Eltérő pályán mozog az olaj és a réz árfolyama
Az elmúlt egy esztendő alatt az olaj és a réz árfolyama eltérő pályát futott be annak ellenére, hogy a két alapvető nyersanyag árfolyama általában hasonló módon jelzi előre, ha valami gond van a világ gazdasági növekedésével. Az elmúlt egy esztendőben az olaj árfolyama 42 dollár közeléből 75 dollár környékére emelkedett, miközben a réz árfolyama ugyanezt az időszakot lényegében a 2,90–3,20 közötti árfolyamsávban töltötte. Csak júliusban dőlt el az irány, amikor is a réz jegyzése lefelé kilépett az említett sávból. Az olaj ára ugyanakkor tartja magát az emelkedő trendhez, még az utóbbi két hét korrekciója után is. Azokban az időszakokban, amikor a piac kockázatkerülő üzemmódba kapcsol a nyersanyagpiacok esetében, mivel erre találhatóak a leginkább volatilis befektetési eszközök, érdemes nagyobb kilengésekre készülni. Ugyan az utóbbi napokban Donald Trump találkozói a NATO-szövetségesekkel, a brit miniszerelnökkel, az uralkodóval, majd Vlagyimir Putyinnal vonzották a befektetői figyelmet is, ám a fő szempont továbbra is a Kína és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi háború kibontakozása marad. Jogosan lehet attól tartani, hogy ha az adok-kapok játék folytatódik, akkor a vámháború újra recesszióba tolhatja a világgazdaságot.
A réz és az olaj árfolyamának alakulása jelenleg megosztottnak tűnik ebben a kérdésben, a részvénypiacok pedig, úgy látszik, mintha az utóbbi hetekben egyenesen figyelmen kívül hagynák a kereskedelmi háború fejleményeit. Az S&P 500-as index éppen úgy áll, hogy a heti bázisú grafikonon a legutóbbi csúcs (2800 pont) feletti zárást produkáljon, ami pedig kaput nyithat a 2872 pontos mindenkori csúcs eléréséhez. A DJIA 1600 pontra van mindenkori csúcsától, a Nasdaq Composite pedig április óta ralizik, és rekord közelében mozog az index. Számos okot lehet találni a részvénypiaci optimizmus mellett, többek között azt, hogy gyorsjelentési szezon van, és a társaságok eredményvárakozásai továbbra is optimisták. Ami pedig a kereskedelmi háborút illeti, a befektetők az eddigi lépéseket inkább olyan eszközöknek tekintik, amelyek Kínát és az Egyesült Államok többi kereskedelmi partnerét is tárgyalóasztalhoz kényszerítik, aminek eredménye olyan megállapodás lesz, amellyel a vámháború elkerülhető.
Visszatérve a réz árához, a jegyzés a chilei Escondida bányájában elinduló sztrájkfenyegetés hatására június elején 3,3155 dollárra emelkedett tonnánként. Amikor a BHP és a szakszervezetek tárgyalóasztalhoz ültek, a jegyzés 0,65 centet korrigált vissza, ám a csökkenés itt nem állt meg. Mára az árfolyam lefelé elhagyta nemcsak a fentebb említett emelkedő trendet, de a kereskedési sávot is. A legutóbbi látványos példa a réz árának konjunktúra-előrejelző szerepére a 2008-as válság során volt. Az árfolyam a májusi 4,2160 dollárról decemberre 1,2475 dollárra csökkent. Ha a hosszabb távú grafikont tekintjük (heti bázisú) akkor jól látszik, hogy a jegyzés letörte a csaknem két éve tartó, egymást követő emelkedő aljak és csúcsok sorozatát.
Az olaj jegyzése az OPEC június 22-i ülése után tovább emelkedett, mivel a kartell és szövetségesei nem emelték meg olyan mértékben termelésüket, amekkora mértékben azt a piac várta. Legutóbb a recesszió kibontakozása előtt, 2008-ban az olaj jegyzése is jelentős korrekción ment át, júliusról decemberre 77,95 százalékot esett. Az olaj lassan hasonló fázisba léphet, mint amelybe a réz már belekerült, így mindkettő egyszerre mutathatja egy várható recesszió előjeleit, természetesen nem vegytisztán.
