Kiss Mónika | A JPMorgan friss elemzésében arra hívja fel a figyelmet, hogy ha a mexikói termékekre kivetett amerikai vámok 25 százalékra emelkednek, akár 50 bázispontot meghaladó kamatvágásra is szükség lehet az Egyesült Államokban. Hasonlóan vélekednek a Danske Bank elemzői is: a múlt heti Markit PMI indexre alapozva megállapítják, hogy az éves alapon mért amerikai GDP-növekedés 1 százalék körüli lehet, ami bőven a korábbi trendek alatt marad. Szerintük akár már júliusban 25 bázisponttal mérséklődhet az irányadó ráta a tengerentúlon. Ha ez igaz, és a kereskedelmi háború ilyen gyorsan hat az amerikai növekedésre, akkor miért erősödik mégis a dollár?
Amikor nem érkezik piacbefolyásoló hír, a dollárindex magára hagyva a technikai támaszokat igyekszik áttörni. A kereskedelmi konfliktus, amelyben egyre több frontot nyit az Egyesült Államok, a globális kockázatvállalási étvágy csökkenésével paradox módon erősíti a zöldhasút, és vételi erőt hoz az amerikai állampapírpiacokra is, ahol a vásárláshoz szintén dollárra van szükség. Pénteken az amerikai 10 éves államkötvény hozama 2,15 százalékkal 20 hónapos csúcsra ért, a dollárindex pedig tavaly október óta nem volt ilyen jó erőben. A feltörekvő piacokon sokan csökkentik kitettségüket, és gyakran dollárban tartják a készpénzt azok is, akik parkolópályára állnak.
A 2 százalék körüli dollárhozamok ugyanis még mindig kitűnőnek mondhatók a negatív európai, japán vagy svájci kamatokkal szemben, miközben az is nyomott marad. Ezért fordulhat elő, hogy egy vártnál kedvezőtlenebb amerikai makroadat után is veszik az amerikai devizát és kötvényeket, hiszen április eleje óta a német államkötvénygörbe hosszabb oldala is negatívba fordult, így a 10 éves német papír hozama mostanra mínusz 0,2 százalékra süllyedt.
Az euró-dollár kereskedése például egészen szűk sávba szorult az elmúlt hetekben. Bár a technikai indikátorok inkább túladott szituációt mutatnak, de a domináns lefelé tartó trend ereje töretlen: az 1,10-os pszichológiai szint tesztelése elkerülhetetlennek látszik az FXStreet konszenzusa szerint, a következő cél pedig az 1,086-es támasz lehet. A felmérés azonban azt mutatja, hogy az erősödés csak hetekig, esetleg néhány hónapig tarthat, mert egy negyedéves horizonton már gyengülést vár a többség. Nemcsak az elemzők, de a piacon felvett long-short pozíciók aránya is ebbe az irányba mutat. Május 15. óta, amikor az euró-dollár az 1,12-os szint felett járt, a vételi pozíciók aránya folyamatosan magasabb az eladásiaknál.
