A világban is sikeres lehet az MNB

Miért volt szüksége egy ilyen jellegű újabb kihívásra?

Amikor Matolcsy György elnök úr felkért alelnöknek, akkor egy olyan feladatot határozott meg, amely számomra nagy kihívást jelentett, hiszen a Magyar Nemzeti Bank nemzetközi pénzügyi kapcsolatrendszerét kell továbbfejlesztenem. Emellett pedig persze van benne egy szentimentálisabb ok is: ritkán adódik lehetőség, hogy egy ember negyvenkét év elteltével visszatérjen az első munkahelyére, márpedig én itt kezdtem a munkát frissen végzett közgazdászként.

A nemzetközi kapcsolatépítésben a jegybank épp most változtatott: bezárta a korábbi években nyitott irodáit. Ez összefügg azzal, hogy alelnökként önt erre a feladatra kérték fel?

Az irodahálózat ellátta feladatkörét, megteremtette azt a kapcsolatrendszert, amelyet mostantól kezdve itthonról is hasznosítani tud. A jövőben arra fogunk koncentrálni, hogy visszaépítsük azt a rendkívül sikeres monetáris politikát a mainstreambe, amelyről az elmúlt hat évben úgy tűnt, hogy nem a mainstream része. Meggyőződésem, hogy ezen a területen is sikeres lesz a magyar jegybank.

Egyéb területeket is átvett részben az elődjétől, részben más területekről. Önhöz tartozik például a pénzforgalmi terület is, friss vezetőként az egyik első döntése az azonnali fizetés elhalasztásának előkészítése volt. A csúszás nem lepte meg a szakmát, az indulás nyolc hónapos elhalasztása annál inkább. Mi volt az oka ennek?

Három megoldásban gondolkodhattunk. Az első az volt, hogy függetlenül attól, hogy bizonyos pénzintézetek még nem állnak készen, tartjuk magunkat az eredeti tervekhez, és július elsejével elindul az azonnali fizetés. A másik megoldás szerint csak az induló szolgáltatási körben vezettünk volna be korlátozást – például csak az elfogadásban lett volna kötelező az öt másodperces elszámolás –, és elfogadtuk volna azt, hogy bizonyos bankok még nem indítják el a szolgáltatásukat. Ez a két verzió egyértelműen épp attól az ügyfélélménytől fosztotta volna meg az emberek egy részét, amelyet az azonnali átutalás bevezetésétől remélünk. Épp ezért egy harmadik verzió, vagyis a teljes projekt indulásának elhalasztásáról döntöttünk. A kérdés már csak az volt, mennyivel toljuk el az indulást. A pénzintézeti jelentések maximum három hónapos csúszásról számoltak be, ám az októberi indulást nem lett volna értelme forszírozni, mert a bankok akkor épp a pénzforgalmi irányelv (PSD2) szeptemberi implementációjával lesznek elfoglalva. Az év végi bevezetéstől a banki mérlegzárások miatt tekintettünk el, így jutottunk el március elejéig. Az pedig, hogy miért épp március 2-án indulunk, azzal függ össze, hogy a jövő évben szökőnap is lesz, amelynek a lekezelése nem olyan egyszerű a banki rendszerekben.

Sokáig úgy tűnt, hogy az azonnali fizetést az év elejétől élő,

a 20 ezer forint alatti utalásokra érvényes tranzakciósilleték-mentesség mellett egy további lépés, az évi 800 forintos illetékátalány is támogatja, ám ezt a javaslatot – azokkal a hírekkel párhuzamosan, hogy csúszhat a projekt indulása – visszavonta a kormány. A márciusi bevezetéssel nem lesz egyszerű kiszámítani az illetékátalányt…

Abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy korábbi posztomon, a Magyar Bankszövetség elnökeként, és most a jegybank alelnökeként is ugyanazt mondhatom, hiszen mindkét szervezet kinyilvánította azon véleményét, amely szerint a magas készpénzállomány csökkentéséhez, az elektronikus fizetés elterjedésének elősegítéséhez mindenképp szükség lenne arra, hogy kivezessük a tranzakciós illetéket a rendszerből. Ennek a folyamatnak biztató lépése volt a 20 ezer forint alatti utalások illetékmentessége, ugyanakkor látni kell, hogy a kormánynak minden bevételt csökkentő lépést mérlegelnie kell. Emlékezzünk arra is, hogy a visszavonáskor a kormányzat például azt jelezte: a családvédelmi akciótervhez szükséges források között számol az illetékteherrel – a kivezetés ezért lassabb folyamat lesz.

Térjünk vissza még egy kicsit az azonnali átutalásra. Az MNB szerint ez az innováció segítheti

a piaci szereplőket, hogy megállják a helyüket a fintech és a BigTech vállalatokkal szemben. A banki oldalon köszönik szépen, komoly fejlesztéseket kellett rááldozniuk, mint ahogy a megannyi egyéb szabályozásnak való megfelelésnek is. Ezen előírások zömének a fintech cégeknek nem kell megfelelniük. Egyenlő így a pálya?

A digitalizációs kihívásnak minden banknak meg kell felelnie, ez számukra létkérdés. A jelen helyzetben úgy látom, hogy az ügyfelek a fintech vállalkozásokban kevésbé bíznak, a hagyományos pénzintézetek viszont jelentős bizalmi tőkére alapozhatnak. Fontosnak tartom, hogy a digitalizációs versenyben nem kerülhetnek versenyhátrányba a bankok azért, mert őket túl-, a frissen feltűnő vetélytársakat pedig alulszabályozzák. Jegybanki vezetőként fontosnak tartom a regularációt, ám azt is látni kell, hogy miközben például az Egyesült Államokban vagy épp a fő digitalizációs kihívónak számító Ázsiában már múltja van a terület deregulációjának, az Európai Unió kifejezetten túlszabályozottnak tűnik, ami lemaradást eredményezhet.

Beszéltünk már a magas készpénzállományról. A jegybank szerint tényleg a párnacihában van ennyi készpénz?

Az, hogy a magyar gazdaságnak súlyos gond a túlzott – az EU-átlagánál 50-70 százalékkal magasabb – készpénzállomány, nem vitás. Azt is látjuk például, hogy a mindennapi forgalomban a nagyjából 6000 milliárd forintos készpénzállománynak csak mintegy a negyede, harmada vesz részt, azaz valóban nagyarányú tartalékként beszélhetünk róla.

Ennek egy részét itthon a kormányzat az új állampapírral,

a MÁP+ konstrukcióval legalább megpróbálja felszívni. Ugyanakkor sokak szerint a későbbiekben gondot okozhat, hogy még jobban erősödik az országon belül a kettős kamatrendszer: a banki kamatok nem tudnak versenyezni a lakossági állampapírok magas hozamaival…

A magyar bankrendszerben jelenleg a tetemes betétállomány okoz inkább gondot, a szektorszintű hitel-betét mutató 80 százalék alatt van, vagyis hiába nem fizetnek jó kamatot a bankok, sok helyen még az egyre jobban felfutó hitelezésnél is gyorsabban emelkedik a megtakarítási állomány. Ezért ma még inkább csak a jó oldalát láthatjuk annak, hogy a magyar államadósság egyre nagyobb része hazai, lakossági ügyfelek kezében van, ráadásul a magasabb hozam is őket gazdagítja.

Ettől még nem egészséges a hazai háztartásokban a megtakarítási mix. Ennek hátrányát a Budapesti Értéktőzsde régi-új elnökeként is érezheti. Nem sok minden változott a korábbi megbízatása lejárta óta, nem lett sokkal élénkebb

a budapesti parkett. Tud majd változtatni?

Azt azért fontos kiemelni, hogy korábban, a börze egy másik életszakaszában voltam elnök, akkor az osztrák tulajdonosok inkább regionális tőzsde létrehozásában bíztak. Most a Magyar Nemzeti Bank a tulajdonos, s ezáltal új irányokat is keresünk a BÉT-nek. Abban hasonló a helyzet, hogy nem sok új papír van továbbra sem a tőzsdén, de biztatónak tartom az Elite programot s azt is, hogy egyre több cég – köztük már állami vállalatok – kapcsán merül fel a tőzsdére lépés. Új befektetési formák debütáltak, mint a szabályozott ingatlanfejlesztési társaságok, és a jegybankban nagy reményeket fűzünk a Növekedési kötvényprogramhoz is, amelynek papírjai szintén be lesznek vezetve a tőzsdére. Komoly az érdeklődés, első körben jó eséllyel több nagyvállalat kötvénykibocsátása történik majd meg, a későbbiekben pedig reményeink szerint több kis- és középvállalat is bocsáthat ki kötvényt. Mindezek fényében az egészségesebb megtakarítási mix szerintem inkább kulturális és szemléletváltozás, valamint pénzügyi tudatosság kérdése is. Miközben az angolszász országokban a lakossági megtakarítások a kezdetektől utat találtak a tőzsdére, addig például Németországban csak a múlt század kilencvenes éveiben vette át a lakosság a részvénylogikát. Fejlődni kell tehát. Én látom a fejlődési utat, hiszen a fájó devizahitelezés után – amelynek lezárását, a forintosítást a jegybank egyik legnagyobb sikerének tartom – a lakosság megértette, hogy most már a kamatkockázatra kell figyelni, s ennek köszönhetően az újonnan folyósított lakáshiteleken belül már elenyésző a változó kamatozású konstrukciók aránya.