Soha nem látott mértékre emelkedett a fix kamatozású lakáshitelek aránya az új folyósításokon belül: a Magyar Nemzeti Bank adatsora szerint az idén februárban folyósított 52,7 milliárd forintnyi új jelzáloghitel 71,54 százalékát, 37,7 milliárd forintot éven túli kamatciklussal rendelkező konstrukcióban nyújtották a hitelintézetek.
Nagy kérdés, hogy a magas fix hiteles arányban mennyire játszott szerepet a viszonylag alacsony kihelyezés: a februári adatnál kisebb kibocsátása épp egy éve volt a pénzügyi szektornak. Megjegyzendő, hogy a fix hitelek aránya akkor is magas volt, 2017. decemberig csak a minősített fogyasztóbarát lakáshitelek (MFL) indulásakor, június–júliusban volt magasabb a fix hitelek aránya, mint februárban.
Az, hogy immár második hónapja a folyósított lakáshitelek több mint kétharmada fix kamatozású, annak is köszönhető, hogy egy év alatt az éven túli kamatfixálású kölcsönök átlagos hiteldíja nagymértékben csökkent, s ezzel a termék egyértelműen versenyképessé vált. Éves szinten ezen hitelek THM-je 99 bázisponttal csökkent, február végén az értéke 4,88 százalék volt. A fix és a változó kamatozású – jellemzően a 3 év 6 havi Buborhoz kötött – hitelekkel szembeni kamatfelár mértéke egy év alatt 2,29 százalékról 1,8 százalékra olvadt. Mindez azt jelenti, hogy a két hiteltípus közötti kamatkülönbség ma már kisebb, mint a jelenlegi 2 százalékos és a jövő év közepére-végére várt 3 százalékos és a 3, illetve 6 havi Bubor (0,03 és 0,05 százalék) közötti eltérés – ha idővel elindulnak a kamatok is az infláció nyomába, a változó kamatozású hitelek drágulni fognak.
Utóbbit jelezheti előre az a tény, hogy 2016 eleje óta most először fordult elő, hogy két egymást követő hónapban is emelkedett a változó kamatozású hitelek átlagos hitelköltsége – bár a változás nem nagy –, a decemberi 3,03 százalékos átlagos szintről 3,08 százalékra emelkedett az átlagos hiteldíj.
A teljes cikket a Világgazdaság szerdai számában olvashatja
