Sokakat meglepett a magas vételár, amellyel az Enterprise Investors (EI) ki tudott szállni a Netriskből. Egyesek már aggódni kezdtek amiatt, hogy a vevőnek bejön-e a számítása.
A vevő nevében természetesen nem beszélhetek, ám annyit elárulhatok, hogy nagy volt a cég iránti érdeklődés. Számos lehetséges befektetővel tárgyaltunk, és mindegyiknek nagyon tetszett a Netrisk, amely a befektetési periódusunk alatt a két és félszeresére nőtt. A menedzsment meggyőzte az új tulajdonosokat, hogy az üzleti tervük alapján a cégben további jelentős növekedési potenciál van. Azt gondolom, hogy a Netrisk képes is lesz ezt megvalósítani.
Néhány évvel a válság után olyan piaci környezetben voltunk, amelyben egyes vállalkozások számos nehézséggel küszködnek – ami azért nem volt túl meglepő. A Netrisknél nem voltak óriási problémák, de jól láttuk, hogy stratégiai változtatásokra van szükség, és időben megléptük ezeket – az eredmények ezt igazolják.
Fotó: Kallus György
Mennyire valós ez a „mi” ebben az esetben? A magántőkealapok eltérő stratégiákat követnek a befektetéseiknél.
Igen, van olyan befektető, aki csak a pénzét adja, és bízik abban, hogy a célra törő menedzsment sikerre viszi a céget. Mi nem ilyenek vagyunk, az Enterprise Investors minden befektetésénél rendkívül aktív szereplő. A Netrisk esetében is havi rendszerességgel tartottunk megbeszéléseket a menedzsmenttel, számos stratégiai döntésben mi mondtuk ki a végső szót. Máskor pedig elfogadtuk a menedzsment véleményét. Hogy példát mondjak: arról, hogy a hagyományosan online alkuszként működő Netrisknek ki kell alakítania az offline üzletágát is, én nem voltam az elején teljesen meggyőződve, de Sebestyén Lászlóék megfelelően érveltek, és az élet őket igazolta.
Mennyiben segíti vagy éppen nehezíti az adott befektetést az eredeti tulajdonos? A régióban épp a generációváltás közepén vagyunk.
Nincsenek kőbe vésett szabályok. Az EI olyan befektetésekben gondolkodik, amelyekben nagy a növekedési potenciál. Alapvetően egy kivásárlási alapot működtetünk, de sok esetben tudunk és akarunk tőkét is emelni. Adott esetben utána is együtt tudunk és akarunk működni az eredeti tulajdonosokkal. Haraszti Zsolt még hónapokig velünk dolgozott azután is, hogy az EI megvásárolta a Netrisket, de van, hogy feszült pillanatokat okoz, amikor a régi tulajdonosnak ki kell lépnie operatív szerepéből. Az Enterprise Investors a megalakulása óta eltelt 27 évben 139 befektetést zárt le, s ezek nyomán azt mondhatom, hogy épp a generációváltó cégek specialistái vagyunk: az alapítók által vezetett közepes vagy már nagyobb méretű, ám kiemelkedő fejlődési lehetőséggel rendelkező vállalatoknál rendszerint mi alakítjuk át a cégstruktúrát úgy, hogy az a további, nagyobb léptékű növekedésre is képes legyen.
Hogyan állnak a befektetéseik?
A Netrisket a Polish Enterprise Fund (PEF) VI. alapba juttatott pénzből vásároltuk meg annak idején. Bár az az alap 2006-ban indult, a válság alatt nehéz volt ígéretes befektetést találni. Az elmúlt 24 hónapban azonban 16 teljes exit történt, és a Netrisk értékesítése is sikeres volt.
Mennyire tartanak ki önök mellett a befektetők? Mekkora az újrabefektetések aránya?
Az eredményeinket jól minősíti, hogy az új tőke nagy része (a PEF VIII.-ban 90 százalék felett) régi befektetőktől jön. Mindenképp szükség van friss tőkére is, hiszen egyre nagyobb alapokat hozunk létre: a PEF VII. alap 315 millió eurós befektetési tőkével rendelkezik, miközben a PEF VIII. 498 millió eurós méretűre sikerült: ez az EI történetében a második legnagyobb alap, illetve jelenleg az egyik legnagyobb alap, amely kimondottan a közép-európai régióra fókuszál.
Ekkora számok mellett nem tűnik kevésnek és kicsinek a két magyarországi befektetés és annak értéke?
Tudomásul kell venni, hogy Magyarország relatíve kis piac. Igaz, hogy jó ötleteken alapuló vállalkozásból nem állunk rosszul, de kevés olyan cég van, amelybe a húszmilliós minimális befektetési korlát miatt be tudunk szállni. Azt is el kell ismerni, hogy az Enterprise Investors az otthonában, Lengyelországban jóval ismertebb befektető, ott sokkal több ajtót tud kinyitni a nevünk, mint Magyarországon. Ennek ellenére tíz év alatt a Netrisk mellett volt egy másik sikeres befektetésünk is: a PEF VII. alapból szálltunk be a Scitec Nutrition sporttáplálék-kiegészítő cégbe, amelyet utána el is adtunk sikerrel a dél-afrikai Ascendis Health szakmai befektetőnek. Ez igen jó eredmény, a munkánkat minősíti.
Mennyiben segít a kapcsolatok építésében és a lehetséges befektetések megtalálásában a Pegazus-díj?
Nagyon örülök, hogy egyre nagyobb elismertséget kap ez a nyilvános adatokon alapuló díj, amely a hazai kis- és középvállalkozások egyfajta értékmérője lett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ismereteim szerint egyik versenytárs magántőkealap éppen tárgyal az egyik volt díjazottunkkal. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a korábban már említett befektetési korlát ezen cégek esetében még nagyobb akadály.
Mennyiben nehezíti meg a magántőkealapok dolgát a jelenlegi kamatkörnyezet, az olcsó pénz?
Ennek inkább előnyét látjuk: könnyebb befektetőket toborozni, hiszen a pénzen elérhető banki hozam rendkívül alacsony. Ugyanakkor azokat a cégeket, amelyek minket érdekelnek, a tulajdonosok nem olcsó hitellel akarják továbbfejleszteni, hanem el akarják adni. Az már egy újabb kör, hogy a frissen megvásárolt cégeink további fejlesztéséhez a tőkebefektetésen felül veszünk-e fel hitelt – miért ne használnánk ki a mélyponton lévő hitelkamatokból eredő lehetőségeket? A cél az, hogy sikerre vigyük a régió ígéretes cégeit, s ezen az úton jól haladunk, amiből a befektetőink is profitálnak.
