Nem talált fogást a GVH

Lényegében egyetlen, a bankkártyás fizetés költségeivel kapcsolatos aggályt sem igazolt a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) ágazati vizsgálata, legalábbis az előzetes vizsgálati jelentés megállapításai szerint. A GVH szakértői először azt a hipotézist vizsgálták, amely szerint a bankközi jutalékok (interchange-díj) 2014-es csökkentéséből eredő költségcsökkentést a bankkártya-elfogadók nem, vagy csak részben adták át a kereskedőknek. A GVH megállapítása szerint az interchange-szabályozás bevezetése után a jutalékok forgalomhoz viszonyított aránya megfeleződött, 0,214 százalékponttal lett kisebb. Azt ugyan igazolta a vizsgálat, hogy a kártyaelfogadás biztosításáért kért – eleve magasabb, 0,6 százalék körüli – egyéb bevételek a kezdetekben (2014 első negyedévében 0,076 százalékponttal) nőttek, ám a verseny miatt már 2014 végére 0,6 százalék alá estek. A GVH összességében már 2014 első negyedévében a kártyaelfogadási díjak csökkenését mutatta ki, adatai szerint az elfogadók bevételei 2013 és 2018 első negyedéve között 0,3 százalékponttal csökkentek. A csökkenésnek csak a kétharmadát adta az interchange-díj csökkenése, amit tehát a bankok valóban ott hagytak a kereskedőknél.

A GVH kimutatta, hogy a bankkártya-üzemeltetésben érintett szolgáltatók legnagyobb bevétele a tranzakció értékével arányos díjakból, jutalékokból származik. E bevételeik folyamatos növekedését az egyre nagyobb forgalom igazolhatja. A fix költségek az új POS-készülékek telepítésével párhuzamosan szerényen emelkednek. A GVH megállapításai szerint kiugróan nőtt a tranzakciószámmal arányos díjazás, ami a nagyszámú, de kis értékű ügyleteket lebonyolító kereskedőknek lehet hátrányos. Ugyanakkor a versenyhivatal jelzi, hogy ilyen árazást kevés elfogadó alkalmaz, így az érintett kereskedők választhatnak olyan elfogadót, amely nem számít fel tranzakciószámmal arányos díjat. Ehhez persze fejleszteni kell a kereskedői tudatosságot.

A versenyhivatal vizsgálata nem igazolta azt a vélekedést sem, hogy az elfogadók – azokon a településeken, ahol gyengébb köztük a verseny – kedvezőtlenebb kondíciókat kínálnak a kereskedőknek, a válaszoló bankkártya-elfogadó cégek zömének árazása ugyanis országosan egységes. Nem lehetett alátámasztani azt a feltételezést sem, hogy az elfogadók sokkal rosszabb kondíciókat szabnak a kisebb kereskedőknek. Az ő esetükben – a kisebb tranzakciós forgalom miatt – számottevők lehetnek, akár a teljes megfizetett díj 35 százalékát is elérhetik a POS-terminálokhoz kapcsolódó fix díjak, miközben 25 milliós forgalom felett e költségek aránya elhanyagolható. Így a GVH sem tehetett mást, mint hogy rögzítette a közgazdasági alaptézist, amely szerint a kis- és nagyméretű kereskedők által fizetett díjak közötti különbség jelentős hányada a méretgazdaságosságból fakad, a POS-terminálok állami támogatási programja pedig hatékonyan segítheti a legkisebb kereskedőket. Utóbbiak elfogadási kiadásai az ingyenes terminálokkal akár a harmadával csökkenthetők. Az a GVH legérdekesebb megállapítása, hogy a vizsgált időszakban a legjelentősebb mértékben éppen a legkisebb méretű kereskedőknél ment végbe díjcsökkenés. Bár a forgalomhoz viszonyítva még e kör díjterhelése a legnagyobb, a különbség a többi méretkategóriához képest már nem olyan jelentős, mint korábban. Míg 2013 első negyedévében a legkisebb méretű kereskedők fizetési kártyás bevételeinek közel a 4 százalékával egyezett meg az általuk fizetett díj, ez 2018 első negyedévére átlagosan csaknem 2 százalékra csökkent. Az 1–25 millió forintos negyedéves fizetésikártya-forgalmú kereskedők díjterhelése 1,5 és 2 százalék körül alakult, a 25–250 milliós sávban 1, efelett pedig átlagosan 0,5 százalék körül volt.

Továbbra is probléma a megfelelő tájékoztatás hiánya: a megkérdezett kereskedők az átlagos bankkártyás díjterhelést 3,8 százalékra teszik, ráadásul sokszor a politikusok is 5 százaléknál magasabb átlagdíjakról beszélnek, holott ennél már 2013-ban is kevesebbet fizettek a legkisebb kereskedők is.