági klíma.

Ebben az Equilor mint független szolgáltató is szerepet vállal?

– Természetesen, hiszen mint hazai szolgáltatónak nekünk kiemelten fontos a magyar tőkepiac fejlődése. A fejlesztésnek a független szolgáltatókkal való még szorosabb együttműködésben kellene megvalósulnia, hiszen a kereskedelmi bankok dominanciája oly nagyra nőtt a tőkepiacon, ami már veszélyeket is hordoz. Amennyiben ugyanis a jelenlegi trend megfordul, és a bankok úgy döntenek, hogy inkább a hagyományos alaptevékenységüket – hitelezést, betétgyűjtést, faktoringot stb. – helyezik előtérbe a tőkepiaci tevékenység kárára, akkor nem lesz, aki az egyensúlyi állapotot megteremtse.

Az elmúlt időszakban sokat emelkedtek az árfolyamok, a forgalom azonban továbbra is alacsony. Kimaradtak a hazai kisbefektetők a jóból?

– Azzal is elégedettnek kell lennünk, ha a jelenlegi forgalom szinten marad, a budapestihez hasonló piacokon ugyanis jelentős forgalomcsökkenés tapasztalható. Az árfolyam-emelkedés egyébként közvetett módon, például befektetési alapokon keresztül a lakosságnál is jelentkezik. Ezek az alapok nem napi szinten kereskednek a papírokkal, ezért, bár a forgalomban ez nem látszik, az állományok megvannak.

Nem lehet, hogy az alacsony likviditásnak az is az oka, hogy az elemzők kizárólag a blue chipekre koncentrálnak?

– A kisebb részvények elemzői lefedettségéhez árjegyzést kellene biztosítani. Ehhez a piacnak pluszforrásokra lenne szüksége, valamint olyan ösztönzők bevezetésére, amelyek nyereségessé tennék a cégek követését. Ez megkönnyítené a piacra lépésüket, és kedvezőbb árazást tenne lehetővé. A BÉT tett már konkrét lépéseket, amelyek a kisebb kibocsátók nagyobb elemzői lefedettségét, árjegyzését célozza.

Valóban áttörést hozna, ha megjelenne 15-20 kkv a piacon?

– Forgalom szempontjából aligha, de nem is ez a legfontosabb. A cél, hogy a gazdaság minél szélesebb körében terjedjen el, hogy tőzsdén lenni, transzparensen működni jó, rengeteg előnnyel jár. A tőzsdei kapitalizáció érdemi emelkedését csak olyan nagyvállalatok megjelenése hozhatja el, mint például a Waberer’s.

Az állami cégek is jöhetnek?

– Az állami cégek tőzsdére lépése már sok éve szerepel a piaci közbeszédben, de meg kell vizsgálni, hogy a tőzsdei jelenlét valóban hasznot hajtana-e és értéket teremtene-e az államnak. Nincs értelme csak azért bevinni a tőzsdére egy vállalatot, hogy abból vásárolhassanak a kisbefektetők. Ez önmagában likviditást sem generálna. Az állami vállalatok kisebbségi csomagjait aligha vezetik majd a piacra pusztán azért, hogy a tőzsdét fejlesszék. Ennél jóval komolyabb gazdaságpolitikai célok szükségesek.

Sok szó esik arról, hogy miként kellene ösztönözni a cégek tőzsdére lépését. De hogyan lehetne több kisbefektetőt a piacra vonzani?

– Az elmúlt években a kisbefektetők előtt kinyílt a világ, ma már bármely külföldi börze akár a BÉT-nél olcsóbban is elérhető a hazai szolgáltatókon keresztül. Ezért jó árazás mellett vonzó sztorikat kell a hazai börzén mutatni ahhoz, hogy a lakossági megtakarításokat ide összepontosítsák. Vonzó sztorik kellenek, és jó áron.

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek